Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (1 szavazat )
A hagyományos, analóg fényképezés kedvelőit szeretettel várjuk a Rolleiflex Klub kiállítására, amelyre a Fészek Galériában (Budapest, VIII. Kertész u. 36.) kerül sor. A kiállítást 2008. február 12-én 17.30-kor Szamódy Zsolt, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke nyitja meg, és a képek február 26-ig, hétköznap 14 és 18 óra között tekinthetők meg.
A Rolleiflex Klub egy kb. 20 főből álló baráti társaság, amelyet több mint hat éve a Rolleiflex fényképezőgépek, illetve a hagyományos fényképezés iránti vonzalom tart össze. A kiállítás anyagának összeállításakor alapvető szempont volt, hogy témabeli megkötöttség nélkül olyan négyzetes kivágású, lehetőleg fekete-fehér képeket gyűjtsünk össze, melyek megmutatják az ebben a géptípusban, illetve a négyzetes formátumban rejlő lehetőségeket. A terveink szerint az összeállított anyagot több helyen szeretnénk majd bemutatni annak érdekében, hogy a gépet, illetve a hagyományos fotózást minél szélesebb körben népszerűsítsük.
… és hogy miért is szeretjük ezt a gépet:
A Franke & Heidecke cég által gyártott Rolleiflex gépek a múlt század ’30-as éveiben jelentek meg először a fotósok kezében, és rövid időn belül világhírre, illetve roppant nagy népszerűségre tettek szert. Újszerű volt ebben a konstrukcióban a kétaknás megoldás, azaz az hogy egymás alatt helyezkedett el a felvevő és a kereső objektív. Így egyrészt folyamatosan figyelemmel lehetett kísérni a témát, másrészt a nagyméretű mattüveg jól látható, tiszta és világos keresőképet eredményezett. A gép 6×6-os képeket készített 120-as rollfilmre, ezért könnyen lehetett nagyméretű nagyításokat készíteni még a korabeli nyersanyagokról is, ráadásul a viszonylag nagynak számító negatív lehetővé tette az álló, vagy fekvő téglalap formájú kivágást is. A konstrukcióból eredően nem csak az ún. hasperspektívából lehetett a gépet használni, hanem akár úgy is, hogy a fotós a feje fölé emelte, vagy letette a földre.
Szintén nagy újdonságnak számított az automata filmbefűzés, amely először a Rolleiflex Automat típusban jelent meg. Ennek az volt a lényege, hogy a rollfilm védőpapírjának elejét a filmcsere alkalmával át kellett húzni két fémhenger között, majd a gépet becsukva egyszerűen addig kellett tekerni a filmet, amíg az az első kockánál meg nem akadt, ugyanis a mechanika érzékelte, amikor a filmet a védőpapírhoz rögzítő ragasztószalag áthaladt rajta. Ez a megoldás a jellegzetes kurblis filmtovábbítással párosulva lehetővé tette a gyors filmcserét, és nagyon lerövidítette az egymást követő felvételek közti időt.
A gép igazi technikai remekmű, nagyon megbízható, és igen percíz megmunkálással készült. Mindig az adott korban kiemelkedő minőségű objektíveket építették bele, először a Tessart, majd később a Xenart, Xenotart, illetve a fogalommá vált Planart. A központi zárnak köszönhetően az expozíció nagyon csendes és finom, és mivel nincs nagyméretű mozgó alkatrész, viszonylag hosszú időket is ki lehet kézből exponálni. Már a legelső típusoknál tapasztalható volt, hogy a tervezői rendszerben gondolkodtak, ennek keretében, talán világon elsőként ők alakították ki a bajonettes szűrő és napellenző csatlakozást, ami lehetővé tette a biztonságos rögzítést, valamint azt, hogy egy mozdulattal lehessen cserélni a tartozékokat. Gyártottak hozzá többek között vázba építhető fénymérőt, körpanorámát lehetővé tevő, vízszintezővel ellátott panoráma fejet, víz alatti tokot, a tüköraknára helyezhető prizmás feltétet, illetve olyan keretkeresőt is, amely egy szellemes, üveghasábos megoldással lehetővé tette, hogy úgy lehessen élességet állítani, mint egy távmérős géppel. Egyszóval nem véletlen, hogy a kisfilmes gépek robbanásszerű térhódítását megelőző időszakban olyan gyakori látvány volt a fotósok kezében ez a gép, amely megszámlálhatatlan hasonló konstrukció alapjául szolgált.
