A novemberi versmaraton után április 13-án délutántól 14-én éjfélig újból József Attila Kossuth téri szobránál mondják és hallgatják a költő verseit azok, akik nem szívesen látnák a szobrát nyakig vízben, és szólni kívánnak a fákért, a szobrokért, a térért és a szabad gondolatért.
“Mikor születtem, a kezemben kés volt –
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.”
A szervezők örömmel látják azokat is, akik a tollat is kevésnek érzik, és/vagy magabiztosabban tartanak a kezükben fényképezőgépet vagy videokamerát mint verseskötetet.
Kérésük: “Kedves barátaink! anyagi és technikai lehetőségeink erős korlátozottsága okán sajnos idén nem tudunk megszervezni a profi filmes dokumentálást. így most az a kérésem, hogy lehetőleg minél többen gyertek kamerával és dokumentáljatok. Különösen az első 3 órát, amire közülünk sem tud senki kamerával érkezni. De minden egyéb esetben is nagy örömmel fogadjuk és töltjük majd fel a filmeket, ha küldtök. köszönjük!”
