Málló házfalak, halványuló emlékek…Fejér Martin fotói őrzik az egykor kirekesztésre használt falak maradványait, látható emlékeit annak a tragédiának, amit a budapesti gettó jelentett. Az Óvás! Egyesület szervezésében megvalósult kiállításnak a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga adott otthont, a megnyitón Konrád György osztotta meg emlékeit és gondolatait a jelenlévőkkel.
A pesti gettó területét – Budapest zsidó lakosságának kényszerlakhelyét – 1944 novemberében egy belügyminiszteri rendelet jelölte ki, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca, Király utca és Károly körút vonalát követő határokkal. A gettót fallal kerítették körbe, mely a háztömbökön belül húzódott. Az elkerítésre sok esetben a telekhatárokon álló XIX. századi tégla- és kőfalakat használtak fel úgy, hogy a falat vaskampókkal, többsoros szögesdróttal egészítették ki. Ahol fal nem volt, oda palánkkerítést emeltek. A gettót 1944. december 10-én zárták le, négy kapuját nyilasok és SS-katonák őrizték. A 0,3 négyzetkilométeres területen 55-70 ezer ember élt nyomasztó zsúfoltságban, éhezve, fagyoskodva és állandó rettegésben – főleg gyermekek, nők és öregek. Közülük több ezren nem érték meg a gettó felszabadulását. A rájuk való emlékezés helyszíneiként is fontos megőriznünk az egykor kirekesztésre használt falak maradványait, de figyelmeztető jelekként, tiltakozásként is, hogy soha többé hasonló ne történjen. (Óvás! Egyesület 2012)
2012.06.07
