Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (3 értékelő)
Előbb-utóbb minden fotós eljut addig, hogy elkészült képeit valamilyen formában publikálja az Interneten. Vagy egy képbíráló oldalra küldi be, vagy ami még jobb, saját weboldalán mutatja be a portfólióját. Ilyen esetben elkerülhetetlen a kérdés; hogyan védjük meg képeinket az illetéktelen felhasználástól.
Az első megoldás a lehető legegyszerűbb. Ne publikáljunk nagyméretű képeket, 800×600 esetleg 1024×768 méretben 72dpi-vel is jól mutatnak a képek a monitoron. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a 800×600 ápol és eltakar. Az apróbb technikai hiányosságokat, életlenséget, részlethiányokat elfedi az alacsony felbontás. Másrészről, ha a képet ellopják, akkor az azt jelenti, hogy érdemes ellopni, azaz ez is egyfajta pozitív visszacsatolás. Szóval, ha tényleg olyan jó a kép, akkor használják, de egy hivatkozás vagy egy link az én weboldalamra legyen ott, hogy rátaláljanak a szerzőre, azaz rám. Az is igaz azonban hogy a képeinket védi ugyan a szerzői jog, de ez ugyanolyan, mint a szabadalom, amíg nem fizetjük meg betarttatásának árát (idő, pénz) addig teljességgel használhatatlan.
Aláírás, keret
Ezzel meg is érkeztünk az első fajta „védelemhez”, a kép aláíráshoz. Ez tulajdonképpen a keretbe foglalt kép passzpartuján elhelyezett aláírás digitális megfelelője. Igazából nem a képet védi, hiszen nem magát a kép tartalmát módosítjuk, hanem az eredeti kép határain kívülre helyezzük el a szignónkat. Ezzel jelezzük, hogy a kép a miénk. Vannak, akik digitális képeikhez készítenek keretet és vannak, akik nem. Ez előbbiek egyszerűbb helyzetben vannak, hiszen elég a kereten belülre elhelyezni az aláírást, nevet vagy logót. Ezt a keretkészítő programok általában alapszolgáltatásként nyújtják.
Ha nem készítünk keretet a képhez, akkor a legegyszerűbb mód, hogy a kép aljához hozzáillesztünk egy 20-30 pont magas fekete (vagy más színű) csíkot és ebbe helyezzük el a nevünket. Ezt photoshop-ban az vászon átméretezése (Image->Canvas size) funkcióval valósíthatjuk meg. A kis nyilakkal ellátott táblában (a) kiválasztjuk, hogy a kép melyik részét tekintsük alapnak, majd a relatív méret (b) beállításával kiterjesztjük a képet 20 képponttal (c). Ezek után az így létrejött fekete csíkba beírjuk a nevünket és más kívánt adatokat.
Beágyazott látható vízjel
A következő szint, amikor attól tartunk, hogy a webre kihelyezett alacsony felbontású képeinket, a nevünk feltüntetése nélkül fogják felhasználni más internetes tartalmakhoz, vagy prezentációkhoz. Az illetéktelen felhasználónak egyszerű dolga van, ha csak aláírtuk a képet. Egy képszerkesztő program crop funkciójával levágja a számára felesleges részeket. Ilyenkor nyúlunk a kép tartalmát befolyásoló vízjelekhez, amelyek, akármennyire gondosan is készítjük el őket, jelentősen rontják a kép élvezeti értékét. Viszont ezért cserébe nem távolíthatók el egyszerű módon.
A legegyszerűbb ilyen vízjel, a kép tetszőleges területére elhelyezett félig vagy esetleg jobban átlátszó szöveg. Ha ezt PS-ben csináljuk akkor a hozzunk létre egy plusz réteget (Layer->new->new layer) majd ezen az új rétegen helyezzük el a szöveget, tetszőleges színnel és a réteg átlátszóságát állítsuk be a nekünk tetsző módon. Ha egy kicsit rafináltabb vízjelet szeretnénk, akkor a szöveg színét állítsuk be transzparensre, majd a réteg opciói közül válasszuk ki a drop-shadow és a bevel and emboss funkciókat. Ezzel csak a vízjel körvonalai fognak látszódni a képen. Természetesen válogathatunk számtalan előre elkészített PS action közül is, legtöbbjük teljesen ingyenes, írjuk be a google-ba a „photoshop watermark action free” szavakat és válasszunk kedvünk szerint. Egy nagyon jó gyűjteményt találhatunk actionokból pl a http://www.shutterfreaks.com/Actions/Actions.html oldalon.
Ha nem PS-t használunk, válogathatunk az interneten elérhető számtalan vízjelező program közül (legtöbbjük shareware). Ha csak egyszerűen, minden extra nélkül szeretnénk megjelölni a képeinket legolcsóbb megoldás az Irfanview program, amely ingyenes és tetszőleges szöveget tudunk vele elhelyezni a képen.
Láthatatlan vízjel
A harmadik és legbonyolultabb (valamint legdrágább) megoldás a képtartalomba illesztett láthatatlan digitális vízjel. Az eljárás neve szteganográfia és azon alapul, hogy a képtartalomban olyan kismértékű változásokat rögzítünk (pl egyes képpontok fényerejében vagy egyik színkomponensében) amelyeket ránézve nem lehet megkülönböztetni a képen egyébként is jelenlévő zajtól. Azonban ezeket a képeket elektronikusan feldolgozva a beírt információ (pl. copyright info) visszanyerhető. Számtalan különböző algoritmus létezik. (jelentős részük elérhető, mint kutatási anyag, forráskódban pl: http://www.cosy.sbg.ac.at/~pmeerw/Watermarking/ ) Ezen algoritmusok nagy része alkalmas arra is hogy a megjelölt képből, nyomdai feldolgozás, kinyomtatás és újrascannelés után is visszanyerje a vízjel információkat. Kész program is meglehetősen sok elérhető, azonban áruk a hétköznapi ember pénztárcájához mérve igen borsos. Az egyik legismertebb program a Digimarc (www.digimarc.com) által készített MyPictureMarc program, ennek 100 képre érvényes licensze 49 usd.
A fenti 100% crop képek közül a bal oldali az eredeti kép míg a jobb oldaliba egy 4-es erősségű (legtöbb módosítást elviselő) Digimarc vízjel került beírásra. Ha alaposabban szemügyre vesszük ez utóbbi képet, zajosabbnak látjuk, de ez a zaj semmilyen mintát nem követ, véletlenszerűnek látszik. Ha betöltjük a képet PS-be és az ott található demo Digimarc vízjelolvasót lefuttatjuk rajta (Filters-Digimarc-Read watermark) akkor visszakapjuk a vízjel információkat.
