 |
| Az a tó…. |
Szeretem az eukaliptuszfák illatát. Aznap is mélyeket szippantottam a friss levegőből ahogy lassan sétáltam le a domboldalról.Meleg nyári nap volt a kabócák már javában muzsikáltak.A tavat mindig útba ejtettem….csodás tavirózsák nőttek benne, és nekem jólesett reggelente pár percre megállni és a fapadok egyikéről ülve figyelni a vizet.Messziről láttam hogy a padon, ahol nap mint nap ülni szoktam, a halál ül, hosszú botjára támaszkodva, és merengve nézi a vizet.Halkan melléültem és követtem tekintetét….A vízben egy halott sirály lebegett mozdulatlanul.
-Szegény….-próbáltam beszélgetést kezdeményezni.-Remélem jó élete volt! – próbáloztam újra.-Fogalmam sincs…nézett rám a halál…-Akkor miért olyan érdekes? –kérdeztem kicsit nyersenHosszan rám pillantott gyönyörű szemeivel, majd újra a sirályra szegezte a tekintetét.-Azért mert nem én voltam.-felelte.-Hogyhogy nem te? –néztem rá kérdőnLassan felémfordult.-Ezzel a sirállyal nem én végeztem…-mondta lassan tagoltan.-Ha nem te akkor ki? –bukott ki belőlem a kérdés.-Egy Bódhiszattva. –felelte halkan.-Az lehetetlen…-suttogtam-Nézd csak meg hol van….-A tavirózsák között….-Látod a fejét?-Nem…mi lett vele?-A víz alatt van! -felelte és botjával arra bökött…-Úgy érted megfulladt? –értetlenkedtem-Igen…a tavirózsa gyökerei megragadták én nem engedték…-felelte.-Én ezt nem értem! – vallottam be csendesen-Ahol határt látsz valójában semmi sincs. Ahol jót sejtesz ott nincsenek érzelmek. Ahol megváltást vársz ott a káosz fogad. –felelte majd ismét a botjára támaszkodott és nem szólt többet.
Címkék
balassabódhiszattvabuddhahalálsirálySokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
