A régi ház

0
0

image– Mégis hova akarsz menni? Hova vezesselek? kérdeztem értetlenül…
– Ez a te utad… felelte közömbösen…vezess amerre visz…
Lassan hagytuk magunk mögött az állomást, kis utcák labirintusában bolyongtunk, mikor megláttam egy régi omladozó kaput, ami mint egy sötét kitárt száj tornyosodott egymagában.
Arra vettem az irányt….
Közelebb érve megcsapott a régi épületek fáradt életszaga….az a szag, ahogy kikopik az ember a falak közül…elfogy mint hosszú lélegzet, és csak egy jellemző szagot hagy maga után….
Az öregség, elfeledettség szagát….
A kapualj sötét, dohos volt sorban kukákkal, szemközt kopott, összetördelt levelesládákkal….
Ahogy méláztam mögöttem rekedtes hosszú sóhaj hangzott fel…
Kezemet megszorította kicsit, és lágyan arra fordított amerről a hang jött.
A vaskos kapu, és a fal találkozásának sötétjében egy csapzott hajú nő állt, kezében egy gyermekkel.
Arca kifejezéstelenül bámult a fény irányába…
Közelebb léptem.
Orromat savanyú hányásszag, és alkohol keveréke csapta meg.
Nem nézett rám….mintha ott sem lennék….a gyerekre sem nézett…úgy fogta ahogy egy kiló kenyeret szokás….
-Ki ez? kérdeztem suttogva a kislánytól
-Te hoztál ide.  felelte mosolyogva
-Nézd csak! mutatott a nő piszkos körmei felé
Hóvirág…egy szál vakítóan fehér hóvirág…

Címkék

gondolatokírásokSzösszenetektöredékekSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….