A Hangszer

0
0

imageA lámpák felvillanó fénye megcsillantották az arcán lassan araszoló izzadtságcseppet.
A másnapos borosta néhol útját állta, és mint áttetsző gyöngycsepp függött rajta….
A hangszert szájához emelte, és mély levegőt vett. A csend oly gyöngéden szakadt szét az első hangokra, hogy szinte észrevétlen volt.
Az aluljáró megtelt élettel. A csempék repedései közül kiszivárgó istenek lepték el.
Szavakba nem önthető formák, színek, illatok folytak össze egy egész hullámzó egységgé.
Táncuk színtiszta érzelmekből, illatokból állt.
A zenész csukott szemmel játszott, szemernyit sem törődött az egésszel.
Mikor a falak széthasadtak körülötte, meg se rezzent.
Az istenek immár tér, és idő nélkül folytatták a teremtést….teremtést, mert ez történt valójában.
A tánc forgatagában univerzumok, különösebbnél különösebb lények, növények jelentek meg a semmiből, és széledtek szét, hogy benépesítsék a még üres világot.
Egy robbanás rázta meg a harmóniát….a falak újra a helyükön voltak.
A zenész hangosan felköhögött, az izzadtságcsepp a földre hullt.
– Fránya szúnyogok, mondta csak úgy magának. Párszor még megköszörülte a torkát majd csendesen eltűnt a fal repedéseiben….

Címkék

gondolatokírásokMuveszetrolleiflexstreetphotoSzösszenetektöredékekutazásSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….