Molnár Edit fotográfus kiállítása nyitja meg kapuit a mai napon a Vízivárosi Galériában. Többek között az MTI-nél 40 évig dolgozó fotóművész munkái között olyan különleges portrékat, életképeket találunk, melyek pl. Kodály Zoltánt, Barcsay Jenőt, Lyka Károlyt mutatják be.
A többszörösen kitűntetett fotográfus hölgy fényképeiből összeállított kiállítást Ágh István költő nyitja meg 2011. május 26-án 18 órakor, íme néhány gondolat Tőle:
Mintha sorsszerű véletlenek irányították volna Molnár Edit életét a művészethez. Talán még az is segítette, hogy vendégmunkás családba született Belgiumban. Ki gondolta volna, hogy az olcsó kis fényképezőgéppel a hivatásra készül fel? Mert ha nem sikerült a színművészeti főiskolára jutnia, a fotózás mégis ott tarthatja álmai közelében. Éppen a sikertelen vizsga után vette észre a Nemzeti oldalán annak a varázslatos életnek a képeit, s véletlenül még készítőjük címét is. Aztán sietve, mert végül is az érettségi elől menekült, fölkereste az állami fotó vállalatot. Gyakornok lett, és a Rákosi rendszer legkíméletlenebb éveiben fotóriporter úgy, hogy az igazságot, még a felvételről is le akarták tagadni, vagyis azt fényképeztették volna, ami nincsen. A nagy rádöbbenés katarzisa is véletlenen múlott, mikor a vidéki kiszálláson beleütközött a kulákperbe, egyszerre a proletárdiktatúra poklába került a tárgyalóteremmé alakított falusi kultúrteremben, s olyan dermesztő helyzetben, miként majd a megtorlás idejéből, 1957 tavaszán láthatjuk fotóin a három srácot a bíróság előtt. Mondhatnánk munkásságát huszadik századi képes krónikának, melyre még az is jellemző, ami hiányzik, hisz a forradalom alatt készült negatívokat az orosz katonák elkobozták éppen a deportáláshoz előkészített szerelvények közelében, a Keleti pályaudvaron. S valószínűleg az a megrázkódtatás is döntő hatással lett arra, hogy az MTI munkatársaként inkább a művelődésre, a művészetre szakosodott. Mennyivel megnyugtatóbb Áprily Lajost unokájával és a fehér galambbal fényképezni, mint a május elsején vonuló munkásőröket! Kedvesebb feladat bekopogtatni a fiatal festőhöz néhány felvételre, mint a traktoros lányok arcára boldogságot hazudni. Sorsszerű véletlennek mondható találkozása Kondor Bélával, hiszen tanácsára kezdett érlelődni benne a magyar fotópanteon terve azzal, hogy a magyar irodalom és művészet nagyjait megörökítette. Kondor tanácsára, de a bővülő baráti kapcsolatok segítségével jutott a nagy öregekhez, a középnemzedékhez, a fiatalokig, s ma már nyilvánvaló, hogy mit jelent együtt Kodály és Füst Milán, Medgyessy Ferenc és Kassák, Pilinszky, Tamási Áron, Kós Károly, Nagy László, Juhász Ferenc és a fiatal Kocsis Zoltán, s a vénséges vén Lyka Károly. Molnár Edit állandó készenlétben várja az örökkévalóságra méltó pillanatot, mint ahogy éppen Kondort fényképezi a legjellemzőbb tartásban és tekintettel.
 |
 |
| MTI fotó: Molnár Edit – Kodály Zoltán a Bartók Archívum megnyitásán, 1961 | MTI fotó: Molnár Edit – Őszi riport két budapesti piacról. Attrakció a Fény-utcai piac mellett a Lövőház utcában, 1957. október 10. |
A tárlat 2011. május 26. és június 22. között tekinthető meg a Vízivárosi Galériában.
Cím: 1027 Budapest II. Kapás utca 55.
Telefon: 061-201 6925
