2012-ben “az év európai természetfotósa” megtisztelő címet a finn Tommy Vikars kapta “Csillagnéző” című képéért a GDT (Gesellschaft Deutscher Tierfotografen e.V.) 12. alkalommal meghirdetett rangos nemzetközi pályázatán. Az idei nyertesek közt négy magyar díjazottnak is örülhetünk és gratulálhatunk.
Somodi Ferenc túlélője első helyezést ért el az “Ember és természet” kategóriában, Kerekes István Yin-Yang című képe második “A természet műterme” kategóriában, Haarberg Orsolya fehér vásznon ábrázolt sötét rókája pedig az “Emlősök” kategóriában kapott külön elismerést (highly commended). Az ifjú fotósoknak járó Fritz Pölking díjat pedig Nagy Zoltán Gergely nyerte Blackpoolban készített portfóliójával.
A szárazföldi és tengeri tájak, vadon élő állatok és növények szépségét és fontosságát hangsúlyozó, a természet csodáit kreatív módon bemutató fotókat 8 kategóriában értékelte a szakértő zsűri, a legszebb képeket október 26-tól 29-ig Lünenben, a Nemzetközi Természetfotó Fesztiválon láthatta a közönség, ahol a naturArt 32 fotóból álló kiállítást mutatott be.
A természetfotó pályázatokon megszokott különleges pillanatokban kimerevített tűéles mozdulatok helyett az idei év fotói közt az álomszerű elmosódottság, költői- filozofikus vizuális elmélkedés a gyakori. Mintha a természetfotósok az adott faj adott egyedeinek technikailag tökéletes megörökítése helyett sokkal nehezebben megvalósítható célokat tűztek volna maguk elé: megpillantani az erdő szellemét, meghallani a tavasz szívdobbanásait, kitalálni, miről álmodnak a gombák. Már nem a vörösbegy mozdulata, vagy tollazata a kép témája, hanem a madár lelke, szelleme, a “vörösbegység” maga, mint Eduardo Blanco képén.
Nem a különleges helyszínek és fajok dominálnak az idei pályázaton, hanem a mindennapi témák és helyszínek egyedi, sokszor szimbolikus átértelmezése. A mélyértemű fotók közül is kiemelkedő, különlegesen sok történetet magába sűrítő fődíjas kép alkotója, Tommy Vikars így fogalmaz: “határozottan úgy gondolom, én az összes élőlény titkát keresem, amikor fényképezek”. Szerencsére a titkokból bőven jut minden természetfotósnak és természetkedvelőnek, nem kell attól félni, hogy egyszer csak valaki előhozakodik az univerzum, az élet és minden képletével, és onnantól kezdve más sem lesz majd a kiállításokon, mint 42 ellenfényben, 42 vakuval, 42 telével, 42 makróval…