2006, május
Múlt hétvégén párommal rövid kirándulást tettünk Izlandra. Igen, ismét Izlandra, mivel mindketten beleszerettünk a szigetbe. Mivel főként pihenni szerttünk volna, de persze ha rátalálunk egy képre, akkor azt sem akartuk otthagyni, ezért a fotós felszerlést egy váz és egy objektív kombinációban limitáltuk. Ráadásul olyan eszközöket akartunk vinni, amit nyugodtan ott merünk hagyni a Blue Lagoon ruhásszekrényeiben. Hosszan gondolkodtam egy jobb point-and-shoot-on (a Panasonic LX1 volt esélyes), de aztán a vagy a képminőség, vagy a használhatóság terén mindegyik elvérzett. A választás végül egy Canon 350D-re esett, objektívként pedig a 17-40-esem jött velem. A 350D-t már két héttel az út előtt megvettem, hogy kicsit összebarátkozzak vele. Az igazság az, hogy pár idegesítő apróságot leszámítva igencsak jól teljesített (a véletlenül bekapcsolódó self timer, illetve az 1D-hez és 5D-hez képest pontatlan fénymérés voltak ezek – hiába ha az ember megszokja a jót…). Annyira nem jött be a 350D, hogy meg is tartsam, az út végével túl is adtam rajta.
Rátérve a képre. Egyik reggel lementünk Vík mellett a partra, és a vulkáni homokon mindenfelé kisebb-nagyobb kavicsok hevertek. Kánaán volt, formákat és mintákat lehetett vadászni. A több jelölt közül végül a fenti képet választottam, egyrészt a kavicsok elhelyezkedése, másrészt pedig a kis gödör miatt, amiben a nagyobb kavics fekszik. A kép számomra nyugalmat sugároz, a finom formákkal.
A kép fehéregyensúlya kicsit kékes (az AWB által megállapítottat hagytam meg), így jobban kijön a kavicsok alakja.
