Retró

0
0

Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.7 (15 értékelő)


Gellérthegyi Séta #1- 2007. január – ETÜD 6×4.5 Fortepan 400

Sok olyan hiba van, amit egy fotós elkövethet. Ezek közül az egyik a tökéletesség hajszolása, mindenek felett. Egyre jobb gépek, objektívek, egyre több megapixel. Mindig a legújabb nyomtató, és így tovább. A technikai tökéletesség hajkurászása során azonban könnyű megfeledkezni a fotózás öröméről és arról, hogy az egész dolog igazából a képről szól. Hiába a lehető legtökéletesebben elkészített kép, ha nincs mondanivalója, nyomokban sem lelhető fel benne a képszerkesztés tudatossága. Elcsépelt fotós közhely, de a kép készítésének csak apró része a gép és a technika. Érdekes gyakorlat, ha a technikát egy elegáns mozdulattal kiegyszerűsítjük az egyenletből. Amúgy is nagy divat a retró, miért ne próbálkozhatnánk mi is vele? Tőlünk nyugatra komoly kultusza van az egyszerű, minimalista fényképezőgépeknek. A Lomo vagy Holga gépek egyszerű dobozgépek, sima műanyag lencsével, gyakran gyenge fényzáró szigeteléssel. Ezekkel a gépekkel, minden technikai hiányosságuk ellenére, sajátos hangulatú képeket lehet készíteni. Elmosott képszélek, vinyettálás, belső tükröződések, csupa olyan elem amely a hibátlan technikát kergetők számára megengedhetetlen hibák. Azonban mégis ezek a hibák is hozzájárulnak a képek hangulatához. Ami azonban a legfontosabb, ezek a fényképezőgépek végtelen egyszerűségükkel lehetőséget biztosítanak arra, hogy minden figyelmünket a képkészítésre összpontosíthassuk. Nincs autófókusz, időautomatika, sőt általában még rekeszt sem kell állítanunk.


Pesti látkép – 2007. január ETÜD 6×4.5 Fortepan 400

Ahhoz, hogy kipróbáljuk a minimalista fényképezést nem kell mást tennünk, csak beszerzünk egy Lomo vagy Holga gépet és pár tekercs színes vagy FF filmet. Az utóbbi viszonylag egyszerű, gépet beszerezni viszont már macerásabb. Bár már egyre több magyar boltban megtalálhatjuk ezeket a gépeket az áruk (képességeikhez mérten) meglehetősen borsos. De ne keseredjünk el, van egyszerűbb és olcsóbb megoldás is. A Lomo és Hoga gépek a hatvanas-hetvenes évek keleti gyártmányú tömegkameráiból nőtték ki magukat. Ezek a régi gépek ma fillérekért beszerezhetőek, használt fotóscikk boltokban vagy éppenséggel a bolhapiacon.

A következőkben ismertetett géphez igen sok emlékem fűződik. Ilyen volt az első fényképezőgépem, amelyet tíz éves koromban kaptam és hordoztam magammal lelkesen mindenfelé. Sajnos 25 év alatt az akkori negatívok elvesztek. Ugyanezért a gépért nemrég komoly 290 forintot fizettem a Soós kereskedésben. (Csak összehasonlítás képen az 1979-es OFOTÉRT katalógusban ugyanezen gép ára 99Ft, a Ljubitelj 2 300Ft míg a Chinon CE-3 12900Ft volt) A szóban forgó gép az Orosz, pontosabban Szovjet gyártmányú ETŰD, egy boxgép, amely 120-as rollfilmre 6×4.5-es képeket készít. Kivitelét tekintve a masina egyszerű, mint egy pofon a búcsúban. A ház bakelitből készült, a kereső pedig egy egyszerű newton kereső. A gép tetején van ugyan egy vakupapucs, bár a gépen nincs vaku csatlakozás. Az “objektív” egy egyszerű műanyag lencse, amely 60mm gyújtótávolságú és f/11 fényerejű. Két záridő áll rendelkezésünkre, 1/60 másodperc és B, ezt kombinálhatjuk három rekesszel (f/11, f/16, f/22). A rekesz egyszerű lyukrekesz, azaz kis fémlapon lévő különböző méretű lyukakat tolhatunk be az objektív mögé. A film továbbítását gép oldalán lévő tekerőgombbal végezhetjük el, a továbbítás és a zár természetesen nincs semmilyen összeköttetésben egymással, így aztán könnyen tudunk többszörös expozícókat készíteni (Hogy ez előny vagy hátrány, az nézőpont kérdése.). A gép hátoldalán lévő kis piros ablakban követhetjük nyomon, hogy hol is tartunk éppen.


Gellérthegyi Séta #2- 2007. január – ETÜD 6×4.5 Fortepan 400

A gépet megvásárlás után kipucoltam és egy hétvégi gellérthegyi sétára Fortepan 400-as filmmel megtöltve elvittem magammal. Régen láttam ennyi mosolygós arcot mint ezen a sétán. (Úgy is fogalmazhatnék, hogy szimplán kiröhögtek.) A sok mobiltelefonnal pesti látképet fényképező peszudofotós turista között jobban kilógtam a sorból mint ha az 1DmkII-t egy 70-200/2.8L-t akasztottam volna a nyakamba, de ez nem igazán érdekelt. Este izgatottan hívtam elő a negatívot és az eredmény megegyezett a várakozásaimmal. A képek sajátos hangulattal bírnak.

Azt mindenki saját maga döntse el, hogy tetszenek-e neki ezek a képek vagy sem, illetve hogy tesz-e egy kitérőt a minimalista fényképezés felé. Nekem tetszik.