Kozári Ákos rovata
A „Fotórágcsa” egy – törekvésem szerint – elsősorban nem technikai jellegű cikksorozat. Fő célja az, hogy a képeket mint alkotásokat szemlélje, az általuk átadni kívánt mondanivaló szempontjából jellemezze azokat. A témakört nézve sejthető, hogy valamennyire mindenképpen szubjektív gondolatokat fogtok olvasni. Ezt azonban kizárni nem tudjuk, hiszen a szemlélt alkotások fő célja az emberi gondolatok, érzések megszólítása és habár mindannyiunkban sok közös található, eltérések is megjelennek, ez is adja az emberi elme sokszínűségét. Jó olvasgatást és természetesen várom visszajelzéseiteket.
Bevezető gondolatok
Először egy gondolat korábbi önmagamtól:
„…Tükröződés, amit több forrás táplál. A beláthatatlan univerzum alkotásaként részei vagyunk a folyamatnak. Belülről szemléljük mintázatát és csak sejtjük indítékait. Hovatartozását elrejti a végtelen idő, melynek apró szelete talán a miénk lehetne. Képeket alkotunk magunkban az általunk beláthatóról, benépesítjük a néptelent és észrevétlen emócióinkat vetítjük világunkra, mely változtatott visszatükröződés. A sejtelem eredete ismeretlen, racionalitásunk nem dolgozhatja fel, dimenziói talán nem is dimenziók. Egymást tápláljuk mint a nagy közös tudat részei, áthatások kormányoznak és lassan alakot ölt az őselem befolyása. A lenyomatok lényünk bensejében rejtőzködnek. Lappangó motívumok! Időnként rájuk bukkanunk, ekkor a tudattalan egy pillanatra körvonalazódik és talán rögzíthetjük. Ez az alkotás, melyet meg kell fejtened….”
Amiatt tartottam fontosnak idézni ezt a pár sort, mert – ha talán kicsit elvont módon is – de megpróbálja érzékeltetni azt, ami az emberi elme velejárója, alkotásvágyának, alkotásainak mozgatórugója, háttere.
Véleményem szerint a fénykép (mint alkotás) egymásrahatások eredménye. A fénykép készítője egyrészt kivetíti gondolatait a fényképezett „tárgyra”, „megszemélyesíti” a látványt. Másrészt a látvány motiválja az alkotás készítőjét. Esetleg korábban még meg nem jelent, látens – és gyakran a készítő számára is ismeretlen mélységű/eredetű – gondolatok fogannak meg ezen a módon. Azaz a látvány kulcsként szolgál valamihez, ami az alkotóban „rejlik” és megnyitja azt.
Az alkotás ebből a szempontból igen érdekes és értékes dolog. Kifejezésre, megjelenítésre kerül valami, ami másban – de talán eredetünk miatt – bennünk is rejlik. Ezt érzékenységünk alapján talán már most felismerjük, talán ma még elmegyünk mellette. Ez azonban időben és állapotunkban változó dolog. Lehet, hogy jelenleg még nem, de egy-két év múlva már igen fontos üzenetet találunk meg magunkban, értünk meg egy alkotás szemlélésénél.
Az alkotás létrehozása fényképek esetén gyakran várat magára. Nekem is számos még el nem készített képem készült már el gondolatban, amelyeket vázlatként már lerajzoltam, de még nem találtam meg azt a látványt, amin keresztül ezt fényképként is rögzíthetném. Azt hiszem ez a folyamatos keresés minden alkotó jellemzője, részben ez is hajt bennünket.
Ha a mondanivalónkat elménkben már megfogalmaztuk és sikerült megtalálni az „élő” alapot is (ill. vica versa) amin keresztül ezt megjeleníthetjük (az utómunkálatok lehetőségként természetesen még hátra vannak, de ki nem válthatják azt), feladat számunkra az, hogy segítségül hívjuk a technikát és azokat a képszerkesztési szabályokat, amelyeken keresztül az alkotás minden ember számára könnyebben értelmezhetővé, esztétikussá, kifejezővé válik.
Alkotások
1. kép – Csontok (Készítő: Kozári Ákos)
Elsőként egy könnyen értelmezhető, valójában tapasztalataim szerint igazából nem népszerű képet szeretnék bemutatni. Számomra a kép értékes, de – ahogy korábban is írtam – mindez szubjektív. Ha a kép nem tetszik, nyugodtan lépd át.
Belső mondanivaló
A kép számomra a kiszolgáltatottat elnyomó ember tetteinek és azon keresztül az elnyomó embernek a tükre. A cím természetesen nem illeszkedik közvetlenül a képen látható kivágott, kiszáradt fákhoz, ágakhoz, de kis asszociációval könnyen érthetővé válik. Ez a kép akár egy tömegsír is lehetne, a fák számára valójában az is. A képpel fő célom a figyelemfelkeltés, a felhívás arra, hogy az ember értékei mellett állandó veszélyt is jelent, melyre mindig emlékeznünk kell és tennünk kell ellene.
A fotó tárgya
A kivágott, kiszáradt fák igen „beszédesek”. Halálukat követően is tanúsítják mi történt velük. A kivágott terület mögött élő erdő található, de gyakorlatilag a háttérben jelenik csak meg. Éles határvonala szemlélteti az élő és holt anyag kontrasztját, azonban „súlya” kisebb.
Színvilág
A kép színvilága – annak ellenére, hogy színes képről van szó – monokróm jellegű. A kiszáradt ágak színe fakó, kiégett, az élő, egészséges fák színeitől elütnek. Akár ha csontokat látnánk. A háttérben lévő erdő sötét, komor. A kép egésze vöröses árnyalatú, az árnyalat az egész képet áthatja, terhes, vészjósló hangulatot áraszt.
Képszerkesztés
A képen három fő motívum található:
- A kivágott fa farönkje.
- A kiszáradt fákkal, ágakkal borított mező.
- A háttérben látható erdősáv.
A motívumok elhelyezése, „súlya”, elosztása egyrészt felhívja a figyelmet egy „áldozatra”, másrészt szemlélteti a halott tömeget, harmadrészt éles, de elnyomott kontrasztot állít az élő hátrányára a holttal szemben.
Technika
Technikailag a képpel kapcsolatban nincs semmilyen különös, kiemelendő trükk/jellemző. Figyeltem arra, hogy a mélységélesség nagy, a kontraszt erős legyen.
2. kép – Anya gyermekével (Készítő: Kozári Ákos)
Másodikként erről a képről mesélek majd Számotokra. Direkt módon nem írom le meglátásaimat, előtte gondolkodjatok róla, ha van kedvetek. Folyt. Köv. (
