Mit keresnek a lányok a kamera mögött?

0
161

Leginkább saját magukat, és többnyire meg is találják. A Photo Boite negyedik éve tartó “30 under 30” projektje is arról tanúskodik, hogy nem érdemes kőbe vésettnek tekinteni a hagyományos férfi fotós/női modell leosztást, inkább figyeljünk, mi történik, ha fordul a kocka, és női kézbe kerül a kamera!

A január elsején megnyíló online kiállítás minden évben harminc, harminc év alatti fotográfusnő 30 képből álló portfólióját mutatja be az előző év során beérkezett legjobb pályázatok közül.

A program szellemiségét tükrözik Natalie Dybisz bevezető gondolatai:

“A fotográfiában a nők hagyományos helye az objektív előtt van. Ha körülnézünk a kölni Photokinán, hemzsegnek a nyakukba akasztott fotós felszerelésekkel érkező férfi látogatók, míg a kiállító standoknál a legújabb kamerák előtt pózoló modellek döntő többsége fiatal nő. Mondhatnánk, hogy a fotográfiában ez a hallgatólagos megegyezés, ez mindig is így volt, így van ma is.

Ha bármelyik fényképezőgép-hirdetést megnézzük, a kamerát többnyire egy férfikéz tartja, a lencsén keresztül pedig egy fiatal nő képét mutatják, mintha a fényképezőgép eleve arra készült volna, hogy a férfi szeme legyen, amely a női témákkal teli világot pásztázza. A fotózás, akár elismerjük, akár nem, végső soron egy férfiak által dominált aréna, ahol a „nézés” egy maszkulin cselekvés, melynek a nő a tárgya, aki a „nézett” szerepét alakítja, és elsősorban külső megjelenéséért kap elismerést. A fotográfia a kezdetek óta a nyugati társadalom hagyományos nemi szerepeit tükrözi.
(c) Fotó: Iana Tokarchuk Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG
Mit jelent női fotográfusnak lenni? Mit jelent olyan nőnek lenni, aki saját kezébe kaparintotta azt az eszközt, amely előtt hagyományosan pózolnia kellene, olyan nőnek, aki a szemét arra használja, hogy a világot nézze, ahelyett, hogy az elvárásoknak megfelelően szelíd és odaadó pillantásokat küldjön az azt befogadó férfitekintetnek? Talán primitívnek tűnik így beszélni a női fotósokról, de a Photoboite „30 UNDER 30” projektjében részt vevők kétségtelenül azt támasztják alá, hogy a fotós nőkkel kapcsolatos ellenérzés és diszkrimináció, ha csak finoman is, de napjainkban is általános jelenség. Mindannyiunknak megvan a saját története arról, hogyan akadályozott vagy éppen juttatott igazságtalan előnyökhöz ennek a foglalkozásnak a művelése közben az, hogy nők vagyunk.

Mondhatjuk, hogy 30 fotográfusnő munkáját bemutatni „pozitív diszkrimináció”, ami igaz is, de a bemutatott munkákat tekinthetjük nem csak eredendően ’női’ ’feminin’, hanem egyszerűen ’emberi’ alkotásoknak. Az itt megjelenő fotográfusnők férfiakat, nőket, állatokat, tárgyakat fényképeznek – és még saját magukat is. A női önarckép sajátos műfaj, a digitális kamerák, a számítógépes utómunkák és a fotómegosztás elterjedésével egyre több nő kezdte el saját magát fényképezni, olyan képeket alkotva, amelyek egyrészt megőrzik a nőies témákat, másrészt szembefordulnak az eddig megszokott ábrázolásokkal azáltal, hogy saját szempontjaik szerint hozzák létre önmaguk vizuális reprezentációját.

Bármelyik portfólió is tetszik legjobban az itt bemutatottak közül, nyitottan és ráérősen érdemes ízlelgetni a képeket, elgondolkodva az alkotókat ihlető különböző tapasztalaton és élményen.
Natalie Dybisz (Miss Aniela / 2010)

A kiválasztott képeket nézve leporolhatjuk rég mozdított elgondolásainkat a férfiak és nők közti különbségekről, a fotográfia céljairól és a bizonyos életszakaszokban aktuális feladatokról. Érdekes lenne összeállítani egy hasonló kollekciót a 40 év alatti fotósnők 40 képéből vagy az 50 alattiak 50 képéből is, hogy lássuk, vajon tükrözik-e a választott témák és művészi megoldások az életfeladatok változásait. Elsőre meglepő volt látni, hogy a csaknem 900 kiválasztott fotó jelentős részének a főszereplője nő, nagyon gyakran maga a kép készítője. Van, akinek a teljes portfóliója saját magát bemutató fotókból áll, merész kísérlet saját magunk nagyközönség elé szánt arcaiból bemutatni egy szolíd, 30 darabos kollekciót. Akaratlanul is Babits Mihály sorai motoszkálnak az ember fejében ennyi önábrázolás láttán – “Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam” – de a korlátai miatt elkeseredett költővel szemben a magukat fotózó lányok képein nem a továbblépés igénye érződik, sokkal inkább az, hogy megtalálták a világról való gondolataik vizuális megfogalmazására tökéletesen alkalmas műfajt és témát.


(c) Fotó: Ailera Stone Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

A képek 20-30 év közötti készítői nagyrészt fotográfiát tanulnak, a legkézenfekvőbb módja a gyakorlásnak, hogy saját magukon próbálják ki az elsajátított technikákat. Fiatal nőként jó játék a képek segítségével veszélytelenül kipróbálni a különféle helyzetekben és célokkal használatos női mintákat, fehér ruhában virággal a hajban kamerába nézni, majd hétpróbás hivatásosnak sminkelve, csábításhoz öltözve vagy vetkőzve, lolitásan provokálva vagy szűziesen félénken, a természet erőit wiccaként megidézve vagy a modern üzletasszonyok attribútumaival felszerelkezve, ágyban elnyújtózva vagy útelágazásban bőröndön tanácstalankodva …


(c) Fotó: Lucie Bremeault Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

A kép erejéig felöltött szerepek és hangulatok segítenek a saját női és az egyéni alkotói stílus megtalálásában, a hagyományos elvárásokhoz és férfiak által meghatározott fotográfiai előzményekhez való viszonyulások kikristályosodásában. A csipkefüggöny mögül sejtelmesen előcsillanó női akt a társadalmilag elfogadott mintákkal teljes összhangban van, viszont a szétvetett lába közét unottan vakargató nő képmása egyértelmű szembefordulás.


(c) Fotó: Amelie Monti Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

A női képmások mellett visszatérő képi motívumok az utak, útkereszteződések, különféle közlekedési eszközök képei, a személyes és művészi útkeresés metaforái. Ahogy a képmásoknál, itt is a lehetőségek széles spektrumát látjuk, az elhagyatott dűlőutaktól a forgalmas sztrádákig.

(c) Fotó: Cari Ann Wayman Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

Ehhez kapcsolódnak az utazás közben készült képek, a távoli tájakra, érdekes építészeti megoldásokra való rácsodálkozás képei, és nagyon sok tengerpart, vízzel való különféle találkozások.


(c) Fotó: Cecy Young Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

“Megpróbálom úgy használni a fényképezést, mint egy jegyet, amivel újra visszamehetek azokra a helyekre, ahol már jártam, és megragadhatok szavakkal elmondhatatlan dolgokat”. (Valentina Castro)
Az egzotikum keresése is feltűnik, bár ez kinek-kinek mást jelent, van akinek indiai templomegyüttest, van akinek budapesti utcarészletet, vidáman pirosló “zálogház” felirattal.
Sajnos hazai fotós nem került az idei válogatásba, reméljük 2014-ben majd sikerül, talán többeknek is. A francia Cecy Young és a lengyel Joanna Galuszka képeivel vigasztalódhatunk:


(c) Fotó: Cecy Young Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

(c) Fotó: Cecy Young Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

“A fotográfia egy módja annak, hogy történeteket találjunk ki. Szeretem amikor a fantázia és a valóság találkozásából létrejön valami új” (Cecy Young)

Az idei 30 anyagból kétségkívül kiemelkedik téma és megformáltság szempontjából Eman Mohammed portfóliója. A 25 éves palesztin sajtófotós és riporter 2006 óta tudósít a palesztin-izraeli konfliktus eseményeiről és örökíti meg a háború utóhatását, a pusztítást, a fegyveres csapatok formálódását és a tűzharcok képeit.

(c) Foto: Eman Mohammed Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG

A londonban tanuló litván fotográfusnő, Ailera Stone képei különleges mesebeli hangulatukkal ragadják meg a nézőt. Mintha maga a tudás almája csillogna itt az elmosódott háttér előtt.

(c) Fotó: Ailera Stone Copyright © 2012 • DESIGNED BY THE ARTBOX / MATTHEW HONG