A megsemmisítésről.

0
0

Pár napja felvetettem hogy ha befejezem földi pályafutásomat és van rá előtte módom jómagam, ha nem akkor a jodutódok megsemmisítik az összes fotómat, negatívomat ami maradt utánam.
Pár dolgot leírok ezzel kapcsolatban mert érdekes feltételezések kaptak szárnyra….

Páran mondták, hogy az ember dolga hagyni valamit maga után gazdagítani a világot etc etc….
Én azt gondolom hogy ez az Ego nyávogása. Ismert a történet, amikor egy hatalmas uralkodó a világ ura lett és beírhatta a nevét az arany hegybe ami a himalája túloldali megfelelője volt, akkor nem akadt hely ahova írhatott volna hacsak ki nem törli valaki nevét aki előzőleg már odaírta. Akkor ő rádöbbent a dolog hiábavalóságára.
Mondhatnám hogy a homokmandalákat mennyi gondal odafigyeléssel készítik és söprik el pillanatok alatt.
De mondhatom a saját szavaimmal, hogy egy üresség amit betöltök a képekkel, gondolataimmal, jelenlétemmel, és szándékozom ezt az ürességet visszaállítani az utánam jövőknek. Amit csinálok azt a pillanat örömére csinálom nem pedig a halhatatlanság kergetése miatt.
Most vagyok itt, ti is most vagytok itt, együtt lélegzünk, együtt alakítjuk a világot. Bármit csinálok is az nektek, magamnak szól, a pillanatnak, a jelennek.
Ha elmúlik a pillanat, majd jön valami új.

“ami megy hagyjátok, ami jön fogadjátok”
(Ta Mei)

Címkék

balassabuddhabuddhizmusfotófotókmandalamegsemmisítésSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….