A Wahorn.

0
0

Tegnap megvolt ez egyik fotózás amire külön készültem. Lehetőségünk volt meglátogatni Wahorn Andrást (ugye nem kell külön bemutatgatnom?)….Már otthon kiszúrtam hogy passzolna a “Magyar” kiállítás témáiba…szakállas, őszül, karakteres arc, és különleges személyiség….mit lehet még kivánni???
hát hogy visszajelezzen miszerint beleegyezik a fotózásba…na erre vártam pár hónapot de végül is megkaptam a választ, otthon van mehetek…..teljesen feldobódtam a hírtől azonnal telefonáltam neki és megbeszéltünk egy időpontot….amennyire szigorú embernek tűnt telefonban, annyira szimpatikus közvetlen ember volt életben…nagyon tanulságos volt találkozni vele, sokat beszélgettünk művészetről itthon és kint, az eldhatóságról és egyéb megfoghatatlan elméletekről…olyan ember benyomását keltette aki pontosan úgy él ahogy szeretne és boldog ezzel. Ritka dolog ez manapság, és jó érzés volt olyan valakivel találkozni aki ezt meg tudja tenni….a fotózás már baráti hangulatban telt és jópár igazán jó Wahorn fotóval gazdagodtam, aminek feldolgozása sajnos csak kint fog elkezdődni, addig semmit sem láttok sajnos….. Azt hiszem a fotókon kívül a beszélgetés, az élmények megosztása, sokkal többet ért mint maga a fotózás….köszönet érte neki.

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….