Szabad szemmel látható 3D képek előkészítése I. | fototv.hu

0
8

A nemrégiben bemutatott Adopbe Photoshop CS6 számos újdonsága között akad egy, amivel eddig csak keveset foglalkoztak, nekünk mégis nagyon közel áll a szívünkhöz. Ez a 3D fotók, egészen pontosan a sztereoszkópikus képek kezelése.


Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy ez az új funkció nem ad sokkal többet a kezünkbe, mint a nyomtatás előkészítését. Nyomtatni pedig lehet Photoshop nélkül is, csak éppen nem 3D-t. A 3D fotók nyomtatása eddig számos akadályba ütközött, amit csak oly módon tudtunk orvosolni, hogy a fotót egy nagyon jól felkészült nyomdában készíttettük el. Az igazat megvallva, a legtöbb helyen ha odaállítunk egy .mpo vagy .jps kiterjesztésű képpel, tanácstalanság ül ki a dolgozók arcára. Ez még olyan helyeken is előfordul, ahol amúgy foglalkoznak lentikuláris nyomtatással. Éppen ezért, valójában hatalmas kincs, amit kaptunk. Az első és legfontosabb dolog, hogy a Photoshop immár képes a sztereoszkópikus képünkből egyszerű Jpeg képet varázsolni. Ezt pedig bármely nyomda boldogan kinyomtatja nekünk. A másik nagy előnyünk pedig az, hogy már feldolgozás közben is láthatjuk, hogy mit is kapunk majd. Ám ez utóbbit még később részletesen kifejtük!

A képfeldolgozás éppen úgy kezdődik, mint minden más esetben. Megnyitjuk a képünket, ami immáron .mpo .jps vagy .pns (nagyon ritka sztereó formátum) kiterjesztésű is lehet. Alap állapotban a Photoshop anaglif módban mutatja a képet. Ez egyúttal már egy kinyomtatható vagy elmenthető formátum, vagyis egy célunk már is teljesült. Ha otthon szeretnénk nyomtatni, és a képet színes szemüveggel szeretnénk megnézni, akkor már készen is vagyunk. Persze a 3D tévék és mozik világában ennél már jobbat érdemlünk.  

Amikor sztereoszkópikus formátumú képet nyitunk meg, a Photoshop automatikusan 3D módba vált át. Vagyis megjelenik egy panel, benne a szteroszkopikus beállításokkal. Az első egy checkbox amiben egy kis pipa van. Ezt most így hagyjuk, az ennek kiiktatásával megnyíló lehetőségeket egy későbbi postra hagyjuk. Ez alatt van egy legördülő menü, ahol kiválaszthatjuk, hogyan is szeretnénk képünket látni. Ez alapállásban Anaglyph, amit Lenticular és Side by Side módba is állíthatunk.

Mi most a Lenticular móddal fogunk dolgozni, így ezt választjuk. Ám mielőtt nagyon elmerülnénk ennek beállításaiban, gyorsan állítsuk be a képünk tervezett nyomtatási méretét! Ezt a szokott módon, Image/Images Size alatt tehetjük megy. Adjuk meg a kívánt méretet majd állítsunk be a képpontsűrűséget. A fotók esetében az alapérték többnyire 72dpi, ami a lentikuláris nyomtatáshoz messze nem ideális. Ahhoz, hogy a képünk jó legyen, legalább a tervezett vonalsűrűség kétszeresét érdemes használni. Persze a legegyszerűbb, ha beállítjuk a nyomtatásan amúgy is elterjedt 300dpi-t.

Mi ez a vonalsűrűség?

Most értünk a fontos részhez. Képünk ugyanis két önálló elemből áll, amiket külön szeretnénk eljuttatni a jobb és bal szem számára. A képelemek elválasztását a lentikuláris fólia, avagy lemez végzi. Ez lényegében oszlopszerűen sorakozó lencsék sora. Ennek a lemeznek egyik fontos tulajdonsága a vonalsűrűsége. Ezt lpi-ben adja meg a gyártó. A kép további feldolgozása előtt mindenképpen egyeztessünk a nyomdával, hogy milyen típusú lemezt avagy fóliát tudnak felkínálni! A végső kép valamivel kisebb kell legyen mint a fólia amit használunk és azt se feledjük, hogy 3D képhez a vonalaknak függőlegesnek kell lenniük, mind az általunk szerkesztett képen, mind magán a lentikuláris anyagon.



Mi a
Digital Pressnyomdát választottuk a Photoshop CS6 első sztereoszkópikus nyomtatási tesztjéhez. Náluk számos méret és vonalsűrűség közül választhattunk raktárról is.

Kezdjük hát a képünk beállítását!

Amint lentikuláris módra váltunk a Photoshopban, a kép megváltozik. Egymást váltó csíkokra szelve láthatjuk a jobb- és baloldalnak szánt képeket. Az alap beállítás 40lpi, ami nagy méretű képeknél jól működhet, ám kisebb, A4 vagy A5 méretben már erősen csökkenti a részletgazdagságot. Tudva, hogy a nyomda milyen vonalsűrűségű anyagokat tud felkínálni, kipróbálhatunk több értéket is.

A különböző lpi értékek próbája során mindenképpen ellenőrizzük, hogy a képünk rendelkezik-e még a kívánt részletgazdagsággal. Ehhez a legegyszerűbb módszer a 3-400%-os nagyítás és az olyan képelemek vizsgálata, mint például egy arc. Ha adott felbontás mellett az ilyen részletek már nem tetszetősek, akkor a végeredmény sem lesz az. Próbálkozhatunk nagyobb vonalsűrűséggel vagy nagyobb képmérettel.

Ha elértük a kívánt eredményt, képünk már el is menthető, bármely hagyományos, a nyomda által is kedvelt formátumban. Ha türelmetlenek vagyunk, már indulhatunk is, hogy elkészíttessük első, szemüveg nélkül is élvezhető 3D képünket! Aki azonban türelmes, az a jövőhéten újabb tippekkel gazdagodhat!

 

Ezek a beállítások és próbák azok amik talán az egész rendszer legfőbb értékét adják, hiszen a lentikuláris anyagok költségesek, így az esetleges próbanyomatok nagyban növelhetik a végső anyagköltséget! A Photoshop CS6 azonban kezünkbe adja a nyomtatás nélküli ellenőrzés lehetőségét és még ennél is többet, ám ezekről majd a következő cikkünkben írunk!

A cikket együttműködő partnerünk, a YES3D.HU biztosította