Erőszakon túl, szenvedésen innen – a World Press pályázat nyertesei a Néprajzi Múzeumban

0
104

A World Press pályázat képei mindig elgondolkodtató összegzését kínálják az előző évnek, így van ez idén is, 55. alkalommal. Milyen is volt 2011 – sajtófotós szemmel? A 124 ország 5247 profi sajtófotósának 101.254 képéből kiválasztott kategóriagyőztes fotók valamint az év sajtófotója, Samuel Aranda spanyol fotóriporter megindító képe a korábbi évek díjazottjaihoz képest jelentős szemléletbeli változást mutatnak. A tárlatot szeptember 28-tól egy hónapig a Néprajzi Múzeumban láthatja a hazai közönség.

A szakmai sztenderdeket meghatározó legrangosabb nemzetközi sajtófotó pályázat kiállításai az elmúlt években nyugodtan kaphatták volna a „2010 (2009, 2008, 2007…) borzalmai” címet is. A tartalmat a formától könnyedén elkülönítők talán tudtak a válogatott képeket nézve a fotográfusi tehetség megnyilvánulására koncentrálni, a világítás és a kompozíció hatásán merengeni, nekem többnyire csak olyasféle József Attila sorok jutottak eszembe, mint „Nagyon útálkozhatott az Isten, hogy ilyen csúnya planétát köpött.”.


© David Goldman (USA, The Associated Press)

© David Goldman (USA, The Associated Press)

A borzalom, szenvedés és reménytelenség képeinek bemutatásától mintha kezdene eltolódni a hangsúly a remény, a túlélés és a bizakodás képei felé. Pedig 2011-ben is voltak háborúk, természeti katasztrófák és pusztulás, de a korábbi 90-10%-os arány a mostani képeket nézve inkább 50-50. Sőt. Mintha a fotósok is, a zsűritagok is szemléletet váltottak volna.
Samuel Aranda fődíjas képében az Arab Tavasz eseményeinek jelképét látták a zsűritagok, a jemeni Saleh elnök elleni tüntetők mecsetből kialakított kórházában sebesült rokonát átölelő asszony „az egyszerű emberek bátor helytállását mutatja, amelynek köszönhetően fontos új fejezet kezdődött a közel-keleti történelemben” (Aidan Sullivan zsűrielnök).
A meghitt pillanatot bemutató fődíjas képről mondja Manoocher Deghati zsűritag: „Könnyű bemutatni az ilyen helyzetek agresszivitását. De ez a kép az agresszió mellett létező gyengédséget mutatja. Az erőszak ott van, de ez a kép a másik oldalt mutatja.”

A „másik oldal” bemutatására törekvés, az emberi, intim pillanatoknak, a nagy horderejű események mögötti apró történések érzékeny bemutatásának igénye jelenik meg szinte mindegyik díjazott képben és sorozatban, eltérően a korábbi évek emberi-állati szenvedést sokkolóan középpontba állító sajtófotóitól. Nem csak a lerombolt házakat látjuk, hanem a megmaradt túlélőket is, nem csak az orvvadászok kegyetlenségét, hanem az orrszarvúkért küzdő állatorvosokat és természetvédelmi őröket is, a megmenekült orrszarvút is új párjával. Nem csak a drogos prostituáltat, hanem a kislányát nevelő anyát is ugyanabban a szempárban. Nem csak egy felesége sírjára virágot tevő 89 éves bácsit, hanem az élet és a halál méltóságát. Nagyon sok mély, számtalan réteget egymásra halmozó képet láthatunk az idei díjazottak között, az emberi lelkierő szavakban is nehezen megragadható koncepciójának érzékeny és pontos vizuális ábrázolásait.
Talán ezért nem kerültem az idén a szokásos World Press pályázatnézegetés utáni „az emberiség megérett a pusztulásra, hol van már az az Armageddon” hangulatba, József Attila fenti soraira sem gondoltam, helyette inkább Radnótira: „De hisz lehet talán még, a Hold ma oly kerek”.

© Li Yang (Kína) Hírek 3. díj

© Li Yang (Kína) Hírek 3. díj

A pályázati honlapon megtalálható díjazott képeket felnőtt felügyelet nélkül is bátran meg lehet tekinteni, de a képernyőn látott képek hatása nem mérhető ahhoz az élményhez, amit a Néprajzi Múzeum kiállítása nyújt.