Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (4 értékelő)
Néhány különleges kivételtől eltekintve, gyakorlatilag minden SLR kamerában található egy tükör amely alaphelyzetben az objektíven keresztül látható képet a keresőbe továbbítja. Mielőtt a zárat kinyitnánk, hogy exponáljunk, ezt a tükröt el kell távolítani az útból. (A legtöbb gépben a tükör a kereső felé felcsukódik, vagy úgy is mondhatjuk, felcsapódik.) Amikor a tükör mozog (és amikor a megáll akkor különösen), vibrációt kelt. Ez a vibráció megmozgatja a fényképezőgépet és az objektívet is és így a képélesség csökkenését okozza. Ez különösen igaz teleobjektíveknél és makró fotózásnál, amikor viszonylag kis mozgás is nagy képelmozdulást okoz. A tükörmozgásból eredő élesség csökkenése leginkább a közepes záridők esetén jelentkezik (1/60 és 1/2 másodperc között). Gyors záridők esetén a zár a vibráció frekvenciájához képest csak elenyészően kis ideig van nyitva, míg hosszú záridők esetén a vibrációnak van ideje lecsengeni. Egy gyenge állvány felerősítheti a vibrációt, de a legnagyobb, legnehezebb állvány sem képes teljesen kiküszöbölni azt.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy 300mm vagy annál nagyobb gyújtótávolság esetén (Ez a DSLR gépek esetén a crop faktorral számított virtuális gyújtótávolság, azaz egy 1.6x 10D esetén 200mm-es objektívtól.) illetve makró fényképezés esetén (1:1 vagy annál nagyobb leképezés) kerülni kell a 1/30 és 1/4 közötti záridőket, amennyiben optimális élességet szeretnénk. Normál objektívek esetén (100mm alatt) a tükörmozgatásból eredő vibráció nem befolyásolja az élességet.
A megoldás erre a problémára a tükörfelcsapás (Mirror Lock Up, MLU) amikor a tükröt az exponálás előtt felnyitott állásban rögzítjük, hagyjuk a vibrációt lecsengeni, majd ezután exponálunk. Ehhez hasonló funkció a „mirror prefire” amikor a normál exponáláskor először felcsapódik a tükör, majd pár másodperc múlva nyílik a zár, azaz a tükörmozgás által okozott vibrációnak van ideje lecsengeni. (Ilyen „mirror prefire” pl. a hackelt 300D firmware által megvalósított MLU).
Fontos megjegyezni, hogy az MLU-nak csak akkor van értelme, ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, és távkioldóval exponálunk. Az exponáló gomb kézzel történő lenyomása mindig több és nagyobb mozgást eredményez mint a tükörmozgás keltette vibráció.
Azok a fotósok, akik hosszú teleobjektíveket vagy makró objektíveket terveznek vásárolni és használni, mindenképpen olyan fényképezőgépet válasszanak, amely tudja az MLU-t. (Ha több fényképezőgép vásárlásán törik a fejüket (pl. tartalék váz) akkor mindegyik gép tudja az MLU-t.)
Ha még sincs MLU, akkor némi segítséggel 1/15 másodpercig elmehetünk teleobjektívet használva. A trükk, hogy vagy két állvány, vagy egy kiegészítő támasztékot használunk és a gépet külön is alátámasztjuk, illetve babzsákot vagy más nehéz tárgyat (pl. megpakolt fotósmellényt) teszünk az objektív tetejére, az állványrögzítési pont felett.
Van néhány olyan kamera, amelyekben a hagyományos mozgó tükör helyett, fix, féligáteresztő tükör van. Természetesen ezeknek a kameráknak nincs szükségük MLU-ra. Ilyen gép a Canon EOS-1n RS és a régebbi EOS RS. A hátránya ezeknek a fix tükrös gépeknek, hogy a féligáteresztő tükör miatt 2/3 stopnyival kevesebb fény jut el a filmig, és 1 1/3 stopnyival kevesebb a keresőbe. Az előny pedig, hogy exponálás közben sem sötétedik el a kereső.
