Absztrakcionizmus

0
0

Utam során amit a fotográfia keretein belül járok be egyre közelebb kerülök az absztrakcionizmushoz. Órákat el tudok időzni absztrakcionista festők munkáin…gondolatból gondolatba zuhanok…szabad asszociációm van.
Nem KELL gondolnom semmire nem. Szabadon úszhatok színek és formák közt.
Nincs beleverve az orrom semmi konkrétumba.
Olyan ez mint kinyitni az ablakot egy olyan világra ahol minden rajtad múlik. Te vagy az ablak és a táj.
Az absztrakcionizmushoz eljutni egy folyamat…nem lehet azzal kezdeni. Kell a realizmus kell az impresszionizmus, sorolhatnám…végül minden letisztul és megszületik egy egyetemes dolog, az absztrakcionizmus.
Ahogy látni Rothko hogyan lesz szürrealista festőből absztrakcionista.
Sokan kinevetnek mert egy Rothko festmény előt hosszan tudok időzni és bámulni a három színt…valóban csak három szín de van valami amitől működik és az a három szín olyan mély dolgokat mozgat meg amiknek a létezése mindeddig rejtve volt.
Fotográfiában absztrakt dolgokkal foglalkozni meglepően nehéz dolog mivel a fotográfia egy meztelen realista stílus.
Kibújni a konvekciók alól és teljesen más irányból megközelíteni a dolgokat, nem koncentrálni a valóságra csak a mögötte lüktető láthatatlan érzésfolyamra…elengedni mindent. Lebegni.
Nem kiragadni semmit hanem az egész valóságot egyben ábrázolni időbeliség nélkül, szabályok nélkül…nekem ezt jelenti valahol…

image

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

absztrakcionizmusbalassafotográfiamark rothkorothkoSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….