A kikötő.

0
0

Vannak olyan emlékek amiket átélésük pillanatában a pokolba kívánunk majd amikor pár év elteltével visszaidézzük nosztalgikus érzés rohan meg bennünket….nem írtam még le sosem ennek a képnek a történetét, most megteszem.
A cég akinek dolgoztam úgy döntött hogy negyven kilométerre lakhelyemtől egy kikötőben kell dolgoznom. Van ott egy kikötői felügyelő neki kell segítenem. Miért is ne? -gondoltam…megismerkedem egy tengerésszel és a portáján majd sztorizgatunk egész éjjel….
Persze főnököm azt elfelejtette közölni hogy nem tehetem be a lábam a helyiségébe így egész éjjelt a mólón sétikálva tölthetem el

….
Nagyobb térképre váltás

Január itt sem meleg és én nem készültem arra hogy szabadban kell rostokolnom főképp nem egy kikötőben ahol folyamatos a erős nyírkos tengeri szél.
Beülhetek az autómba melegedni ha gondolom – szólt a matróz (akivel a későbbiekben összebarátkoztam)
Az autómba….az én autóm a mai napig egy fehér kettes golf jelenleg 22 éves.
Szeretem….pöccre indul, van benne vagy 140 paci, megy mint a golyó…..és a fűtés?
Hát az olyan optikai tunning féle….pirosra csavarom a gombot és nézegetem hogy bizony ez a meleg légfuvallat színe…..ennyi.
Ráadásul pillanatok alatt bepárásodik ergo nem látok ki tehát ki kell szállnom mert így a kolléga gondolhatja alszom….
Séta….fel, és alá a mólón…..
-2 -4 fok
Ing fölötte egy kabát de semmi egyéb…van egy eső elleni kapucni ha meleget nem is ad de a széltől legalább véd.
Én nagyon szeretem a hideget és nem vagyok fázós….reggelre fájt az összes izületem, minden mozdulat mintha lassítva történt volna. Két marokkói meg akar késelni egyéb nem történt az éjjel.
Hajnalba úgy nyitottam ki a kamerát hogy nem éreztem mit csinálok….30-40 mp-ig exponáltam.

image
A térképrészleten látható a szikla felülről, amit fotóztam.
Sok éjszakát töltöttem el ott de egyik sem volt kellemes…viszont az égen a millió csillag és a tenger fekete végtelenje sosem volt még olyan szép mint ott a hidegben.

Címkék

balassaguixolshidegkikötőlong expotengerSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….