Magyarországon jártamban egy olyan fotózást bonyolítottam le, ami azóta foglalkoztat és Borival mindketten dolgozunk rajta, ő grafikusként én mint fotós….a szálak összeérnek egy közös kiállításban ami sajnos nem Magyarországon lesz.Engedélyt kaptunk a patológián fotózni. Régi álmom teljesült ezzel.
Senki ne értsen félre semmilyen téren sem vonzódom a halálhoz, vagy a halottakhoz….ösztönösen elhúzódom tőle…épp ezért volt kihívás egy ilyen jellegű fotózás.
Nehéz téma….a képek feldolgozása hónapok óta tart, de napi négy öt képnél többel nem tudok végezni.
Rengetegen ugranak három métert hátra mikor meglátnak egy egy fotót amivekl a grafikai műhelyben, vagy a laborban dolgozunk, legyen szó akár csak egy emberi szívről, vagy akár egy egész testről.
Sokan kérdezték hogy mi a fenének csinálom? Minek foglalkozom vele? Miért nem fotózok szép dolgokat?
De hisz szépek! szoktam mondani…..és valóban azok….
Az arcok amiket fotóztam mind békések nyugodtak voltak….volt bennük valami olyan harmónia amit az ért meg aki eltölt ott több kevesebb időt…..
Sajnos a kiállítás kapcsán fel kell készülnünk a kritikákra mert az emberek sokszor gondolkodás nélkül utasítanak el valamit, és a halál tabu a mai napig….
Maga a művészi kivitelezés is nehéz feladat mert rengeteg szebbnél szebb fekete fehér tűéles fotó készült félek ha maga pőreségében mutatnám meg nem fejezné ki azt amit a kiállítással szeretnék….így hosszas kisérletezés következett ami alatt számtalan kivitelezési mód alakult ki. Én ebből csak egyet tudok megmutatni a többi majd csak a kiállításon lesz látható….Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
