Epizód 6.

0
0



image

Amino felemelkedése és bukása.

Mielőtt megvádolnának azzal hogy könnyedén figurázok ki másokat míg családomat parlagon hagyom belekezdek amino memoárjába.
Amino születési nevén Animo amit nyelvi nehézségek miatt nagyanyám változtatott Aminora. (hasonló okokból lett a pumukliból pumukin illetve a sci fi-ből sicifici)
Nos ő egy papagáj volt. Nem is akármilyen hanem a háziorvosunk madara amit egy kéthetes utazás miatt kényszerült nálunk hagyni, akkor még nem tudta hogy örökre.
Nem akarta ő örökre otthagyni, csak kicsit kínosan érintette, hogy megérkezésekor a papagáj olyan kifinomultan és választékosan káromkodott mint egy negyvenes ír vezérszurkoló.
Na nem egyfolytában, csak ha a közelébe mentek és ez egy rendelőben valóban kínos helyzeteket okozhat.
Szó mi szó nagyanyámnak különleges tehetsége volt a papagájok beszédre szoktatására, csak a végeredmény volt néha kérdéses, mivel a madarak előbb küldtek el bárkit a picsába, minthogy a saját nevüket ismerték volna.
Igy volt ez aminóval is akinek kedvenc frázisa az „amino vagyok az anyád picsája“ lett pár napon belül. Na szó mi szó a madár maradt, végkielégítésként a doktornő kapott egy kicsit nagyanyám egész házban elismert kocsonyájából, és az üzlet meg is köttetett.
Amino viszonylag jól viselte magát évekig, a kalitkája a hütőszekrény tetején volt esténként pedig letakartuk, különben végiggorombáskodta az egész éjszakát.
Nagyapám kedvtelt szokása volt, hogy filmnézés közben kisomfordált kajálni a konyhába és onnan követte az eseményeket. Egy este engedelmeskedett a hívó szónak és kicamogott falatozni. Nem nagyon akarom szofisztikálni a dolgot, dehát a falatozás végén megelégedésének adott hangot egy igen öblösre sikeredett alfartáji koncert első taktusával, aminek következtében szuszi nevű kutyám sűrű pisicseppeket hagyva maga után vinnyogva beszaladt a szobába, és hallottuk, hogy amino is vad verdesésbe kezdett, de nem szólalt meg, mivel le volt már takarva. Nagyapám jót kacagott a dolgon és visszatért a szobába ahol nagyanyám kicsit morgott de nem kerekedett nagy dolog belőle. A bomba másnap reggel robbant.
Regelente alaphelyzetben kertes ház lévén rigókra madarakra civódó cigókra ébredtem de ezen a reggelen valami egészen egyedi dolog történt.
Nagyanyám szokás szerint kiment kávét főzni, ám nem jutott tovább annál a pontnál amikor lerántotta aminórol a leplet. Éktelen rikácsolásra ébredtem. Nagyanyám magából kikelve kiabált be nagyapámnak a szobába. – Laci az isten bassza meg a picsádat! Halálra fingottad a madaramat!
Hát igen. Amino az esti koncert veszteséglistájára került nagyapám egyszerűen kivégezte.
Még így több mint 20 év távlatából is könnyezek ha aminóra gondolok de nem a sírástól. Mindketten beírták magukat a Balassa család nagykönyvébe ezzel a teljesítménnyel.

Címkék

CsaladtortenetSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….