Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.8 (12 értékelő)

Alain Briot napjaink egyik legsikeresebb Amerikában alkotó tájképfotósa. A párizsi Ecole des Beaux Arts-ban szerzett diplomát szépművészetből, jelenleg a doktorátus megszerzésén dolgozik. Ez az cikk a negyedik egy tíz részből álló sorozatban, melyben a fotográfia esztétikai vonatkozására tervezek fókuszálni. A sorozat célja, hogy segítsen esztétikailag kielégítő, azaz szép fotókat készíteni

Negyedik fejezet : Hogyan találjuk meg a legjobb fényeket egy adott fotóhoz

1. Que la lumiere soit et la lumiere fut – Mondá Isten: legyen világosság, és lőn világosság!

A fény a történelem dokumentált kezdete óta fontos szerepet játszott az emberi létben, a kultúrában. A Genezisben Isten megteremtette a világosságot. Az ókori Egyiptomban a fáraó “feladata” volt minden reggel a napot visszahelyezni az égre. Mekkora felelősség! Az inkák is napimádó nép voltak, a napfogyatkozást pedig az apokalipszis előjelének tekintették. Nem értették miként lehetséges, hogy fényes nappal eltűnjön szemük elől a nap. Az anaszázik, és a kortárs pueblo indiánok kifinomult rendszert alkottak a nap mozgásának értelmezésére. Ezt a tudást használták a mezőgazdaságban, valamint a vallási rituálékban. XVI. Lajos francia királyt Napkirálynak hívták (Le Roi Soleil) arra a kiáradó fényre utalva, melyet királyságában mindenre és mindenkire sugárzott. Minden történelmi korban működtek égitestre utaló elnevezésű titkos társaságok, a forradalmak pedig “felvilágosodást” hoztak.

A fény – időről időre – életünk egyik legfontosabb aspektusa, fontos szerepet játszik létünkben. Még ma is sötétség és világosság uralja életünket, legtöbbünk reggel ébred és sötétedés után bújik ágyba. Napközben dolgozunk, éjjel pihenünk.

Tájképfotósokként mi is ehhez a körforgáshoz alkalmazkodunk. Követjük a napot, amint a föld megfordul a saját tengelye körül naponta, és kerüli meg a napot évente. Napunk arra a 24 órányi időre szerveződik, amennyi a földnek szükséges egy teljes fordulathoz. Kalendáriumi évünk pedig azon az egy évnyi utazáson alapul, ami a földnek a nap megkerüléséhez kell. A nap, és még inkább a fény, melyet áraszt, irányítja életünket.

2. Fénnyel rajzolni

A fényképészet egy az egyben a fényről szól. Még a neve is erre utal: a görög photos (fény) és graphos (rajzolni, írni) szavakból áll össze, tehát szó szerint azt jelenti: fénnyel rajzolni. Eredetileg a fotográfiát heliográfiának hívták. A helios szó jelentése: nap, tehát a név így fordítódik: a nappal írni (vagy rajzolni). Úgy hitték, csak a napfény segítségével lehet fotókat létrehozni, mivel a filmek érzékenysége nem volt elegendő a mesterséges fénnyel való exponáláshoz. A kellően érzékeny filmek feltalálása után, a mesterséges fényforrásokkal is lehetségessé váló fotózással és a magnézium “vakuként” történő alkalmazásával a heliográfia elnevezés már nem volt megfelelő. Ekkor váltottak át a fotográfia elnevezésre, mely magában foglal mindenféle fényforrást.

Scott McLeay, első fényképész tanárom gyakran mondogatta: bújj be egy ruhásszekrénybe, csukd be az ajtót, helyezd a fényképezőgépedet az állványodra, és készíts időzített felvételt. Sosem lesz fotód, bármekkora is az exponálási idő. Exponálhatsz órákig, napokig, hónapokig, semmi nem lesz a filmeden vagy a digitális fájlodban.

Ténykérdés: fotó létrehozásához fényre van szükség. Lehet, hogy nem sokra, de valamennyire mindenképp. Egy sötét ruhásszekrényben még több órás exponálási idővel sem tudsz fotót létrehozni, mert egyáltalán nincs fény. Amire egy fényképésznek elsődlegesen szüksége van a fényképezőgép, a film és a lencsék mellett – a fény. A fotók fény segítségével készülnek, fény nélkül nincs fotó.

3. A fénnyel kapcsolatos három főszabály

Három főszabály uralja a fény megjelenését és viselkedését fényképészeti szempontból. Ezek a szabályok elengedhetetlenül fontos tudást jelentenek a fotósok számára. Később látni fogjuk, hogyan lesznek alkalmazhatók konkrétan a tájképfotózásnál.

A – A fény minősége

Minél nagyobb a fényforrás, annál lágyabb a fény. A fény minőségének módosításához a fényforrás felületének kell először megváltoznia, méret, szín vagy visszaverődés tekintetében, akár ebből két elem vagy mindhárom kombinációjával. A tájképfotózás gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a napból közvetlenül áradó fény önmagában sokkal keményebb, mint egy borús napon a teljes égboltból jövő. Ez azért van, mert a nap – bár óriási csillag – tulajdonképpen apró fényforrás a földről nézve. Ezzel ellentétben egy borús napon a felhős ég hatalmas, égbolt méretű fényvisszaverővé válik.

Egy kis fényforrás, mint például a nap, nagyon kemény fényt bocsát ki éles körvonalakkal, mély árnyékokkal. Egy nagy fényforrás, mint például egy borús égbolt, lágy és egyenletes fényt bocsát ki nagyon kevés árnyékkal vagy árnyék nélkül.

B – Visszaverődő fény

Ha a fény visszatükröződik, annak a felületnek a színét veszi fel, amiről visszavetődik. Ez a jelenség legjobban az Egyesült Államok délnyugati részén, Canyon Country-nál tapasztalható fényviszonyokkal illusztrálható. Egy kanyonban a fény az egyik oldalról a másikra verődik, a kanyon egyik faláról a másikra. Miközben a közvetlen fény alapvetően színtelen, az egyik falról a másikra tükröződő fény felveszi annak a falnak a színét, amelyről visszaverődik. Ez a visszavert világos vörös vagy narancsszínű fény hozzáadódik a kanyon falának színéhez. Ennek eredményeként a visszatükröződő fénnyel megvilágított kanyonfal sokkal melegebb színárnyalatú, filmen is és szemlátomást is sokkal vörösebb, mint a közvetlen napfénnyel megvilágított kanyonfal.

C – A fény intenzitása

A fény intenzitása bármely felületen fordítottan arányosan csökken a tárgy és a fényforrás távolságának négyzetével. A fényforrás és a tárgy távolságának megduplázása az eredeti fény mennyiségének ¼-re csökkenését eredményezi. Ez a szabály rendkívül fontos stúdiókörülmények között, ahol a mesterséges fényforrások tetszés szerint mozgathatók a fényképezett témához képest. A szabadban, természetes fény mellett ez pusztán elméleti kérdés, hiszen nem tudjuk mozgatni a napot, a felhőket, vagy a kanyonfalakat… Mindazonáltal fontos ismerni ezt a szabályt, ezért is vettem bele a cikkembe.

4. Hogyan találjuk meg tehát a legmegfelelőbb fényt tájképfotókhoz?

Nem csupán fényre van szükségünk, hanem minőségi fényre. Scott McLeay is gyakran a minőségi fényről beszélt. A fény önmagában nem elég. Mi a minőségi fényt keressük. De milyen minőségi fényre van szüksége a tájképfotósnak?

Ansel Adams szerint Isten megteremtette a fényt és 10 zónára osztotta. Adams szemtelen megfogalmazása is mutatja, hogy nem csupán fény kell nekünk, hanem olyan természetű fény, amely megfelel fotózási szükségletünknek. Művészi fény. Ha nem is irányíthatjuk, legalább megtanulhatunk dolgozni vele, így téve irányíthatóvá fényképészeti eszközökkel.

Hogy a fény minősége mit jelent számunkra, az attól függ, mit szeretnénk fotózni, és mit keresünk. Bár hagyományosan, illetve amikor tágas kilátást fotózunk vagy nagy látképet készítünk, a legjobb fényviszonyok napkeltekor és napnyugtakor adottak. Ezen fényviszonyok kiaknázásához a helyszínen kell lenni már a napfelkelte vagy napnyugta előtt, hiszen időre van szükség a helyszín kiválasztásához, a felszerelés beállításához, a fotózás előkészítéséhez. Napkeltekor a fejlámpa elhagyhatatlan kellék, hogy lásd, mit is csinálsz a hajnal előtti sötétségben. Ha egy adott helyszínen először fotóznál napkeltekor, ajánlatos már előző nap kimenni, hogy megfelelő kompozíciót találj. Sötétben elég nehéz tud lenni a kompozíció beállítása, és könnyen lemaradhatsz a legjobb fényről, miközben próbálkozol. Világos, hogy jobban jársz, ha előzőleg napközben bejárod a helyszínt, így előre tudod, mit is akarsz előtérbe helyezni például.

Napnyugta fotózásakor is azt ajánlom, hogy fedezd fel a helyszínt a délután folyamán, találd meg a megfelelő kompozíciót, majd várj, vagy térj vissza. Itt is érvényes, hogy nagyjából egy órával napnyugta előtt kiérkezve maximalizálhatod az esélyeidet egy jó fotóra, mert így láthatod és fotózhatod a tájat, amint a fény progresszívan változik és a nap egyre lejjebb süllyed az égen. Mindkét esetben nagy kihívás lehet annak eldöntése, mikor is készítsd a fotót, mert a fény folyamatosan változik a napkelte és napnyugta körüli egy órában. A legjobb megoldás korán kimenni és folyamatosan fotózni egyrészt anélkül, hogy túlzott kritikát gyakorolnál a képekkel kapcsolatban, másrészt anélkül, hogy azt próbálnád eltalálni, mikor a legeslegjobb a fény. Majd a stúdióban tanulmányozhatod az erőfeszítéseid eredményét, és kiválaszthatod, mely fotók tetszenek a legjobban. Ezzel a tudással felvértezve a legközelebbi napkeltés vagy napnyugtás fotózásnál sokkal előnyösebb helyzetből indulsz a fény minőségének meghatározása terén.

Ne hanyagold el a hajnal előtti és napnyugta utáni fények kínálta lehetőségeket sem. A napkeltét megelőző és napnyugtát követő körülbelül 30 percben lágy, színes fényekben sütkérezik a táj, mely nagyon kedvező fotózás szempontjából, színesben és fekete-fehérben egyaránt. Ezen időszakokban nincsenek árnyékok, így a kontraszt problémák nagyban leegyszerűsödnek, a színek pedig élénken telítettek. Ha a szemed nem is érzékeli ezeket a színeket, a film mindenképpen fogja, különösen akkor, ha olyan magas kontrasztú, magas színtelítettségű filmet használsz, mint például a Fuji Velvia. Nem kell aggódnod a többlet kontraszt miatt, kivéve az égbolt, amely minden valószínűség szerint a legfényesebb része lesz a tájnak ezekben az időpontokban. Ha csökkentened kell az ég fényességét, egyszerűen használj átmenetes szürkeszűrőt szükség szerint.

5. Miért napkeltekor és napnyugtakor a legjobb a fény tájképfotózáshoz?

Röviden azért, mert ekkor a fény horizontális. Azt a fényt nevezzük horizontálisnak, mely párhuzamos a horizonttal, és erős háromdimenziós hatással vonja be a tárgyat.

Mivel a nap nagyon alacsonyan van napkeltekor és napnyugtakor, gyakorlatilag éppen csak a horizont felett, a napfénynek át kell hatolnia minden porrétegen, atmoszferikus párán és szennyeződésen, míg az előtted elterülő tájra ér. E folyamatban a napfény intenzitása nagyban csökken és lágyul, mivel a por és pára megszűri. Ez a szűrés eltávolítja a látható spektrum zöld és kék részét, így főként a vörös rész marad látható. Ennek eredményeként a fény napkeltekor és napnyugtakor meleg, világos rózsaszín, vörös vagy narancs árnyalatú az adott napi körülményektől függően. A diffúz fény és a meleg ragyogás kombinációja olyan fényt teremt, mely kiváló a fotózásra. Ezen felül az olyan fény, mely lágy és meleg is egyben, szemre nagyon tetszetős.

Az emberi lények ráadásul esztétikailag szebbnek értékelik a tárgy oldalára sugárzó fényt (oldalfény), mint a fentről jövő, függőleges fényt. Ez nagyban a portrékészítéssel függhet össze. Amikor embereket fotózunk (vagy festünk), a fentről érkező fény mély, visszatetszést keltő árnyékot vet az alany orra és szeme alá. Az oldalról megvilágított arc egyik oldala árnyékban van, a másik pedig fényben, kellemes háromdimenziós hatást keltve. Ugyanez vonatkoztatható a tájképfotózásra is, hasonlóan kellemes eredménnyel. Általános szabály, hogy a horizontális fény (oldalfény) sokkal tetszetősebb, mint a függőleges fény, mely a tárgyat felülről éri.

Napfény délben és napkeltekor

Ez a vázlat Monuments Valley-nél ábrázolja a nap pozícióját délben és napkeltekor. Délben a nap pontosan a domb felett süt, függőleges fénysugarakat bocsát ki, és rövid árnyékokat vet a domb alá. (Ezeket nem ábrázoltuk, mert zavaró lenne a két különböző árnyék egy rajzon.)

Napkeltekor a nap a horizont szélén található, vízszintes fénysugarakat bocsát ki, és hosszú árnyékokat vet a domb oldalán. Napkeltekor oldalról világítja meg a dombot, délben pedig fentről.

6. Van-e más fénytípus a napkeltekor és napnyugtakor tapasztalható horizontális fényen kívül, mely kedvező a tájképfotózás szempontjából?

Nyugalom, van! Bár a napkelte és napnyugta csodálatos, vannak más lehetőségek is szép fotók készítésére a nap további részeiben is. Az alábbiakban különböző fénytípusokat vizsgálok, melyekkel szabadtéren találkozhatunk. Minden típusnál kitérek a fény minőségére, színére, kontrasztra, árnyékra. Javaslatot teszek filmtípusra és digitális beállításokra is. Minél többet tanulunk a különböző fények tulajdonságairól, annál ügyesebb fotósok leszünk, annál kiválóbb képekkel.

7. A természetes fények típusai

A – Visszavert fény

Leírás: Ez a fénytípus úgy keletkezik, hogy a napfény egy adott felületet ér, és onnan egy szomszédos felületre verődik vissza. Például az Egyesült Államok délnyugati részén, Canyon Country-nál, a nagyjából észak-dél irányban húzódó kanyon egyik oldalát éri közvetlenül a napfény, míg a másik oldalát visszavert fény éri. Ez a visszaverődő fény a kanyon egyik oldaláról “ugrott” a másikra. A visszaverődő fény annak a tárgynak a színét veszi fel, melyről visszaverődik. Egy kanyonban a fény a megvilágított fal vörös színét veszi fel és adja át a másik oldal árnyékos részeinek. Ennek eredményeként az árnyékok meleg, vörös ragyogással telnek meg. Minél szűkebb a kanyon, annál szembetűnőbb ez a hatás. Maximális intenzitással azokban a nagyon szűk hasadékokban mutatkozik, ahol a fény többszörösen visszaverődik az egyik oldalról a másikra. Minél távolabb verődik vissza a fény a hasadékban, annál vörösebb lesz a fény.

Minőség: Lágy és egyenletes. A kanyon falai csökkentik a kontrasztot azáltal, hogy a fényt a másik oldal árnyékos részeire verik vissza.

Szín: Világos színek, a visszaverő felület színeivel telítettek. Lehet, hogy szabad szemmel nem érzékeled a pontos színeket, de a filmen látszódik majd.

Árnyékok: Nincsenek.

Kontraszt: Alacsony.

Visszaverődő fény

Ez a rajz egy tipikus fényvisszaverődést ábrázol egy kanyon falain. A fény a bal oldali sziklára esik, és a jobb oldalira verődik vissza. Más fénytípusok is jelen vannak egy ilyen komplex fényű esetben: a sziklák árnyékai, közvetlenül megvilágított, háttérmegvilágított részek. Ilyen körülmények között számos lehetőség adódik különböző képek készítésére, melyekkel érdemes kísérletezni.

1 Közvetlen fény
2 Visszavert fény
3 Árnyékok
4 Háttérmegvilágított részek

Antilop Fényfal
Linhof Master Tecknica Rodenstock 150 mm, Provia

Ez a fotó az arizonai Antilop Kanyonról csupa fény és forma. A fény teszi remekké. Figyeld meg, hogy nincs közvetlen fény a képen a bal felső sarokban látható világos terület ellenére. A különböző fényrétegeket a fényestől a sötétig a visszaverődő fény hozza létre, amint egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a kanyonban. Ahogy lefelé halad, egyszerre lesz gyengébb és színesebb, míg a legalján mélyvörös ragyogássá válik.

B – Felhős ég

Leírás: Felhős napokon látható ez a lágy és kékes fény. A nap fényét szétterítve a teljes égbolt sugározza.

Minőség: Lágy, szórt fény. Az egész táj árnyékokba burkolózik. Az árnyékok természetüknél fogva kékesek, ezért okozzák a kékes hatást felhős napokon. Ez gyakran szabad szemmel nem is látható, de a filmen világosan érzékelhető.

Színek: Világos, kékes beütésű.

Árnyékok: Lágy vagy egyáltalán nincs.

Kontraszt: Alacsony.

Javasolt film és kontrasztbeállítás: Tökéletes alkalom magas kontrasztú, magas színtelítettségű film használatára, például Velvia. Ha digitális felvételt készítesz, állítsd be a tónusgörbét (S-curve), hogy kompenzáld a digitális szenzorok alapvetően alacsony kontrasztját.

C – Árnyék szabadban

Leírás: A téma árnyékos helyen található egy napfényes napon. Amikor az árnyékban exponálunk, az árnyékos részek “kinyílnak”, lágyak és színesek lesznek. Az árnyék fotózása tulajdonképpen a közvetlen napfénnyel érintett terület túlexponálását jelenti. Klasszikus alkalmazása portréfotózásnál úgy történik, hogy az alany árnyékos helyen kerül beállításra, mögötte közvetlenül megvilágított területtel, derítővaku használatával lágyítva az árnyék és a világosság kontrasztját. A tájképfotózásnál ritkán használatos a vaku, mert gyakran természetellenesnek hat. Ennek megfelelően az ilyen tájképfotók ritkán tartalmaznak közvetlen napfénnyel megvilágított területeket.

Minőség: Lágy, diffúz fény.

Színek: Világos, intenzív, de kékes hatású lehet.

Árnyékok: Nincsenek.

Javasolt film és kontrasztbeállítás: Tökéletes alkalom magas kontrasztú, magas színtelítettségű film használatára, például Velvia. Ha digitális felvételt készítesz, állítsd be a tónusgörbét, hogy kompenzáld a digitális szenzorok alapvetően alacsony kontrasztját.

Sziklarajzok a Gillepsie Gáton
Linhof Master Tecknica, Schneider 75mm, Provia

Az árnyék szabadban abban különbözik a felhős égtől, hogy a nap kint van ugyan, de nem süt a fotózott témára. A fénye is melegebb, mert gyakran van jelen visszatükröződő fény is a képen. Lágy és árnyékmentes. Az egyik legjobb fénytípus fotózáshoz.

D – Ellenfény

Leírás: A nap a téma mögött található, és a fényképezőgép a nap felé néz. Tipikusan ilyen az aurával körbevett téma árnyékban. A nap látszódhat is meg nem is, attól függően, hogyan helyezkedsz. Elrejtheted a napot a téma mögé, vagy láthatóvá teheted: mint ragyogó folt, vagy csillagszerűen ragyogó sugarak.

Minőség: Aura a tárgy körül. Csillagszerű napsugarak lesznek a képen, ha a rekesz szűkre van állítva, például f16 egy 35 mm-es fényképezőgépen.

Színek: Nem telítettek. Gyengék, mert a képen átsütő közvetlen napfény és a magas kontrasztarány együttesen a színek kimosódását eredményezik.

Árnyék: A fényképezőgép felé orientálódnak, és úgy hatnak, mintha a néző felé haladnának.

Kontraszt: Magas.

Javasolt film és kontrasztbeállítás: Közepes kontrasztú film, mint például Fuji Provia vagy színes negatív film. Ha digitális felvételt készítesz, kerüld a tónusgörbe használatát. A digitális szenzor generálta kontraszt elegendő lesz.

Zion hó, nap és fák
Hasselblad 503SW, Sonnar 150, Provia

Az ellenfény aurát hoz létre a közeli tárgyak körül. Ebben az esetben ez részben átsüt a félig áttetsző havon, mely ragyogóvá teszi. A néhány perccel napkelte után készült képen az ellenfény meleg ragyogása keveredik az árnyékos részek kékes színeivel, mely tetszetős keverékét adja fénynek és árnyéknak. Figyeld meg a színek majdnem teljes hiányát, az árnyékos havas területek kékjét leszámítva. Vesd össze ezt a képet a következő oldalfényes fotó színeivel.

E – Közvetlen fény

Leírás: Közvetlen napfény, nagyjából egy órahosszán át napkelte után és napnyugta előtt. Nem szűri meg felhő, és nem teríti szét semmi. Intenzív, több szempontból kompromisszumot nem tűr, felfedi a táj legkomplikáltabb aspektusait, és erős árnyékot vet. Általában jobb elkerülni színes fotózásnál, de érdekes eredményeket hozhat fekete-fehérben, ahol a színeknek nincs jelentősége, és elfogadható az erős kontraszt. Mindazonáltal ne vessük el teljesen színes filmen sem, mert bizonyos esetekben nagyszerűen működhet.

Minőség: A közvetlen fény egyszerre nyers és intenzív. “Hunyorítós” fény. Gyakran szükségeltetik polárszűrő a naphoz képest körülbelül 90 fokos szögben.

Színek: Nem telítettek. A direkt napfény kimossa a színeket. Alacsony színtelítettségre, kimosott színekre számíts a fotópapíron.

Árnyékok: Erősek. A legsötétebb árnyékot a tárgy veti, amint blokkolja a fény útját a forrástól.

Kontraszt: Magas.

Javasolt film és kontrasztbeállítás: Alacsony kontrasztú film, például Fuji Provia, vagy színes negatív film. Ha digitális felvételt készítesz, kerüld a tónusgörbe használatát. A digitális szenzor generálta kontraszt elegendő lesz.

F – Reggeli és esti horizontális fény

Leírás: A napkelte és napnyugta lágy, meleg, horizontális fénye. Horizontális, hiszen reggel és este a nap éppen csak a horizont felett van, így a kibocsátott sugarak párhuzamosak azzal. Ez a fény kiváló a fotózásra, főként a színes fotózásra, az alacsony kontraszt, a meleg tónus és a tárgyakat körülölelő erős háromdimenziós hatású fény kombinációjának köszönhetően.

Az ilyen fénnyel közvetlenül megvilágított tárgyak ragyogni látszanak, mintha belülről lennének megvilágítva. Tanuld meg használni a fényt napkeltekor és napnyugtakor – és szüntelenül csodálhatod a segítségükkel reggel és este készített fotóidat.

Minőség: Lágy, körülölelő fény. A szemnek tetszetős. Sok részletet képes kiemelni a tájból, miközben részben meghagyja annak titokzatosságát is. Átmeneti fény a hajnal és a szürkület határán, jelzi az átmenetet nappal és éjszaka között. Mivel nagyon gyorsan változik, azt tanácsolom, folyamatosan fényképezz, 5-10 percenként talán, és ne azzal legyél elfoglalva, vajon mikor a legjobb a fény. Ráérsz később, a stúdióban kiválogatni a képeket.

Színek: Telített világos színek, meleg beütéssel. Piros, narancs, rózsaszín vagy más meleg szín.

Árnyékok: Hajnalhasadáskor, valamint közvetlenül azelőtt, hogy a nap a horizont alá bukik, enyhék, és egyre erősebbek, mélyebbek lesznek, ahogy a nap emelkedik az égen.

Kontraszt: Alacsony, amikor a nap épp a horizont felett van, fokozatosan nő, ahogy a nap egyre magasabbra kerül az égen.

Javasolt film és kontrasztbeállítás: Magas kontrasztú, magas színtelítettségű film, mint például a Fuji Velvia. Ha digitális felvételt készítesz, használhatod a tónusgörbét az adott fotó kontrasztjától függően.

Canyon de Chelly,Havas napkelte
Fuji 617 Fujinon 300 mm Velvia

Egy hóvihar utáni hajnalhasadáskor készült ez a kép. Többféle fényt mutat be: napkeltekori fény, közvetlen fény, visszatükröződő fény, árnyékos területek. Figyeld meg, hogy az árnyékos részeken kék a hó, míg a közvetlen napfénnyel érintett területen tiszta fehér. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a kanyon falai a közvetlen fényben narancsos meleg tónusban ragyognak. Ez egészen más hatású, mint az ellenfényes példánál, a Zion Nemzeti Parkban készült fotón. A falakról visszaverődő fény áttükröződik a kanyonon, “felnyitja” az árnyékokat, csökkentve a kép általános kontrasztját. A hó is visszatükrözi a fényt, még ragyogóbbá téve a képet. A komplex fényviszonyokban készülő képek, mint például ez is, gyakoriak a tájképfotózásban.

8. Készségfejlesztő gyakorlatok

A – Készíts képeket a fent leírt fények használatával!

Ennél a feladatnál készítheted a fotókat különböző tárgyakról, hiszen nem egyszerű ugyanazt a tárgyat 5 különböző fényviszonyban megtalálni. Ennek ellenére, ha van rá módod, azért próbáld meg, például találj egy tárgyat, mely részben árnyékban van, részben közvetlenül megvilágítja a nap. Fotózd le mindkét oldalt, majd vesd össze a képeket: lásd, miben különböznek a színek, kontrasztok, árnyékok.

A legfontosabb része a gyakorlatnak az, hogy gyűjts be képet minden fénytípusról. Ha visszatértél a stúdióba, össze tudod hasonlítani az 5 különböző fényképet. Alaposan figyeld meg és írd körül (akár papíron is) mindegyik fény jellegzetességeit. Mi tetszik bennük, és mi nem? Melyik a legjobb? Van kedvenced? Ha igen, melyik az? Ha egy fénytípussal kellene új sorozatot készítened, melyikkel szeretnél dolgozni? Melyik tetszik a legkevésbé, melyikkel nem dolgoznál szívesen újra?

B – Fotózz egy adott tájat napkelte előtt kezdve, egészen napnyugta utánig!

Válasz ki egy helyszínt, állíts be egy kompozíciót, és pontosan ugyanazt fotózd. Ne mozdítsd el az állványt vagy a fényképezőgépet. Ha mégis muszáj (hogy ne lopják el, vagy pihenhess egy kicsit), jelöld meg az állvány lábainak helyét, és jól jegyezd meg a beállítást, hogy visszatérésed után pontosan ugyanoda tudd visszatenni. A gyakorlat célja: meglátni, miként változik ugyanaz a táj, ugyanaz a kompozíció a nap során folyamatosan változó fényviszonyoktól.

C – Készíts és használj nigrométert!

Mi az a nigrométer?

Ez az eszköz arra szolgál, hogy megláthasd az előtted lévő tárgyak tényleges színét. Alapvetően nem más, mint egy sötét cső, mindkét végén apró nyílással, ezen keresztül nézed a táj egy-egy adott részletét. Mivel kicsi kiválasztott területet vizsgálsz, el tudod különíteni a környezetétől. Ez lehetővé teszi, hogy a tényleges színét lásd, pontosabban, mint amikor a teljes tájat nézed magad előtt.

Hogyan készíthetek ilyet?

Fogj egy 3,8-5 cm átmérőjű, 25-50 cm hosszú kartonpapír csövet, például egy konyhai papírtörlő belsejét, vagy egy poszterhengert. Jobb a keményebb, erősebb anyagú, mert az használat közben nem megy tönkre. Vágj ki további két, a csővel egyező átmérőjű kartonpapír körlapot, vagy használd a poszterhenger műanyag kupakjait. Készíts egy 5-6 mm átmérőjű lyukat mindkettőbe. Tedd a helyére a két kupakot, illetve ragaszd a papírlapocskákat a henger két végére. Már kész is a nigrométer. Fokozhatod a hatást azzal, ha a henger belsejét és a kupakokat feketére fested, így nem verik vissza a fényt.

Hogyan használjam?

Tartsd a szemed elé és mutass vele a vizsgált téma irányába. A legjobb úgy kezdeni, hogy olyan területet választasz, mely részben árnyékos, részben közvetlen fénnyel megvilágított. Nézegesd felváltva a két részt a nigrométerrel. Észre fogod venni, hogy az árnyékos területen mélyek, gazdagok, míg a megvilágított területen gyengék, “kimosottak”. Ugyanígy járj el más területeken is, amelyeknek a pontos színét akarod megállapítani.

A nigrométer előnye az, hogy lehetővé teszi specifikus részek elkülönítését a környezetüktől, és kizárólag azok színét teszi megfigyelhetővé. Mivel a táj egy pici egységét nézed, a szemed nem keveri össze a színeket, így a vizsgált téma tényleges színét vagy képes megállapítani. Tölts egy kis időt azzal, hogy különböző tájakat nézel a nigrométeren keresztül. Nagyon sokat tanulhatsz így a tárgyak valódi színéről, valamint arról, hogyan változik a színük különböző fényviszonyok mellett.

Ha hirtelen szükséged lenne egy nigrométerre, mindig van egy “kéznél”: csak csukd össze az öklödet úgy, hogy egy pici nyílás maradjon a behajlított ujjaid között. Hasznos kis trükk, ha már megismerted a színeket és a fényeket egy igazi nigrométer segítségével, és csupán ellenőrizni akarod egy adott tárgy színét a terepen.

Vélekedhetsz úgy, hogy a tárgyak tényleges színe meglehetősen evidens. Az is lesz, miután megszerezted a szükséges rutint a nigrométer segítségével. Ha még nem, arra biztatlak, csodálkozz rá a világra egy sötét csövön keresztül. Meg fogsz lepődni!

D – Olvasd el M. G. J. Minnaert “Light and Color in the Outdoors” (Fények és színek a természetben) c. könyvét!

Ez a könyv számos természetes vizuális jelenséget mutat be és magyarázza el, hogyan és miért jönnek létre, beleértve sok fénnyel kapcsolatos dolgot, az ég színét, felhőket, délibábokat, szivárványokat, a jég hatását az atmoszférában, és még rengeteg mást. Arra biztat, hogy magunk is tapasztaljuk meg, fedezzük fel ezeket a jelenségeket. Megtanít arra, hogyan azonosítsunk természetes fényjelenségeket, hol és mikor keressük, mi okozza azokat, miért gyakori egy részük, más részük miért ritka.

9. Végezetül…

Hogy mennyire leszünk sikeres tájképfotósok, milyen jól tudjuk kiválasztani a legmegfelelőbb fényeket egy adott képhez, leginkább a tapasztalatainkon múlik. A természet a legjobb tanítómester. Nincs más mód a tanulásra, kísérletezésre: csak a terepen tudjuk kifejleszteni, finomítani a megfelelő fénykiválasztásra vonatkozó készségünket. Többszörösen igaz, hogy fotós nagymesterekké úgy válhatunk, ha mesteri módon bánunk a fénnyel. A tájképfotózásban ez nem csupán azt jelenti, hogy nagyon alaposan ismerjük a különböző természetes fényeket, hanem azt is, hogy meg tudjuk mondani, mikor és hol kell keresni azokat. Azt is jelenti továbbá, hogy tapasztalatokat gyűjtünk minden fényviszony mellett, így amikor optimálisak a körülmények, de kevés az idő, ösztönösen dolgozunk a jó fotóért anélkül, hogy tudatosan gondolkodnánk a fényeken. Ez bizony hosszú évek gyakorlásának eredménye, és nem igazán tudjuk semmivel sem felgyorsítani ezt a folyamatot. Hasonlóképpen kevés eszköz áll rendelkezésre a saját szemünkön kívül, hogy segítsen. Bár fontos, hogy legyen nálad spotméter, hogy elemezhesd a táj kontrasztjait (erről bővebben a következő, Expozíció c. cikkemben lesz szó), semmi sem helyettesítheti azt a képességet, hogy az előtted elterülő tájat a fény minősége szerint lásd, visszatükröződő vagy közvetlen fényt, árnyékot és világos területet, színeket különböztess meg, stb. Azzal kell boldogulnunk, amit a természettől kaptunk, kiegészítve azzal a tapasztalattal, amit az egyre jobb és egyre izgalmasabb képek készítéséhez vezető úton szereztünk.

Fordította:
Debreczeni Mária

A következő rész : Hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb “filmet” egy adott képhez hagyományos és digitális rögzítésnél
Megjelenik December 15.-én