Az Örmény

0
0

Az első évben mikor ideköltöztünk esett meg az eset….
Sétáltunk borival az utcán, mikor megláttunk egy pizzázót….kicsi helyiség, apró kiszolgáló, csúnyán összetört orral….
Naná hogy szimpatikus lett!
-Együnk egy pizzát! -mondtam Borinak
Ő is méregette kicsit a dolgot, majd rábólintott. Megrendeltük a pizzánkat, és beszélgettünk….egyszer csak a kisember megfordul….
-Ti magyarok vagytok! -mondta angolul.
Rábólintottunk. Kiszalad a pult mögül, kezet ráz velünk örömében hadar…
-Hát én ormeno vagyok! Mi barátok!
Borival összenéztünk…ormeno…hm….az meg mi fia borja?
Na pár perc alatt kihámoztuk, hogy Örmény és valamiért nagyon szereti a Magyarokat….
-Én sütöm a legjobb pizzát ebben a faluban! -kiabálta
-Sőt egész Spanyolországban én sütöm! Olaszországban vettem a receptet! 4700 márkát adtam érte!
Kóstold csak meg Magyar!
És valóban….a pizzája valami fenomenális volt!
Kiderült még sok dolog…bokszoló volt…kokóval egy csapatban játszott. Olyannyira hogy kokót várta nyár végére látogatóba….
-Elegem lett a boxból! -mondta egy nap
-Nem akarok hülye lenni öregkoromra…itt ez a kis pizzázó…imádom…nyáron itt vagyok, télen hazamegyek a családomhoz, meg a gyerekeimhez ott is van egy kis házam…boldog vagyok így…
Ősszel bezárt, és megbeszéltük, hogy tavasszal az első pizza a miénk lesz.
Tavasszal naponta mentünk a bolt felé, de csak nem nyitott ki majd nyár eleje felé láttuk, hogy mozgolódnak a boltban.
Nosza lassan pizzázunk!
Ám helyette egy kocsma nyitott….
Gondoltuk nagyobb helyre költözött, és megkérdeztük a kocsmárost hova ment az örmény?
Nézett minket egy darabig majd kibökte.
-Meghalt
Megszédültünk
-Tavaly hazafelé autóbalesetet szenvedett.
Borival úgy éreztük magunkat mint akiket fejbe vertek…..
Meghalt.
Pedig olyan boldog volt.
Egész volt az élete. Ő csinálta a legjobb pizzát.
És én még a nevét sem tudom.

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

gondolatokhalálírásokLeíráslloret de marMorgolodasaimörménypizzatöredékekSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….