csütörtök, augusztus 5, 2021
KezdőlapimportfototippNikon Coolpix 8400 ismertető | FotoTipp.hu

Nikon Coolpix 8400 ismertető | FotoTipp.hu

Az adott értékelés: nincs

Találtam magamnak egy igen jó kis gépet, hát úgy gondoltam méltatom egy kicsit.

Mivel elsősorban tájképeket szeretek készíteni, a gépválasztásnál alapvető szempont volt a nagylátószög, a minél nagyobb képméret, a kifordítható monitor, a manuális beállítások lehetősége, a felszerelés kis súlya és mérete, illetve az, hogy a gép lehetőség szerint tudjon RAW-ba menteni. Sokáig fontolgattam, hogy érdemes-e tükörreflexes gépet vennem, de aztán arra a meggyőződésre jutottam, hogy jobban járok egy felső kategóriás kompakt géppel, részben a hordozhatósága, részben az ára miatt. Miután ezt eldöntöttem magamban, lényegében három géptípusra szűkült a kör, a Pentax Optio 750Z-re, a Canon Powershot G6-ra, illetve a Nikon Coolpix 8400-ra.

Bár a Pentax a szívem csücske  – régen nagyon szerettem a K sorozat gépeit és az MX-et –  mégis valahogy az a benyomásom támadt, hogy az Optio 750Z-t nem a nyúzásra tervezték, a Powershot G6 és a Coolpix 8400 már a leírások alapján is valahogy masszívabb darabnak tűnt. Végül is azt hiszem, hogy a 24 mm-nek megfelelő nagylátószög miatt maradtam a Coolpixnál.

Coolpix 8400

A gépről már az első benyomások alapján érezhető, hogy ez egy jól átgondolt, kiérlelt típus. Ha összevetjük az alábbi három gép néhány jellemzőbb adatát, láthatjuk, hogy itt a fejlesztők egy érdekes vonalat indítottak el, amelyre az e kategóriában megszokott 35-38 mm-nél nagyobb látószög, illetve a bejelentések időpontjában kiemelkedőnek számító felbontás a jellemző, párosulva a Nikonnál megszokott minőséggel és praktikussággal.

Coolpix 5000

Coolpix 5400

Coolpix 8400

hasznos képpontok száma

5.0 millió

5,1 millió

8.0 millió

legnagyobb képméret

2.560 x 1.920

2.592 x 1.944

3.264 x 2.448

gyújtótávolság (35 mm ekv.)

28-85 mm

28-116 mm

24-85 mm

optikai zoom tartomány

3x

4x

3,5x

fényerő

f/2,8 – f/4,8

f/2,8 – f/4,6

f/2,6 – f/4,9

nyomtatható méret (300 dpi)

21,5 cm x 16 cm

21,9 cm x 16,5 cm

28 cm x 21 cm

Bejelentés dátuma

2001. szeptember

2003. május

2004. szeptember

Ha valakit érdekelnek a korábbi típusok, akkor azokról  az index.hu/tech/digicam oldalon talál részletes ismertetőt Antalóczy Tibor és Birdie jóvoltából.

image
Torockószentgyörgy felől a Székelykő
6,1 mm (24 mm ekv.) / F6,4 / ISO 50
(a nagyobb képhez kattintson a kis képre)

A gép ránézésre egy kicsit bumfordinak tűnik, bár ez az előző két típushoz képest sokat javult, hála a formatervezésnek. Javítottak továbbá azoknak a hátrányos tulajdonságoknak a jó részén is, melyek a két korábbi típust jellemezték. Már az első alkalommal éreztem, hogy nagyon passzol a kezembe a gép, kimondottan jó a fogása és minden kezelőszerv kézre esik. A szerkezet masszív, funkcionális, bár a kártyatartó fedele hagy némi kívánnivalót maga után. A jobb oldalon található, pont ott, ahova az ember tenyere esik, így akaratlanul is könnyen kinyílik. Maga a fedél egy vékonyka kis műanyag, csak porvédő funkciója van, mert a kártya elég mélyen ül ahhoz, hogy véletlenül ne mozdulhasson el, kivenni is csak egy külön emelőgomb megnyomásával lehet. Eleinte az elemtartó fedele is hasonló benyomást keltett, de azzal a gyakorlatban soha nem volt gondom. Valószínűnek tartom, hogy azért van egy kicsit lazára szerkesztve, mert ezt az elemtartós markolat használatakor le kell akasztani.

Az állványmenet az objektív tengelyétől jobbra (kb. 2,5 cm) található, ami gondot okozhat a panoráma képek készítésénél. Eleinte okozott némi fejtörést, hogy mi a csudának van az objektív tubus alsó oldalán fehér jelölés, de aztán beugrott, hogy ez nyilván az objektív optikai középpontját jelöli, amit azért nem árt tudni, ha panorámát akar készíteni az ember.

A gép megvásárlása után gyorsan beszereztem a géphez egy UV szűrőt (FF-CP10NC) és egy napellenzőt (HN-CP12). Szerintem mindenképpen jó, ha van az objektíven szűrő, mert egyrészt a fontlencse eléggé kidomborodik a foglalatából, másrészt pedig  – szemben minden ellenkező hiedelemmel –  semmilyen észrevehető változást nem okoz a kép minőségében. A szűrőből csak a gyári a jó, egyrészt a speciális menete, másrészt a kiszélesedő foglalata miatt. A napellenző praktikusan két részből áll, a vázra csavarható tubus még a tényleges ellenző rész nélkül is jól védi az objektívet a fizikai behatásoktól. Az ellenző rész fordítva is feltehető, így igen kis helyet foglal. Sajnos a napellenző valahogy nem igazán szereti a beépített vakut, mert fordított állásban akadályozza a kinyitását, a rendes állásában pedig szép nagy árnyékot vet a képre.

A monitor (4,57 cm, 134.000 képpont) kihajtható és forgatható, a gyakorlatban nagyon jól használható. Amellett, hogy a felvétel során is lehetőség van a hisztogram megjelenítésére, eltüntethetők a monitorról a felvételi adatok, így áttekinthetőbbé válik a kép. Lehetőség van arra is, hogy a képszerkesztéshez segédvonalakat mutasson, ami igen hasznos funkció a nagylátószögű felvételeknél. Az elektronikus kereső ugyanezeket tudja, kiegészítve a dioptria beállításának lehetőségével. Ez utóbbi elvileg nagyobb felbontású (235.000 képpont), én mégsem tudtam megbarátkozni vele, ezért csak nagyon ritkán, erős fényben használom.   

image
Torockó, Székelykő
21,6 mm (85 mm ekv.) / F4,9 / ISO 50
(a nagyobb képhez kattintson a kis képre)

A gép fénymérési rendszere elég kifinomult, négy különböző mód (spot, spot a kiválasztott AF keretre, középre súlyozott, illetve 256 pontos mátrix) közül lehet választani. Az esetek 99%-ban a mátrix mérést használom, ez majdnem mindig jó eredményt ad. Természetesen a túlságosan nagy felületű világos, vagy sötét témák becsapják, ugyanúgy, mint minden más fénymérőt, ilyenkor célszerű külön megmérni a beeső fényt. A külön fénymérő használatát kissé megnehezíti, hogy manuális, vagy rekesz előválasztási módban olyan lehetetlen értékekkel kell számolni, mint az F5,1 vagy F3,2 bár az is igaz, hogy a rekesz értéke 1/3 fényértékenként állítható.

A gép fénymérési rendszere elég kifinomult, négy különböző mód (spot, spot a kiválasztott AF keretre, középre súlyozott, illetve 256 pontos mátrix) közül lehet választani. Az esetek 99%-ban a mátrix mérést használom, ez majdnem mindig jó eredményt ad. Természetesen a túlságosan nagy felületű világos, vagy sötét témák becsapják, ugyanúgy, mint minden más fénymérőt, ilyenkor célszerű külön megmérni a beeső fényt. A külön fénymérő használatát kissé megnehezíti, hogy manuális, vagy rekesz előválasztási módban olyan lehetetlen értékekkel kell számolni, mint az F5,1 vagy F3,2 bár az is igaz, hogy a rekesz értéke 1/3 fényértékenként állítható.

Nagy segítség, hogy a képvisszanézési módban külön-külön meg lehet tekinteni a beállítási adatokat, illetve a hisztogram megjelenítésével egy időben villognak a monitoron a beégett részek. Ezt mindenképpen érdemes használni, mert sok utólagos bosszúságtól kíméli meg magát az ember. Ugyanis nagyon kényelmessé válik egy idő után, hogy a mátrix mérés nagy százalékban jól használható eredményt ad, azonban sokszor ott lukadnak ki a csúcsfények, ahol az ember nem számít rá, pl. virágok levelein, stb. Ezek a túl fényes részek általában nem tűnnek fel a monitoron képszerkesztés közben.

Átlagos körülmények között úgy exponál a gép, hogy lehetőség szerint ne legyenek beégett részek, ezért RAW (NEF) formátumban kissé alulexponáltnak tűnhet a kép. Ez természetesen nem gond, mert ezeknek a képeknek a tónusa az utólagos feldolgozás során könnyen beállítható.

A mátrix fényméréshez hasonlóan jól működik a gép automata fehéregyensúly beállítása is, átlagos körülmények között jó eredményt ad. Természetesen megtalálhatók a szokásos beállítási lehetőségek is, neon, műfény, stb, bár ezekkel nincs tapasztalatom, mert szinte kizárólag a kézi fehéregyensúly beállítást szoktam használni.

image
Torockószentgyörgy
21,6 mm (85 mm ekv.) / F6,9 / ISO 50
(a nagyobb képhez kattintson a kis képre)

Sajnos nem lehet ugyanilyen szépeket mondani az élességállítási rendszerről. Átlagos körülmények között az AF pontos, csak néha meglehetősen lassúnak bizonyul. Gondot okozhat a kontrasztos háttér előtt levő közeli témára történő élességállítás, ha a téma nem tölti ki teljes mértékben az AF mérőmezőt, ilyenkor szinte minden esetben a háttérre áll be az élesség. Sőt néha még akkor is, ha a téma látszólag teljesen kitölti a mérőmezőt.

Az AF használatánál választható 9 mérőmezős mód, amikor csak a kiválasztott terület aktív, illetve használható olyan automata állás is, amikor a legközelebbi témát tartalmazó merőkeret aktiválja a gép. Valamivel gyorsabb eredményt ad a hibrid AF mód, ebben első lépésként a vázba épített távmérő szenzort használja a gép, és csak akkor vált át a kontraszt érzékelős üzemmódba, ha az előbbivel nem boldogul. Bár ez gyorsabb, mint az egyes mérőmezők használata, nekem mindig egy kicsit bizonytalannak tűnik, mert a monitoron nem lehet ellenőrizni az élességet.

Sajnos a kézi élességállítást el lehet felejteni. MF módban elvileg kiemelésre kerülnek a monitoron az éles területek, a gyakorlatban azonban ebből semmi sem látszik. Elvileg mutatja is a beállított távolságot a gép, de erre sajnos csak egy használhatatlan piktogram szolgál. Roppant nagyot lendítene a gép élességállítási rendszerén, ha a piktogram helyett méterben jelezné a távolságot, illetve MF módban mondjuk eltérő színnel, vagy villogtatva jelezné a gép az életlen/éles területeket.

Praktikus viszont, hogy a vázon elhelyezett külön gomb segítségével egy mozdulattal végtelenre állítható a gép. Ez főleg a nagylátószögű állásokban, illetve távoli tájak fotózásánál könnyíti meg az ember életét. Az objektív a rövid gyújtótávolságból adódóan igen jó a mélységélességgel rendelkezik, ennek ismerete, illetve a végtelen beállítás lehetősége sok esetben szükségtelenné teszi az AF használatát.

A mélységélesség kezdete végtelen állásban az egyes gyújtótávolságoknál:

www.dofmaster.com

 

6.1 mm

(24 mm)

14 mm

(kb 54 mm)

21.6 mm

(85 mm)

F  2.8

1.65 m

8.7 m

21 m

F  4

1.17 m

6.1 m

14.6 m

F  5.6

0.83 m

4.35 m

10.3 m

F  8

0.59 m

3.08 m

7.3 m

Amilyen vacak a gép élességállítási rendszere, annyira nem lehet egy rossz szót sem szólni az objektívről (7 csoportban 10 lencsetag, ebből 2 ED). Ezt nagyon eltalálták a tervezői, a használat során optikai hibával alig lehet találkozni. A 24 mm körüli állásban tapasztalható némi hordó alakú torzítás, ez azonban a PTlens segítségével (epaperpress.com/ptlens/index.html) könnyen javítható. A kromatikus aberráció is csekély mértékű, erős nagyításban (800%) látható úgy kb. 2-3 pixel szélességben de inkább csak a képszéleknél. Néha egy kicsit rövid a 85 mm-es leghosszabb gyújtótávolság, de a nagyobb zoom átfogás biztosan több lencsehibával is járna.

A fényérzékenység 50 – 100 – 200 – 400 ASA-ra állítható be. 50 és 100 ASA-n nem tapasztalható képzaj, 200 ASA-nál már észrevehető, 400 ASA-n pedig nekem kimondottan erősnek tűnik. A gép menürendszere logikus, némi megszokás után jól áttekinthető. A vázgombok egy részéhez kiválasztott funkciókat lehet rendelni, illetve az is beállítható, hogy a menü gomb megnyomásával melyik menüpontok legyenek azonnal láthatók. Olvasgatva a szakirodalmat több helyen láttam, hogy a gép negatívumaként emlegetik a menürendszerének felépítését  –  hát nekem semmi bajom nincs vele, szerintem csak szokás kérdése. Az különösen tetszik benne, hogy két felhasználói beállítás készletet el is lehet menteni, így két mozdulattal teljesen át tudom állítani a gépet.

image
Torockószentgyörgy, kilátás Klotz Miki kedvenc dombjáról
6,1 mm(24 mm ekv.) / F5,7 / ISO 50
(a nagyobb képhez kattintson a kis képre)

Torockószentgyörgy, kilátás Klotz Miki kedvenc dombjáról(a nagyobb képhez kattintson a kis képre)

A géphez gyárilag járt egy infrás távirányító is, csak azt nem értem, hogy ezt mért kellett majdnem a használhatatlanságig lebutítani. Ugyanis a távirányító használatakor nem exponál rögtön a gép, hanem a 3 mp-es önkioldó kapcsol be. (Ezt a hibát az 1.5-ös firmware szerencsére orvosolja.) A távirányító bénaságával szemben viszont igen jól eltalálták a gép akkumulátorát (EN-EL7 Li-ion 7,4 V 1100 mAh), ez erősebb lett a korábbi két típusban alkalmazottnál (EN-EL1 680 mAH). Két akkumulátort használok, és még sohasem fordult elő velem, hogy kevés lett volna. Átlagos használatnál reggeltől estig (1-1,5 GB adat) bírja egy darab is, bár vakuzni csak nagyon ritkán szoktam. A tapasztalataim szerint készenléti állásban nagyon keveset fogyaszt a gép, ráadásul nem tologatja fölöslegesen az objektívet, így még hosszabb túrákon is folyamatosan bekapcsolva szoktam tartani.

A géphez gyárilag járt egy infrás távirányító is, csak azt nem értem, hogy ezt mért kellett majdnem a használhatatlanságig lebutítani. Ugyanis a távirányító használatakor nem exponál rögtön a gép, hanem a 3 mp-es önkioldó kapcsol be. (Ezt a hibát az 1.5-ös firmware szerencsére orvosolja.) A távirányító bénaságával szemben viszont igen jól eltalálták a gép akkumulátorát (EN-EL7 Li-ion 7,4 V 1100 mAh), ez erősebb lett a korábbi két típusban alkalmazottnál (EN-EL1 680 mAH). Két akkumulátort használok, és még sohasem fordult elő velem, hogy kevés lett volna. Átlagos használatnál reggeltől estig (1-1,5 GB adat) bírja egy darab is, bár vakuzni csak nagyon ritkán szoktam. A tapasztalataim szerint készenléti állásban nagyon keveset fogyaszt a gép, ráadásul nem tologatja fölöslegesen az objektívet, így még hosszabb túrákon is folyamatosan bekapcsolva szoktam tartani.

A memória kártya kiválasztására célszerű odafigyelni, mert már több helyen olvastam, hogy egyes Nikon gépek valamilyen okból nem szeretik a Kingston kártyákat. A Nikon honlapja szerint az ajánlott kártya típusok: valamennyi Nikon CF kártya /  SanDisk SDCFB / SanDisk Ultra / SanDisk Ultra II / Lexar Media 4x USB / Lexar Media 8x USB / Lexar Media 12x USB / Lexar Media 24x *WA / Hitachi Compact Flash HB28 / Microdrives™ DSCM. Érdekes módon a SanDisk, Lexar és Hitachi kártyáknál a legnagyobb kapacitásként 512 MB került megjelölésre, bár lehet hogy csak azért, mert a teszteléskor még ezek voltak általánosan elérhetők. Én három SanDisk kártyát használok, mindhárom 1 GB kapacitású és még soha nem volt egyikkel sem gondom. Sajnos a kártyára írás sebessége nem túl gyors, tapasztalataim szerint mind a SanDisk SDCFB (az egyszerű kék-piros), mind pedig az SanDisk Ultra II használatánál 17-18 mp körüli idők adódnak egy 22 MB-os TIF rögzítésénél.

Mindent összevetve: nekem nagyon jól bevált ez a gép. Kicsi, könnyű, jó felépítésű, szóval igen praktikus darab, kiváló képminőséggel. A méretét és súlyát tekintve külön táska sem kell hozzá, könnyen elhelyezhető bármelyik kisebb méretű hátizsákban. A képmérete elég nagy (3.264 x 2.448) ahhoz, hogy tisztességes méretű nagyításokat lehessen készíttetni, (300 dpi: 28 x 21 cm, 200 dpi: 41 x 31 cm). Kis odafigyeléssel nagyon szép tónusú képeket lehet vele készíteni, és az utómunkálatokra nagyon jól bevált a Nikon Capture. A gép szoftveres tudása megfelelő, bár én személy szerint a 15 téma automatika mód helyett többre értékelnék néhány apróságot, például ha láthatnám a beállított távolságot, gyújtótávolságot, a távkioldó azonnal működne, illetve időzített sorozatnál lehetne NEF formátumban is menteni. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy egy ilyen igényesen megcsinált gépnél miért nem figyeltek ezekre a kis részletekre, de egyszerűen nem tudtam rájönni az okára. Nem hiszem, hogy marketing szempontok játszhattak közre, szerintem ezektől még nem lenne kevésbé eladható a többi Nikon gép. Így egyenlőre csak reménykedem, hogy valamelyik firmware frissítés kiigazítja ezeket a dolgokat.   

Szóval ez a gép kiválóan alkalmas tájkép és városfotózásra, utazásra, túrázáshoz, de némi gyakorlattal majdnem minden olyan feladat megoldható vele, ami nem igényel hosszú gyújtótávolságú objektívet. Közel egy évi használat után is úgy gondolom, hogy jó választás volt. Valószínűleg egy DSLR géppel sem készítenék jobb képeket, csak többe került volna, nagyobb lenne, és olyan dolgokra is figyelnem kellene, mint például az érzékelő tisztítása. Ezért a hasonló szempontok alapján gépet keresők számára csak ajánlani tudom.  

További friss hírek