Előző életek (2 epizód)

0
0

Lassan teltek a napok és minden napra jutott vagy két verekedés. A helyi boltosok elláttak minket minden földi jóval, cserébe mi megvédtük őket. Cigi, kávé, kaja, pia, mind mind ingyen.
Janika és Pisti régi barátok voltak, együtt nőttek fel a nyolcban. Néha összeverekedtek de ez teljesen rendben volt közöttük. Igazi Rejtő figurák voltak.
Egy reggelen megyek be dolgozni, és látom hogy Janika meg a Pisti kint állnak a parkoló ajtajában, amolyan western pózban.
Fogtam egy kávét és kisétáltam melléjük.
-Mafasz van? kérdeztem
-Gyere állj ide mellénk mindjárt jönnek az ukránok. mondta Pisti
-Mi van? szakadt ki belőlem
-Este megvágták a Zolikát az meg szétcsapot egyet. Megígérték hogy ma reggel visszajönnek lerendezni a dolgot.
A zolika….na igen….150 centi tömény agresszió…..nem az a baj vele, hogy szeret verekedni, hanem hogy piszkosul tud is. Szeretett velem dolgozni….megnyugtattam azt mondta. Most meg itt állok reggel hatkor az egyik kezemben egy forró kávé, a másik kezem a zsebemben, és szép lassan bújtatom az ujjaimat a boxerembe….Zolika….na ja.
Kortyolok egyet….
-Te Pisti ez most komoly?
-Ja
-Jönnek az ukránok?
-Ja
-Hányan?
-Sokan
-Aha és nem gáz hogy mi csak hárman vagyunk?
-Nem
-Az más már majdnem megijedtem
-Te Pisti Karcsi hol van?
-Nem mer kijönni az öltözőből
-Aha…..Janikánál miért van szamurájkard?
-Kuss Lacika!
Egy igen hoszú fél óra volt míg ott vártam velük, de nem mozdultam mellőlük.
Ötletem nem volt mit fogok csinálni ha megjönnek, de gondoltam ráérek gondolkodni mikor eljön az ideje.
Végül nem jöttek.
Én viszont onnantól kezdve csapattag voltam. Ha összevitatkoztak valamin mindig hívtak hogy döntsem el a vitát, jobb beosztást kaptam,több juttatást, és Karcsit kirugták.

Címkék

balassabkvgyerekkorLeírásPrivátszférasecurityukránokSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….