Minden hozzászólásomból árad a vallások tagadása azt a képet festve rólam hogy meglehetősen ateista de minimum agnosztikus vagyok.A valóság persze nem teljesen ilyen egyszerű….az igazsághoz hozzátartozik hogy minden elalvás előtt beszélgetek istennel….egyszerű beszélgetések ezek és semmiképp sem imák…
Beszélgetésink alapeleme hogy sosem kérek magamnak semmit. Ha a környezetemben látok olyat aki segítségre szorulna akkor röviden vázolom neki a történetet majd megkérem hogy esetleg segítsen ott egy kicsit…persze hogy segít e….hát az kérdéses….
Az hogy magamnak nem kérek semmit az meglehetősen egyszerű. Elégedett vagyok….mindig.
Miért ne lennék az? Mindenem megvan.
Egészséges vagyok….nagy dolog ez többet ér mindennél!
Van mit ennem és van hova lehajtanom a fejemet….ez sem semmi nem mindenkinek adatik meg!
Van egy gyönyörű egészséges kislányom és egy csodás feleségem lassan tíz éve….
Láthattam ahogy a kislányom első lélegzetét veszi ezen a világon és én adhattam neki az első puszit és én szólhattam hozzá először….ez kincs…
Mindent tudok fogadni amit a sors hoz már nem akarok mindig mindenből egy kicsit többet….
Meg tudom mutatni a kamerán keresztül azt az alternatív világot ami leginkább bennem él és ezt senki sem veheti el tőlem.
Sok országban járhattam megismerhettem sok különböző kultúrát, láthattam a tengert, az óceánt, a havas hegycsúcsokat.
Mi a kerek istent kérhetnék még? Meglehet nekem kellene lassan adnom neki hogy gazdagodjon….
Meglehetne bármim ezek nélkül nem lennék boldog….
Ezek azok a dolgok amiket nem a kezeimmel fogok görcsösen hanem belémolvadtak, részemmé váltak…
Gazdag vagyok….nagyon gazdag.
Címkék
boldogságelégedettségmeg egy vigyorgó dagadt buddhaoptimizmusSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
