szerda, augusztus 4, 2021
KezdőlapbúcsúzunkKudelich Lajos (1947-2016)

Kudelich Lajos (1947-2016)

Kincses Károly: Privátünnep?

Karácsony Kudelich módra

Amennyiben elfogadjuk érvényesnek- s miért ne ha ezideig még senki nem cáfolta hitelt érdemlően- a fotográfiák egy lehetséges felosztásaként azt, hogy lehetnek privát-, amatőr és hivatásos felvételek, illetve ilyen céllal készült képek, akkor bizonyosan a születésnapi, kirándulási és karácsonyi fotók privát (családi) jellegét senki nem vitatja el. A képek milliói azért készültek és készülnek ezen alkalmakkor, hogy demonstrálják a család összetartozását, hogy kellő fontosságot nyerjen a fényképezés tényével is maga az esemény, hogy megmaradjanak “örök emlékként” … (Erről Amy J. Kotkin: Családi fényképezés, családi albumok című tanulmányában ír kitűnően, melyre az érdemtelenül kimúlt Vizuális Antropológiai Kutatás Munkafüzetek II. kötetében akadhat a kíváncsi olvasó)

Gondolatban még mindig ott tartunk tehát, hogy a tipikusan családi eseményeket megörökítő képek nagy valószínűséggel a privátfotók kategóríájába sorolandók. Nagy valószínűséggel-mondtam- mert előttem másfél tucatnyi karácsonyi fényképfelvétel, s ezek hatására az amúgy érthető, világos kategorizálás hirtelen érvényét veszti, kitágul, parttalanná válik vagy automatikusan kivételeket keres, melyek mint köztudott, erősítik a szabályt… Kérdések támadnak. Miért készültek ezek a képek? Milyen szándék rendezte ezeket az embereket kicsi és szegényes, nagy és díszes, vagy éppen totálisan jellegtelen karácsonyfájuk köré? Miért érzem a rajtakapott kukkoló zavarát, ha olyat látok ezeken a képeken, amihez amúgy semmi közöm, otthonokat, embereket, ünnepi pillanatokat…?

Az emlékkép készítés igénye, az önreprezentáció szándéka, a karácsonyi hangulat képben való megragadásának igénye biztosan nem  motiválta a fényképészt. Kizártunk minden lehetséges indokot, mely könnyen, egyértelműen érthetővé tette volna a szándékot. És akkor már megkerülhetetlen a válasz. Jött kívülről egy ember, a fényképész, a Kudelich, aki a magyar szociófotósok Don Quihote-jaként megszállottan hiszi, hogy mindent le kell fényképezni csak azért hogy megmaradjon, mindent el kell követni, hogy a világ egy kicsivel is, de jobb legyen, s ennek a jobbításnak első -és legfontosabb- lépése kell legyen a fényképezés.

Láttam már Kudelich Lajostól korábban is karácsonyi képeket. Egy németországi menekülttáborban készültek. A sok hazátlan, a régiből kiszakadt, az újba még be nem fogadott ember, család ideiglenes kényszerlakhelyén… Azt hisszük, tudjuk, hogy a szeretet ünnepe a valahová tartozás, az otthonosság érzésén alapul. S akkor a legigazibb karácsonyi képek egy menekülttáborban… szívszorító, ugyanakkor nagyon bornírt is az érzés, ami láttukra elfogja a gondolkodó embert.

Ezek a most bemutatott képei talán még amazoknál is jobbak. Egy néhány száz lélekszámú településen, Felsőereken készültek, napjainkban. Emberek, sorsok, az életek színterei egy közös pillanatban, egy közös szimbólumrendszer által strukturáltan …Kudelich tette a dolgát. Megmutatta mindezt nekünk, alkalmat adva a gondolkodásra, a következtetések levonására. Mit adhat ennél többet egy fénykép?

 

NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek