El Camino

0
0





Napló.

Valójában kevesen tudják de a 2004-es camino de santiago-n naplót vezettünk végig. Felét Bori másdik felét én írtam, a vége felé bori többet írt itt majd pótolom emlékeim szerint. Az átirartot itt helyezem el egyrészt mert senki sem olvassa a blogot másrészt meg ha egyszer megsemmisülne az eredeti legyen egy másolat. Bori írását dőlt betűvel írom a sajátomat rendes betűkkel. A naplóra jellemző a naivitás a szókimondás és részemről néha vulgaritás mivel ezt kizárólag magunknak írtuk.
(az útnak nagy álmokkal vágtuknk neki köszönhetően az előzetes irodalomnak és ott koppantunk hatalmasat amikor az első kilométereket megtettük mai fejjel úgy gondolom jó hogy így történt akkor azonban másként gondoltam)

2004
Zarándokút.
Ez az egész úgy kezdődött mint egy álom: felszálltunk a repülőre majd landoltunk Gironában. Még a levegő is más volt, olyan selymes puha. Egy vagyont kellett volna fizetni és egy csomót várni a buszért. Elindultunk gyalog. Az első stoppos kalandom! És a legnagyobb megdöbbenésemre megállt az első autós (pedig tele voltak csomagokkal) Elvittek Barcelonáig ami mint utóbb kiderült vagy 90 km-re volt. Ott gyalogoltunk keresztül a városon közben megállapítottuk hogy kicsit lejjebb kellene adnunk az igényeinket, különben le fog szakadni a vállunk a súlytól. Majd a pláza Catalunyán felszálltunk az itteni metróta (kékre)
(Renfe volt nem metro akkor aztonban nem tudtuk a különbséget a renfe olyan mint otthon a hév)

Na jó kezdjük az elején. Egy év telt el az esetlen habtündér a menyasszonyom. Valamikor télen egy újságban, meglátott egy cikket egy zarándokútról Spanyolországban. Tipikus volt….hú de jó, micsoda kihívás stb stb…. Eleinte próbáltam érvelni, majd meguntam, és most itt döglünk Calellában a tengerparton és feltöltődünk, az előttünk álló 900 kilométerre. Ja jut eszembe pénzünk megint nincs. Talán annyi van amivel a kaját finanszírozni tudjuk. (100.000 ft volt) tej kenyér. Ez meg hisztizik itt nekem hogy kenjem be a hátát amikor a nap sem süt. Ugyanis az uv sugárzás átjön a felhőkön. Hát igen itt Spanyolországban uv kommandók vannak amik csak az ő hátára várnak, és már támadnak is. Na jó megyek kenni mert felrobban itt nekem, oszt az nem lenne egy szép látvány!

Akkor folytatom is mert a drágám az érdemi dolgokat mellőzi úgy látom. Lesztálva a „metróról“ bejöttünk a Rositába (ahol drágám már 5 éve nyaral) megkérdezni nem alhatnánk-e pár éjszakát a tetőn, erre a srác (bernard a tulajdonos) adott ingyen egy szobát meg reggelit. Mi megpersze néztünk mint rozi a moziban. A tenger gyönyörű a városkában most is sokat tébláboltunk, nagyokat alszunk, eszünk. 2 napot pihenünk és majd vasárnap indulunk tovább. Barna még nem vagyok de a napalergiám máe természetesen kijött (kommandó ide vagy oda) úgyhogy most szobafogságra itéltettem L eddig minden szuperjól megy csak így tovább!!!

Hát igen Bernard valóban nagyon rendes volt velünk, sokat beszélgettünk vele és arra lyukadtunk ki, hogy talán itt kellene élnünk Calellában. Hát részemről oké. Ma voltunk temetőben templomban,strandon most meg a szobában döglünk mert drágámon kitört a napallergia. Picit ragyás lett. Meg büdi is és nem megy el fürdeni. Nos holnap indulunk franciaországba, hogy megkezdük a zarándoklatot. Most meg a földön fetreng és kornyikál! A nap agyilag gagyivá tette nekem! Remélem egyszerűen eljutunk franciaországba. Kiváncsi vagyok az emberek segítőkészségére, és hogy hogy boldogulunk tovább ilyen kevés pénzzel. Meglátjuk.

Helyzetjelentés: Barcelonában csövezünk egy kb 12 négyzetméteres parkban, rohadt büdösek vagyunk és ez így is marad holnap délig, amikor a vonatunk Pamplonába fog érni. A stoppolásról elég annyi, hogy Bartcelona észeki autópályáján (déltől 3-ig a legnagyobb hőségben) dekkoltunk egy Lerida táblával a kezünkben. Dühöngtünk, hogy miért nem vesz föl senki. Mint utóbb kiderültpont úgy festhettünk mintha valaki otthon a balatoni úton állt volna egy Nyíregyháza táblával a kezében. Most már csak nevetni tudok rajta.Vonatunk holnap reggel megy úgyhogy addig marad a csövezés. Hátilyen a mi formánk! Mindenesetre megtanultam nem kétségbeesni és nevetni magamon!

Igen régi vágyam teljesült most, hogy csövezhetek Barcelonában egy parkban. Kiddé valóban szaglunk. Ennek előnye hogy a helybeliek nem mernek a közelünkbe jönni. Tegnap egy fantasztikus estét töltöttünk Bernardékkal egy Café del Mar jellegű helyen (San Pol) éjfélig kimaradtunk. Bernardék nagyon meghatottak kedvességükkel. Azt hiszem igazi jóbarátra leltünk. Vajon hányan mondhatják hogy nyaraltak Barcelonában? És hányan csöveztek büdösen? Ráadásul halat vacsiztunk. (tonhalkonzerv) Bori el akarta fújni az apró rovarokat, mire azok lehullottak. Ez már a vég, ennél már csak jobb lehet.

Folyt köv……….

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….