Szerelmese vagyok a fotográfia kezdeti korszakainak. Akkortájt nem voltak még kialakult határvonalak…az emulziókat sokan maguknak keverték kisebb nagyobb változtatásokkal, egyedi megoldásokkal. Igazi hőskor volt amikor még a kamerák nehezen mozgatható súlyos darabok voltak és egy fotó elkattintása hosszas folyamat végpontja volt.Csodálatos képek születtek akkoriban és a nagyformátum lassú eltűnésével csak silányodik minden.
Ma már szinte senki nem dolgozik filmes kamerával, hát még nagy formátummal, pedig a digitális technika jelenlegi színvonala még csak beleszagolni sem tud azokba paraméterekbe amikkel annak idején dolgoztak.
Frank Hurley ausztrál születésű kalandor fotográfus volt, aki fényképező gépével megjárta az Antarktiszt.
Később fotókat készített az első világháborúról is de én most csak antarktiszi fotókat hoztam tőle.
Szeretem a hideg tájakat, a lassan mozduló dolgokat, ezért a sarkvidéki fotózás régi álmom.
Elnézve Frank fotóit nem tudom tudnék e még valamit hozzátenni ezekhez a munkákhoz….
Címkék
Antarktiszantik fotóbalassacianotípiaFrank HurleyphotoSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
