Epson Stylus Photo R2400

0
0

Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (2 értékelő)

image

Hogy miért vesz valaki most nyomtatót otthonra mikor a digilaborok ára hihetetlen mélységben van? A fotós életében a végeredmény számít ami kézbenfogható. A kép minősége / esztétikája és nem utolsósorban megítélése sokszor függ a kidolgozás minőségétől / milyenségétől. A mai digitális érában mindenképp a nyomtatásban láttam a legnagyobb potenciált.
Miért az Epson R2400? Mert egy új fejlesztés, viszonylag sok papírtípus és nem mellesleg a külföldi profi fotósok zöme is Epsont használ, tehát sok minden olvasható róla és egy amatőrnek is meg fog felelni a minősége. A választáskor mérlegeltük, hogy az A3 kevés az A2 méretű gép túl nagy és drága megoldás lenne. Az A3+ (super B) viszont tökéletes méret.

Lássuk mik szóltak a vásárlás mellet:

  • Mindig gondot okoztak a laborok színterei. A minilaborokban általában hiánycikk az Adobe RGB modul a hívógéphez (általában fizetős a lab. szoftverben és egyszerű halandó azt sem tudja mi az – mellesleg én is most tanulom :)). Viszont ez közös metszéspont a Sigma és Canon gépeink között. Lássuk be az sRGB színtérrel nem visszük túl sokra, hacsak nem kalibráljuk össze magunkat valamely digilaboral – ami nehézkes .

  • 16 bites TIFF nyomtatási lehetőség. Ezzel nagyon kevés labor rendelkezik. Mindamellett akinek ez nem érv vagy nem lát különbséget az árnyalatok között, nyugtassa magát azzal a ténnyel, hogy az otthoni nyomtatásba kerülő anyagok nem esnek át más egyéb konverzión, beavatkozáson (kontraszt,élesítés vagy általunk kontrollálatlan dolgon).

  • Még ha fix laborba is hordjuk a kidolgoznivalót, a végeredmény minősége magas szórást fog mutatni – igazából rá vagyunk mindig utalva a gép előtt ülő emberre, illetve elég sok idő, míg kitapasztalja az ember az adott gépet/embert. Kivételek természetesen vannak.

  • A laborok korlátozott papírválasztékához képest az Epson kínálatában legalább 15 féle gyári papír használható az R2400-hoz és akkor nem említettem az egyéb minőségi papírgyártókat.

  • A jó minőségű archív papírok mellett időtálló tintát is kínál az Epson az UltraChrome K3-al  

Meglepett az EPSON állítása a hagyományos kidolgozás archív időtállóságáról amikor először olvastam róla:
Fuji color Crystal Archive Type One Paper (silver-halide color prints) Printed with Fuji Frontier 370 digital minilab 40 év,
Kodak Edge Generations and Royal Generations Paper (silver-halide color prints) Printed with Noritsu Digital Minilab  19 év
Ezek nehezen ellenőrizhető adatok azért biztos van bennük igazság, főleg ha mélyebben utánuk kutat az ember.

  • Azonnali kidolgozás és beavatkozási lehetőség, flexibilitás

  • Sokkal jobb minőség az átlag labornál

Ami ellene szól:

  • Időigényes betanulás (méretezés, rip, kitapasztalás)

  • Drágább megoldás a labornál. Itt nem csak a beker árra és a kellékanyagra gondolok de a kiegészítő szoftverek vásárlása is költségtényező lehet.

  • Az A3+ os nyomatokhoz legalább 8 Mp-gép ajánlott (ez adott volt nálam)

  • Kalibrált eszközök kellenek a helyes színek megjelenítéshez (szintén költség)

Nos, miután elég sokat filóztam a kérdéskörön, meglátogattam több ebben a témába járatos / gyakorlott szakit, hogy lássam, ami elméletben jobb az gyakorlatban is az-e. Az ember fejében nagy a káosz ilyenkor milliónyi “hogy-kéne” meg “milyen papírra”, “milyen élesen” kérdés zubog. Igazából azt sem tudtam milyen papírok léteznek és mit adnak vissza esztétikailag, mivel érdemes indulni. Ezek azért is lényeges kérdések mert nem egy olcsó mulatság egy A3+ csomag Velvet Fine Art, főleg ha még azt se tudod mit veszel. Útrakeltem a Dagoba rendszerbe a két jedi hez. (ezúton is szeretném megköszönni a segítséget Kaló Lajosnak és Pusztai Lacinak). Sok utánaolvasás és a Jedik bölcs tanításai után bártan megvettem a gépet. Mivel a családban van még elvetemült fotós ezért a beszerzési költségek lefeleződtek.

A Mit kapunk a dobozba kérdésre kapásból mondom, hogy USB kábelt nem. (csak az usa verzióhoz jár FireWire kábel). 5-5 db A4 archival matte és premium glossy papír volt még a csomagban a 220-as kábel és a festékkészlet, ami teljes mennyiségű, nem úgy mint néhány konkurensnél. Volt még tekercspapír tartó (amit nem próbáltam ki) és egy kiegészítő műanyag tartó a vastagabb nehezebb papírokhoz. Ez tényleg csak a vastagabb paírokat tartja meg, ezért ne tegyünk bele 250g  alattit, mert azt sajnos rosszul fogja beszívni. Egyébként a normál adagolóval teljesen meg vagyok elégedve a hagyományos vastagságú és súlyú médiákon (240g alatt).
A V5.5cA driver telepítése után egyből az Advanced BW móddal kezdtem játszani. Perceken belül világossá vált, hogy komoly RIP szoftver nélkül nehézkes lesz a méretre nyomtatás, igazítás stb. Kipróbáltam a .hu-n említett QTR-t. Nemsokára rá kellett jönnöm, hogy nem igazán van benne annyi, hogy felvegye a kesztyűt az ABW móddal, legalábbis nem jobb, viszont ingyenes. Ráadásul csak 8 bites tömörítetlen tif-et kezel és teljesen más élesítést igényel mint bármi más, dobós…
Több helyen olvastam a Qimage nevű kis nyomtató szoftverről. Az 50$-os sw remek társ a napi használat során. Előnye, hogy nem kell PS-ben bohóckodni a méretezésekkel, tájolással, ppi-kkel, hanem direktben tud tif-et, jpg-t nyomtatni. Mindjárt az első printeknél rá is szaladtam a túlélesítésre, ami default-ban be van kapcsolva, azonnal kikapcsoltam!

image

Egyenlőre meg nem oldott rejtély az epson papírok ICC profiljainak quimage-ben való használatakor némi színeltolódás.

A napokban jelentek meg (2005. 10. 19.) az Epson papirokhoz új ICC profilok – mindenképp érdemes kipróbálni mielőtt saját profilokat gyártatunk.

image
 

Ezt most úgy orvosolom, hogy kikapcsolom a Qimage printer profilkezelését és a Windows nyomtató color management fülénél manuálisan adom meg minden printnél az ICC profilt (set as default-al) így mindjárt használható lesz a végeredmény. Itt még járok egy kört, biztos valamilyen beállítási hiba lesz ami felett átsiklottam.

image

Itt kellet ráébrednem a print review fül igazi hasznára, rengetegszer segített mielőtt elpacsáltam volna a papírt/festéket, főleg a színtereknél jött jól, de kiszűrhető a túl kevés képpontból álló kép is szemre amit az ember elfelejt megnagyítani. Használható nyomatokhoz a 8 Mp-es vágatlan TIFF-be bele kellett egy cseppet nagyítanunk a PS bicubic eszközével ha keret nélkül A3+-os 200 ppi-s elfogatható minőséget akarunk. Én is keret mellett tettem le a voksom a paspartu felfektetése miatt, illetve a 30*45 cm-es “standard kiállítási” méret miatt. A Sigma SD10 képei a natúr 252 ppi-vel elég meggyőzőek lettek már az első próbálkozásaim után.
A minőséggel messzemenőkig meg vagyok elégedve. Esztétikailag teljesen más-más élményt nyújtanak a nyomatok, attól függően miféle papírra készültek. A nagy felbontású papírok esetén (premium glossy, premium semigloss stb.) elképesztők a részletek. Szinte behúzzák az embert a képbe, főleg a makróknál szerepeltek jól ezek a papírok. A vártnál jobb eredmény jött a hp félfényes papírjára is, ha valakinek véletlenül van, próbálja ki nyugodtanepson beállításokkal!
Aki már hallott a “vas”-ról az tudja, hogy külön matt fekete is van a csomagban. Ez a 9. festékpatron. Sajnos amíg meg nem érkeznek a megrendelt extra –matt papírok addig az “Epson Archival Matte”-ra készítem a matt képeket. Az extra Photo RPM felbontást nem ajánlja fel a gép a gyári Enhanced Matte kiválasztásakor, mert a matt papírok közül csak kevés tud maximális felbontású tintamennyiséget fogadni ( pl. Epson Matte Paper Heavyweight ).
Az R2400 driver valós felbontási értékei:
(Output Resolution: Photo=1440dpi, Best Photo=2880dpi, Photo RPM=5760dpi)

Érdemes az Enhanced Matte papírral kezdeni mert olcsón kapunk kiváló matt minőséget (50 db os A3+ os csomag 15.000 Ft körül mozog a patronokat 4000 Ft körül lehet beszerezni per db).
Alapban az első nyomtatás igen sötét tónusú lett erre a papírra ABW módban, mintha olvastam volna Uwe Foto espresso-jában róla. A javaslatára 10%-kal kevesebbre kell vennünk a szín denzitást. Tapasztalataim szerint színes nyomatnál elég 5% limit is.
A másik megoldás a lenti ábrán látható TONE csúszkán az alap DARKER-ről DARK-ra vagy NORMAL-ra tenni, mert a monitorhoz képest is túl sötét lesz a kép ABW módban (csak archival matte-médián!)
Itt a játék mindenkinek a saját ízlésvilágán múlik.

image

image

A két Archival matte-ra készült nyomatot visszafényképeztem, hogy szemléletesebb legyen.A jobb oldalon (vagy alul, a monitor felbontásától függően) a korrigált -10% -os limittel.

image
image

A matt papírok ereje nálam a tájképeknél jött elő, ezeket messzebbről nézi az ember és egyáltalán nem zavaró a “kisebb” felbontás. Olyan sárgák/szürkék jelennek meg amik a hagyományos képkidolgozásnál nem, vagy torzan.
Ifjú padawan-ként megmosolyogtam jedimesterem tanácsát miszerint: “minden beállítást véss fel egy Excel táblába, mert nem fogsz emlékezni a beállításokra és még egyszer nem reprodukálhatod ugyanazt”.
A harmadik print után gondolkodnom kellett, hogy mennyit is élesítettem a RAW konverterben, mit is húztam be az első képnél a Qimage-be, melyik ICC profil is volt? Szóval mindenképp érdemes feljegyeznünk mindent, mert így könnyebb és olcsóbb kitapasztalnunk a gépet, illetve könnyebben tanulunk saját hibáinkból. Volt még egy tanács amit a Dagobáról hoztam, először mindent A4-ben olcsó médiára printelj. Igen az esetek 90% -ában bejön, mielőtt A3+os papírt és festéket pazarlunk, érdemes.
Az olvasó bocsássa meg de általában nem ülök stopperrel a printer mellett ezért a sebesség adatokat nem mértem. Hozzávetőleges idők (BestPhoto): full A4 2:48, A3 5:45

Nem került szóba gép 188.000+áfá-s ára és a kiterjesztett garancia ami további 125 euró.

Az Epson az UK3 tintákkal tényleg magas denzitású élményt ad (főleg abw-módban), fényes papíron kevéssé bronzosodva, mint másoknál. A marketing-nek hihetünk ebben az esetben. A 18%-os szürke sem megy el különösebben ezüstbe premium glossy-n, a vártnál jobb eredményt kaptam.

Összességében azt tudom mondani hogy teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem, a játéktér óriásira nőtt. Az eddig gépen tárolt raw állományok életre keltek és megkezdődhetett végre a sok-sok hónapos terepmunka leszüretelése (ebben a RSP 2006-nak is része van). Nekem különösen nagy öröm, hiszen minimális volt a 100%-ra kész képem, mind feldolgozásilag, mind pedig printben. Most értelme lett előkotorni a régebbi felvételeket is, mert A3+-ban néha egészen elképesztően néz ki az ami a monitoron nem túl izgalmas.

Nyilván van akinek a színek milyensége / helyessége, a kép minősége, esztétikája és az a többlet, amit az otthoni feldolgozás nyújt csak nyűg, illetve drágának találja ezt a játékot, annak is javasolni tudom, hogy legalább nézzen meg egy ilyen nyomatot az unalmas tucat labor kidolgozások után.
Különösen ajánlom azoknak, akiknek magasabb minőségi elvárásai vannak az átlagnál, illetve saját maguk akarják látni, mi történik egy-egy gyönyörű kép születésekor.