Befelé…

0
0

Lépésről lépésre szürkül a táj, alszanak ki a fények.A fal repedésein megcsillanó fényfoszlányok is tompulni látszanak…nem látom már a falat, már csak érzem a falat. Van még egyáltalán fal ami az utamat állhatná, vagy már csak tátongó sötétség ölel körbe?imageElhalkulnak a zajok a világ tompa zümmögése halk sistergéssé, majd néma csönddé válik.Formák és hangok nélküli gondolat vagyok.Testetlenül mozdulok az érzékelés síkjain túl. Nem kell szem, nem kell fül, nem kell tapintás.Nincs mit látni nincs mit hallani nincs mit tapintani.Nem zuhanok, nem emelkedek.A vagyok elvont fogalommá válik.Van még valaki a gondolat mögött?Van még valami a gondolat mögött?Ki teremt, és ki a teremtmény?Én teremtem magamat, én nélkül. Térrel együtt hajlok, só vagyok a tengerben, pára a levegőben, illat ami egy ódon szekrényből árad.Én vagyok a sár a cipőd talpán és én vagyok a cipő. Én vagyok a gyermek ki voltál, sa kutya amibe belerugtál, a lány akit csókoltál, az étel amit megettél, a bor ami részegített. Minden voltam.Semmi voltam.Illúzió. 

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

balassafotográfiaillúzióléleknemlétsötétségSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….