Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (3 értékelő)
A Fremiranda.com fórumában már jó ideje olvasható egy írás a Canon fényképezőgépek autofókuszának működéséről. Ennek az írásnak és más forrásoknak mint pl. a “Lens Work III��? című kiadvány, a Canon szabadalmi leírása és Chuck Westfall különböző fórumokban tett megjegyzéseinek felhasználásával megpróbáltam összeszedni azokat az információkat amelyek relevánsak lehetnek ebben a témában. Bár megpróbáltam a teljességre törekedni, ez nem jelenti azt hogy az írás teljes vagy hibátlan. Ha úgy gondolja a kedves olvasó, hogy hozzáfűzni valója van akkor azt nyugodtan tegye meg a cikk végén a megjegyzéseknél.
(Chuck Westfall a Canon USA technikai kommunikációs specialistája (bármit is jelentsen ez a beosztás) és igen aktív az internetes fórumokon, pontos és első kézből származó információkkal segíti a Canon eszközöket használó fotósokat.) – Magyarországon vagy úgy általában Európában még úgy látszik még nem nőtt fel ennyire a Canon…. –
Az AF rendszer érzékelői a tükörakna alján helyezkednek el. Az objektív által látott képet a féligáteresztő főtükör és egy segédtükör segítségével egy külön lencserendszeren és másodlagos rekeszeken keresztül “kapják��? meg az érzékelők. A két tükör által létrehozott virtuális fókuszsík elméletben meg kell hogy egyezzen az érzékelő fókuszsíkjával. (Ez persze rögtön egy lehetséges kalibrációs hibapontot is jelent, mivel a tükrök állásszögének egészen apró pontatlansága is hibás fókuszálást eredményezhet.
Minden egyes AF szenzor egy pár (azaz kettő) rövid képérzékelő elem sort (pixeleket) tartalmaz amelyek egy egységet (csoportot) alkotnak. Egy-egy ilyen egységből állnak a külső érzékelők és két egymásra merőleges egység alkotja a középső érzékelőt. Amennyiben f2.8 vagy annál nagyobb fényerejű optika van a gépen, úgy (20D esetén) a középső érzékelőben aktiválódik egy harmadik függőleges érzékelő csoport is.
Az egyes érzékelő csoportok a kép azon vonalas részleteire érzékenyek, amelyek a reájuk merőlegesen futnak. Azaz a vízszintes érzékelők (amelyek vízszintes téglalapokkal vannak jelölve a keresőben) a függőlegesen futó vonalas részletekre érzékenyek, a függőleges érzékelők pedig (amelyeket függőleges téglalapok jelölnek) a vízszintesen futókra.
Az érzékelők vakok a velük párhuzamosan futó vonalas részletekre. A középső érzékelő csoport két függőleges és egy vízszintes érzékelő csoport kombinációja, így érzékeny mind a függőlegesen, mind pedig a vízszintesen futó vonalas részletekre. Amikor a második függőleges csoport is aktiválódik (f2.8 felett) akkor a csoportok kombinált pontossága háromszorosára nő.
Az érzékelő csoportok valójában körülbelül háromszor hosszabbak, mint a keresőben látható jelölések. Ez azt a tény hivatott elfedni, hogy a mattüveg vízszintes pozícionálása jelentős hibával történik. (Ez a vízszintes pozícionálás az, amelyet jobb/bal/fel/le irányban láthatunk a keresőben, azaz NEM a fókuszsíkba történő pozícionálásról van szó.)
A Canon 10D fókusz érzékelőinek valódi méretei
Emiatt aztán az érzékelők látnak olyan részleteket is amelyek a keresőben látható jelöléseken kívül esnek, és bizony abban az esetben ha ezek a részletek jobban merőlegesek az érzékelőkre mint amelyek a jelölésen belül vannak akkor az előbbiekre fog fókuszálni az AF.
Amikor felteszünk a gépre egy objektívet (attól függetlenül, hogy ki vagy be van-e kapcsolva) a gép lekérdezni az objektív paramétereit, köztük a maximális apertúrát (legtágabb rekesz) is, amely a fókuszáláshoz szükséges egyik paraméter.
Amikor félig lenyomjuk az exponáló gombot (vagy a * gombot, ha a fókuszálás funkciót ide mozgattuk) az aktivált AF érzékelőt alkotó pixelsorok “megnézik��? az objektív által rájuk vetített képet.
Az optikai rendszer az AF érzékelőben pontosan úgy működik, mint a prizmapáros (spit prizm, törőék) mattüveg a régi manuális fókuszú fényképezőgépekben. Ha a fókusz nem pontos akkor a prizmapár által mutatott két képrészlet egymáshoz képest eltolódik. Ezt a két képrészletet “figyelik��? az érzékelőt alkotó pixelsorok. A kép akkor éles, ha a két pixelsor azonos képet lát. Amennyiben a két látott kép nem egyezik akkor a különbözőség irányából és mértékéből lehet következtetni, hogy merre és mennyi kell fókuszálni. Részletes leírás a rendszer optikai hátteréről a dokumentumban olvasható
Az érzékelők adatai alapján gép megállapítja az érzékelő sorokra eső képek különbségének mértékét és irányát, majd ez alapján “első ránézésre��? a gép processzora kiszámolja a távolságot és az irányt amerre az objektív fókuszát mozgatni kell, hogy ez a különbség megszűnjön. Ez után a gép kiadja a megfelelő parancsokat az objektívnek, hogy fókuszáljon az adott távolságra és irányba, majd az AF folyamat befejeződik. Ebben az esetben nem “vadászik��? az AF a legjobb fókuszra, és nem nézi meg ismét a képet miután az objektív fókuszált. (Ez a rendszer “nyitott hurkos��?).
(A fentiekből következi, hogy az objektív mindig pontosan tudja, hogy éppen hol áll a fókusza, és ezt jelenti a gépnek, a gép csak annyit ad meg, hogy előre x mm vagy hátra x mm)
Ha az objektív aktuális fókusz állásában a kép annyira életlen, hogy az érzékelő nem tud fáziskülönbséget megállapítani, akkor a gép a fókuszáló mechanizmust először teljesen előre majd hátra mozgatja, hogy detektálható különbséget érzékeljen. Ha nem talál értékelhető fáziskülönbséget a mozgatás során, akkor az AF megáll.
Ugyan a fényképezőgép AF rendszere nem “néz rá��? másodszor a képre a fókuszálás után, de az objektív elvégez egy önellenőrzést, hogy biztos legyen abban, hogy a kamera által kiadott irányban és megadott távolságot mozgott. Ez a “második ránézés��? hivatott korrigálni az objektív mechanizmusának játékát, csúszását és gyakran ezt vesszük észre amikor a viszonylag hosszú első mozgás után még egy kicsit “korrigál��? az AF.
Amikor a gép processzora kiszámolja, hogy merre és mennyit kell mozgatni az objektívet akkor ezt f2.8-nál kisebb legnagyobb apertúrájú objektívek esetén az objektív “élességi tartományával��? megegyező toleranciával teszi. (f2.8 vagy nagyobb maximális rekesznyílású objektívek esetén ez a tolerancia az élességi tartomány egyharmada.) Az élességi tartomány az a távolságtartomány, amelyen belül egy pont képe a gyártó által megadott életlenedési körnél (Circle of Confusion vagy CoC) kisebb átmérőjű foltként kerül az érzékelőre. A Canon által meghatározott CoC 24×36 mm formátumra 0.035mm az APS-C formátumra (1.6x crop faktor) pedig 0.02mm. A CoC meghatározásának alapja, hogy egy 15cm x 23cm-es nagyításnak 25cm-ről nézve élesnek kell látszania. Semmilyen garancia nincs arra, hogy az ennél nagyobb méretű, normál pontosságú AF-al készül képek ugyanebből a távolságból nézve élesnek fognak látszani.
“Nagy pontosságú��? fókusz módban (f2.8-felett) egy 28cm x 35.5cm-es kép még élesnek látszik 25cm távolságból nézve.
Nagyon fontos, hogy ezt a működési elvet megértsük,hiszen még ha nagy pontosságú módban is használjuk az autofókuszt, és a képet eredeti felbontásban 100%-os nagyításban nézzük a monitoron, nem számíthatunk arra, hogy az aktuális fókuszsík egybeesik azzal ahova fókuszálni szerettünk volna. A rendszer úgy lett tervezve, hogy a végső kinyomtatott, kinagyított normál méretű kép normál körülmények között “élesnek látszódjék��?.
Az élességi tartomány fogalmát ne keverjük össze a mélységélességgel. Az élességi tartomány az objektív apertúrájának csökkenésével arányosan nő (ugyanúgy, mint a mélységélesség a tárgysíkon), azonban (A Canon szerint) nem változik a fókusztávolság és a gyújtótávolság változásával mint ahogy a mélységélesség. Emiatt kérdezi le a fényképezőgép az objektívtől a maximális apertúrát; ebből számítja ki az élességi tartományt, azaz az AF rendszer által alkalmazott toleranciát, nem pedig a beállított aktuális rekeszből. A élességi tartomány részletes, illusztrált leírását az alábbi dokumentumban olvashatjuk (
A fentiek alapján az AF rendszer az adott tolerancia határon belül (élességi tartomány, vagy annak egyharmada) véletlenszerűen bárhová állíthatja a fókuszt, és nem szükségszerűen mindig ugyanoda. Ráadásul a keresőben látható jelzéseken kívül is találhat olyan részletet, amely erősebb a jelzésen belül lévőnél és akkor arra fog fókuszt állítani. (Általános hiba a vonalzó tesztek során).
Mi a tanulság ezekből? Nos az, hogy nem az számít, hogy a monitoron teljes nagyításban éles-e a kép, hanem az hogy a végeredmény, amit produkálunk, legyen az akár nyomat vagy webre szánt jpg, élesnek látszódjék. Ha igazán pontos élességet szeretnénk, akkor kénytelenek leszünk kézzel élességet állítani, de az sem árt, ha tisztába jövünk a gépünk AF rendszerének működésével és korlátaival.
Az egyetlen kérdés, ami felmerül bennem ezután, hogy mi a csudáért kell ezeket az információkat összevadászni és kigolyózni, próbálgatással meghatározni, miért nem érhető el mindez egy egyszerű technikai leírásként, egyenesen a gyártótól?
Források, további olvasnivalók
http://www.fredmiranda.com/forum/topic2/228079/0#1877222
Canon “Lens Work III”
Canon szabadalma az autofókusz rendszerére # 6,603,929 (http://www.pat2pdf.org/ )
Getting the most from EOS DSLRs
Canon Professional Services FAQ www.cps.canon-europe.com/faq/index.do
