Steiner Gábor: Albumok és gigabájtok

0
169

Hol és hogyan tároljuk fotóinkat?

A fényképezés filmes korszakában nem sok választása volt a fotósnak, felvételei tárolására. A papírképek és negatívok albumait, és a diakockák kazettáit felváltotta az elektronika és az Internet, ezen belül azonban számos megoldás létezik, amelyek között szinte mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbeket, akár többet is egyszerre.
A digitális fotózás a képek tárolása és bemutatása terén, több szempontból is teljesen új feladatok elé állította a fejlesztőket. Amellett, hogy a technológia teljesen megváltozott, korábban elképzelhetetlen mennyiségű felvétel készül, hiszen a szokásosan 36 képkockás kisfilm kapacitása nem vetekedhetett még az első, néhány tucat megabyte méretű memóriakártyákéval. A mai 32 vagy 64 GB-os kártyák pedig több ezer kép elkészítését teszik lehetővé anélkül, hogy ki kellene ürítenünk őket, ami nem csak a fényképezőgépünk zárszerkezetének idő előtti cseréjét igényelheti, de számítógépünk merevlemezének képességeit is próbára teheti. A képek megfelelő elhelyezésének biztosítása pedig csak az érem egyik oldala. A digitális fotósok nagy része ugyanis nem a különleges eseményeket (születésnap, esküvő stb.), hanem a mindennapi életét örökíti meg mobiltelefonnal, fényképezőgéppel, tablettel vagy épp a notebookja vagy PC-je kamerájával, azaz minden lehetséges eszközzel, amibe csak a gyártóik kamerát építettek, és ezzel együtt a képek mindennapi bemutatása is fontossá vált a barátok, ismerősök vagy akár ismeretlenek, a világ számára is. Míg régebben egy diavetítés családi eseményszámba ment, a mai világban egy kép bemutatásának igénye a fotó elkészülte után szinte azonnal felmerül, akkor izgalmas egy fotó, ha már akkor látható, amikor az adott esemény még javában tart.

Memóriakártyák
A fényképezőgépekbe helyezhető memóriakártyák végeredményben átmeneti tárolók, bármekkora is a méretük, hiszen felvételeinket végül valamilyen végleges tárolóeszközre, például merevlemezre helyezzük át. A kártya kapacitása mellett az adatátviteli sebesség is fontos választási szempont, hiszen míg a korszerű kártyák a fényképezőgépek sorozat-felvételi sebességét gond nélkül képesek követni, a mai kamerák nagy részében megtalálható Full HD videórögzítésre nem minden memóriakártya alkalmas, az alacsonyabb átviteli sebesség a kép töredezését okozhatja. Ez a funkció igény a legnagyobb tárolókapacitást is, hiszen egy gigabájtnyi tárterület mindössze kb. 8 perc Full HD felvételhez elegendő, amelynek szakadozásmentes rögzítéséhez érdemes Class 10-es sebességszabványú (10 MB/s írási/olvasási sebesség) kártyát választanunk (10 MB/s írási/olvasási sebesség).
A fényképezőgépekben és videokamerákban korábban a legkülönfélébb típusú memóriakártyákat használták, mára viszont a legtöbb készülék az SD (SDHC, SDXD, MicroSD) szabványt támogatja, míg a Sony eszközei túlnyomórészt a MemoryStick különböző fajtáit használják. Profi fényképezőgépekben előfordul még a CF és nagy ritkán az XD típusokkal is találkozhatunk.

Fotóbankok
A fotóbank egy olyan hordozható, saját akkumulátorral és számítógépes csatlakozással (pl. USB) rendelkező külső merevlemez, amely többféle memóriakártya-foglalatot is tartalmaz. Semmi másra nem alkalmas, mint a behelyezett kártyáról a képek HDD-re másolására, amelybe a komolyabb típusoknál be is avatkozhatunk (mappák létrehozása stb.). A fotóbank is átmeneti tárolóeszköz, hiszen képeink végül mégiscsak a számítógépünkön kötnek ki. A készülék feladata annyi, hogy ha megtelt a memóriakártya, lehetőségünk legyen azonnal kiüríteni azt.
A fotóbankok mára elveszítették jelentőségüket, hiszen a memóriakártyák kapacitása lassan lehetetlenné vagy legalábbis értelmetlenné teszi, hogy egyetlen alkalommal megtöltsük őket, másrészt pedig az egyre kisebb notebookok és tabletek nem jelentenek nagyobb plusz terhet, mint egy fotóbank és sokkal többet is kínálnak annál, emellett sok esetben amúgy is ott lapulnak táskánkban.

Tabletek, laptopok, számítógépek
Ha felvételeinket helyben tároljuk, a számítógép lehet a végső állomás, hiszen itt nem csak tárolhatjuk a képeket, hanem az utófeldolgozást is elvégezhetjük a megfelelő szoftverekkel, sőt különböző adathordozókra is kiírhatjuk a kész kollekciót. Egy kiegészítő külső merevlemez rendkívül hasznos kiegészítő lehet, hiszen így szükség esetén csak ezt kell magunkkal vinnünk, USB csatlakozós számítógép pedig ma már szinte mindenhol található. Éppen ezért érdemes USB-s külső HDD-t választanunk, mert bár például a FireWire gyorsabb adatátvitelt biztosít, kevés számítógépen (és még kevesebb laptopon vagy tableten) találunk ilyen csatlakozási lehetőséget.
A képek tárolásán kívül a számítógépek egy sor további hasznos funkciót is nyújtanak. Kiírhatjuk fotóinkat különböző adathordozókra (CD, DVD, pen-drive stb.), elküldhetjük e-mailben, feltölthetjük képeinket Web oldalakra vagy megoszthatjuk őket bárhol az interneten, rendszerezésükre pedig különböző szoftvereket használhatunk, amelyek nagyon megkönnyítik a több ezer kép közötti keresést, különböző szempontok alapján, hogy csak a napjainkban legáltalánosabban használt és elvárt lehetőségeket említsük. Nem elhanyagolható az sem, hogy a számítógéphez bármilyen eszközt csatlakoztathatunk, így akár a telefonunkkal készült képeket is letölthetjük.

Távoli tárolás
Az Internet korában nem feltétlenül szükséges, hogy képeinknek magunk biztosítsunk tárolóterületet. Ez amellett, hogy nem kell folyamatosan merevlemezekre beruháznunk, számos előnnyel is jár. Például bárhonnan és bármikor elérhetjük képeinket, ha szükségünk van rá, nem kell mindenféle kütyüt állandóan magunkkal cipelnünk. Emellett, ha akarjuk, képeinket mások is láthatják, ha a tárhely mellett fenntartunk egy Web oldalt is. Ráadásul megfelelő szoftverekkel a folyamatot automatizálhatjuk is úgy, hogy amint egy képet feltöltünk a tárhelyre, az azonnal a Web oldalon láthatóvá is válik, nézőkép formájában, esetleg olyan elektronikus vízjellel, hogy ne lehessen a tudtunk nélkül máshol felhasználni.
A rendszerező szoftverek a távoli tárolás esetében is elérhetők, sőt létezik olyan megoldás is, amikor a rendszer a kijelölt gépeken szinkronizálja is az adatokat, így akár több helyen is megjelenhet egy fotó, a feltöltés pillanatában. Egy másik megoldás szerint a saját számítógépen (pl. kis teljesítményű netbook) csak a képek kisméretű nézőképei tárolódnak, helytakarékosság okán, és ha szükségünk van egy kép nagyfelbontású változatára, az a nézőkép alapján töltődik le az Interneten vagy egy távoli szerveren lévő adatbázisból. A távoli tárolás és feldolgozás azért is előnyös, mert nem szükséges erős számítógép a használathoz, hiszen más rendszerek hardver és szoftver erőforrásait vesszük igénybe ehhez.

A képek bemutatása, megosztása
A tárolás és a képek bemutatása a digitális felvételek esetében szorosan összekapcsolódik, hiszen ritka az a rendszer, különösen amatőrök esetében, ahol a képek egyetlen helyen tárolódnak és minden program és minden felhasználó erről ez egy helyről éri el azokat. Következésképp a bemutatáshoz is tárolni kell a felvételeket.
A bemutatásra számos lehetőség kínálkozik, egyetlen – akár a Föld másik oldalán élő embertől, a szűk családi körön át akár az egész világig. Itt talán a legfontosabb szempont a biztonság, azaz az, hogy kinek mit akarunk megmutatni, és mit nem. Ez különösen az Internet nyilvános közösségi oldalaira igaz, ahol nagyon is oda kell figyelni a – gyakran idegen nyelvű – beállításokra, hiszen nem biztos, hogy szeretnénk, ha főnökeink is látnák azok a képeinket, amiket egy húzós szombat esti parti következményeként barátainknak szeretnénk megmutatni. Ám igaz lehet ez szűk körben is, a gyerekeknek sem kell látniuk mindent, amit szüleik lefényképeznek, és például a csemeték tanítói sem jó, ha mindig látják, mi történik a családban.
Otthoni környezetben a számítógép mellett ma a televízió képernyője vagy egy projektor a legalkalmasabb megoldás, hogy vendégeinknek vetítést tartsunk, de a hagyományos képkeretet is helyettesíthetjük digitálissal, amelyen mindig a kedvünk szerinti kedvenc fotók láthatók, akár váltakozva is.
Az Interneten a saját honlap mellett több fotó-videómegosztó portál is elérhető, ahova egyszerűen tölthetjük fel és menedzselhetjük képeinket, a közösségi oldalakon pedig barátainkkal, ismerőseinkkel oszthatjuk fotóinkat, vagy elküldhetjük e-mailben azoknak, akiknek szánjuk. Ezekben az esetekben érdemes odafigyelnünk, hogy a mai digitális fényképezőgépek nagy felbontású, ezért nagyméretű képeket (egy fénykép akár több megabájt is lehet) hoznak létre, amelyek feltöltése hosszú időt vehet igénybe, ráadásul a megjelenítés szempontjából ekkora felbontásra az elektronikus kijelzők (monitorok, televíziók, projektorok) esetében nincs is szükség. Ezért kisebb méretű képeket kell létrehoznunk, ami némi többletmunkát jelent, hacsak nem rendelkezünk valamilyen szoftverrel, amely a szükséges feladatokat (kicsinyítés, feltöltés stb.) vagy azok egy részét automatikusan elvégzi helyettünk.
A fenti lehetőségek a tudomány és az Internet mai állása szerint jelenleg a legkorszerűbb és legegyszerűbb megoldások közé tartoznak, ám a fejlődés épp a technika e szegmensében rohamos, így akár már holnap is közkézre kerülhetnek olyan új technológiák, amelyek a fotós életét a fényképezés UTÁN is még egyszerűbbé teszik, például már az exponáló gomb lenyomása után azonnal megjelenik a felvétel az Interneten, amire már ma is van példa. Kérdés azonban, hogy utófeldolgozás (vágás, színkorrekció stb.) nélkül és egy alapvető biztonsági beállítással mennyire kell ilyen esetben megválogatnunk, hogy milyen fotós helyzetben nyomjuk meg azt a bizonyos gombot.

Steiner Gábor