hétfő, október 18, 2021
KezdőlapimportfototippAz élesítés 1.rész | FotoTipp.hu

Az élesítés 1.rész | FotoTipp.hu

Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (1 szavazat )

Az élesítés a digitális fényképezés egyik leggyakrabban mellőzött, ugyanakkor az egyik legfontosabb komponense. A digitális fényképezőgépek technikai adottságai miatt az elkészült képek korántsem mondhatóak „borotva élesnek‿. Természetesen az egyszerűbb fényképezőgépek és a komolyabb kamerák „felhasználóbarát‿ üzemmódjai az élesítést már a gépen belül elvégzik és nagy általánosságban elfogadható/jó eredményt produkálnak. Azonban ha drága pénzen vett kameránk minden adottságát ki szeretnénk használni, és nem szeretnénk magunkat a kamera gyártója által általánosított beállítások korlátai közé szorítani és RAW formátumban fényképezünk, akkor bizony az élesítés nehéz feladata  minden nyűgével és lehetőségével ránk marad.

Miért élesítünk ?

Az élesítés több okból is szükséges, mindegyik ok sajátos kezelést igényel, néha ráadásul ezek a kezelések egymással ellentmondanak.

Amikor a fotonokat pixelekké alakítjuk, elkerülhetetlenül veszítünk a fotonok által alkotott kép élességéből, hiszen bármekkora is a felbontása a képrögzítő eszközünknek, az végeredményben nem más mint egy fix pixelrács amely a természet folyamatos szín és fényességátmeneteiből diszkrét pixeleket gyárt, átlagolva az egyes pixelekre jutó fotonokat.

A digitális fényképezőgépek szinte kivétel nélkül egy élsímító maszkot (Anti aliasing mask) alkalmaznak a képérzékelő előtt, hogy a előbb említett „pixelrács‿ miatt keletkező „lépcsős‿ vonalakat és moaire-t simává tegyék, ez szintén élességvesztést eredményez.

Egyes lencsék élesebben képzik le a képet, míg mások lágyabban, de még a legélesebb lencse esetében is számolnunk kell valamennyi lágyítással, ami szintén az élesség elvesztésével jár.

Nem utolsó sorban a Foveon érzékelők kivételével a digitális kamerák CMOS/CCD érzékelője csak fekete fehér képet képes rögzíteni. A színes képet az érzékelő elé helyezett RGB maszkkal „állítjuk elő‿ mégpedig a maszk ismeretében a szomszédos pixelek interpolálásával (ez nagyon leegyszerűsített megközelítés, de az élességvesztés miértjének megértéséhez elegendő).

Néha szeretnénk a kép egyes részeit élesebbé tenni, mint az valójában volt, kiemelve a kép mondanivalóját. Azaz élesítés működhet kreatív eszközként is.

A kimeneti eszközök, nyomtatók, levilágítók ismét csak életlenséget visznek a képbe, hiszen a pixeleket véletlenszerűen elszórt festékpontokká alakítják.

Ha mindezeket az okokat figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy élesíteni kell a képrögzítés, a nyomtatás során keletkező életlenség ellenében, és a kreatív élesítési igényeknek is meg kell felelni.

Hogy teljesen őszinte legyek, az élesség és az élesítés két különböző dolog, a valódi élességet vonal per mm-ben (lpm) mérjük (hívhatjuk felbontásnak is) és a kép elkészülte után nem tudjunk rajta pozitív irányba módosítani. Amit a digitális technikában élesítésnek hívunk (és ezt a fogalmat fogom a továbbiakban is használni) az igazából a kép akutanciája azaz ez egyes tónusátmenetek közötti kontraszt. Egy kontrasztos képet az átlagos szemlélő akár 5lpm felbontással is élesnek lát, míg egy kevésbé kontrasztos képnél ez az érték akár 30 lpm is lehet.

image

Az ábrán az általánosan elterjedt élesítési algoritmusok működési elvét követhetjük nyomon. A kép egy 40%-os szürkeárnyalat átmenetét mutatja 60%-os szürkébe. A grafikon vízszintes tengelyén minden osztás egy pixeloszlopot reprezentál. Az élesítés után az átmenet sötétebb lett a sötét oldalon és világosabb a világos oldalon. Ez a kiemelés egy fényudvart (van jobb szó a „halo‿-ra ?) hoz létre, ami a látszólagos élességet (az akutanciát) növeli.

Probléma az élesítéssel

Ha egyszerre, egy menetben élesítünk egy digitális képet, azonnal problémába ütközünk. A kép forrása (digitális kamera, scanner, etc.) egyfajta élesítést kíván, a kép tartalma másikat és megint csak mást kíván a kimeneti média. De miért is van ez így ?

Eltérő képrögzítési mechanizmusok : A különböző formátumú filmeknek éppúgy mint a digitális kameráknak megvan a sajátságos, csak is rájuk jellemző részletesség és zaj kombinációja. Az élesítés kihívása az, hogy hogyan élesítsük a részleteket anélkül, hogy a zajt is felerősítenénk. A sikeres élesítésnek figyelembe kell venni a kép részleteit és a kép forrásának zajjellemzőit. Legyen az akár a film szemcsézettsége vagy a CMOS színmaszkja. A hibás élesítéssel a részletek helyett a zajt emeljük ki, ami egyúttal el is fedi a kép részleteit.

A különböző képtartalmak, különböző kezelést igényelnek : Egy kép látszólagos élessége e tónusátmenetek (szélek) kontrasztjától függ. Egy közeli képen, nagy kiterjedésű elemekkel jóval szélesebb tónusátmeneteket találunk, mint mondjuk egy erdő csupa ág, levél képén. Mindkét kép különböző élesítést igényel, különös tekintettel az élesítés átmérőjére (sharpening radius). A hibás élesítéssel elfedhetjük a kis részleteket, vagy túl élesíthetünk egyes mintákat, mint például az emberi bőr hibáit.

Az egyes kimeneti eljárások, jelentősen különböznek egymástól, abban ahogy az egyes pixeleket nyomtatott pontokká alakítják. Az az élesítés ami tökéletes képet ad egy tintasugaras nyomaton, borzasztó eredményt produkál egy offszet nyomással készült nyomdai terméken, és még rosszabbat egy levilágítón. A hibás élesítés ebben az esetben elégtelen élesítést jelent, vagy könnyen észrevehető fehér fényudvart produkál a kontrasztos tónusátmeneteknél.

folyt.köv.

További friss hírek