Egy csodálatos technika.

0
1


Gum Bichromát nyomat

Szót szeretnék ejteni erről a technikáról. Tudom hogy szinte mindenki kizárólag digitális fotográfiában gondolkodik, de vannak dolgok amikkel érdemes bajlódni, tanulni, fejleszteni mivel az eredmény egyedi, nem megismételhető, és gyönyörű lesz…Ilyen a Gum Bichromát nyomat, magyarul Guminyomat.Ezt a technikát a harmincas évekre már szinte senki sem használta viszont ennek a technikának köszönhető hogy a fotók kiállítótermekbe múzeumokba kerülhettek, hisz az eredmény több mint művészi.Ezekből a fotókból nem ismertek szériák szinte csak egyedi darabok maradtak fent.A technika valóban nehéz és a jó eredményhez sokszor évekig kell kisérletezni…persze síma másolatot könnyű vele készíteni egy negatívról de egy igazán szép nyomat idő kérdése. Nagyon fontos a jól kiválasztott papír illetve az enyvezés minősége!Egy jó nyomat készítése sokszor napokig tarthat.Láttam egy előadássorozatot a témáról és teljesen lenyűgözött.Alant megosztom a készítés módját ahogy a nagykönyvben meg van írva, és ha valaki elkezd vele foglalkozni akkor hajlandó vagyok kikotyogni trükköket amiket ezen az előadás sorozaton hallottam.

image
Robert Demachy

image
Robert Demachy

A papírt elõször enyvezni kellett. Ehhez 100 ccm vízben feloldottak 30 gr zselatint, hozzákevertek 10 ccm alkoholt, ezzel vonták be a papír felületét ecseteléssel. 1900-ban kölni enyvet ajánlott a papír preparálásához, hogy a papír pórusait eltömje, valamint hogy az érzékenyítõ oldat jobban megtapadhasson. Az érzékenyítéshez két oldatot készítettek:
I. oldat:
100 ccm víz
80 gr gumiarábikum
8 csepp karbolsav
II. oldat:
10 gr káliumbikromát
100 ccm desztillált víz
3-4 csepp ammóniák
Közben 50 gr temperafestéket feloldottak 50 ccm desztillált vízben. Egy 50×60 cm-es papír bevonásához mindhárom oldatból 10–10 ccm-t kevertek össze, s egyenletesen felkenték a rajztáblára rögzített papírra. A bekent papírt két napon belül fel kellett használni. Másolókeretben, napfényen történt a másolás. A szárítás kivételével minden mûveletet teljes világosságnál végezhettek. Mivel csak nagyméretû negatívról volt hatásos a kép, gyakran használtak köztes papírnegatívot, amit diapozitívról nagyítottak, s lágyan dolgozó hívóval dolgoztak ki. A negatívra fehér papírkeretet ragasztottak az illesztõ (passzer) jelek számára, vagy a Lechner-féle passe-marke-val illesztették, hogy a negatívot a többszöri másolás alkalmával pontosan ugyanoda lehessen helyezni. A kész másolatot rétegével lefelé langyos vízbe tették. A jól exponált kép több óra alatt fejlõdött ki. (A fény nem érte helyekrõl kioldódott a bikromát, festék). Egyes részleteket kiemelhettek, ha finom ecsettel, vattapamaccsal dörzsölték. Elõidézés után 5 percre 10%-os timsóoldatba tették, kimosták, megszárították.
A guminyomatok általában elég kemények, nehezen tartják meg a féltónusokat, ezért az igényesebb amatõrök, mûvészek kétszer vagy többször (akár 8-10-szer is) másoltak ugyanarra a képre, mindannyiszor újra érzékenyítve, szárítva, vagyis a képet több lépcsõben építették fel. Nem csoda, ha azt olvassuk a korabeli szakirodalomban, hogy egy-egy kép elkészítése napokig tartott. Steyrer L. mérnök ezért a kombinált gumieljárás helyett gumi-pigment eljárást ajánlotta.Szárítás után a kép elveszíti a színek élénkségét, ezért az utolsó lépésben lakkozták. (Ajánlották a Höcheimer-féle pigment firniszt alkoholban hígítva, vagy a Günter Wagner-féle pozitív lakkot.)Férfi arcképekhez leginkább a szépia, Van Dyck, feketésbarna, nõi portrékhoz a barnásvörös, vörös-kréta, szépia színû festékeket ajánlották, tájképekhez az olivzöldet, kékeszöldet, gyöngyszürkét, acélkéket. Lehetett többszínû guminyomatokat is csinálni, sõt, ha színkivonati negatívokat használtak, valódi színes fényképet is.  (http://fotomult.c3.hu/index.html

image
Robert Demachy

image
Robert Demachy


Címkék

balassafilmes fotográfiagum bichromátguminyomatkalsszikus eljárásokSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….