A mérnök légi-térképész, légi mérőkamera konstruktőr eddig publikálatlan légifelvételei képezik a februárban megrendezésre kerülő kiállítás törzsanyagát. Bakó Gábor gondosan ügyel arra, hogy két térképészeti felszállás közben elegendő ideje maradjon felfedező, illetve a táj védelmét célzó repüléseire. A munkája során (légifelvétel-térképezési projektjeiben) tudományos szempontrendszert és objektivitást előtérbe helyező légifotós a korábbiakkal ellentétben, most ferde kameratengelyű, művészibb szemléletű felvételeit állítja ki a Thán Károly utcában. A műszaki célú légifelvételezés közben is dolgozik értékmentő alkotásain, sőt, a legtöbb kép „útközben születik”.
Egy légifotós legfontosabb tulajdonsága a gyorsaság, hiszen a száguldó repülőgép mind az előre megtervezett, mind pedig a spontán készült pillanatképek esetében megköveteli a rövid reakcióidőt és helyzetfelismerést.
A Tripont Fotógalériában megtekinthető kiállítás anyagában szereplő képek egy része tehát gondosan megtervezett, alapos számításokat követően, precíz mérnöki gonddal kivitelezett tájportré (különösen az adott térség, objektum archív légifelvételei alapján a mai állapotot megörökítő felvételek), másik részük pedig a pillanat tört része alatt megfogalmazódó élményeket, benyomásokat rögzíti.
A táj kimeríthetetlen szépségének, a természetes textúrák sokféleségének bemutatása mellett főleg az ember és a természet összetett viszonya foglalkoztatja az alkotót: a városokat, építményeket illetve általában az emberi jelenlét produktív nyomait megörökítő harmonikus kompozíciókon kívül láthatók a destruktív tevékenységek vagy a természeti katasztrófák okozta károk dokumentumai is, melyek ugyanakkor új kontextusukban sajátos esztétikával ruházódnak fel.
A Bakó Gábor által készített légifelvételek kivitelezésének minősége technikai felszereltségnek, felkészültségnek és tapasztalatnak köszönhetően az elismert Interspect-ortofotókéhoz hasonló. Az alapvetően tudományos célokra való gyakorlati felhasználástól eltérően azonban jelen kiállítás válogatásában a légifotós teret enged a szubjektivitásnak, művészi szabadságnak is: képein a tájat úgy ragadta meg, hogy azok nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem tükröződik bennük egyéni szemlélete és a magyar táj megóvása iránti elkötelezettsége is.
Mindez hozzásegítheti a nézőt ahhoz, hogy jobban megérthesse azt a világot, amelyet közelről jól ismerünk, de összefüggéseiben nem mindig értünk meg eléggé. A képek nagyobb távlatokban, új perspektívából mutatják be korunk legsúlyosabb környezetromboló tevékenységeit, és közvetlen módon érzékeltetik az ökoszisztéma sérülékenységét. Alapvetően eltűnő táj-értékeink pótolhatatlan szépsége áll kontrasztban a látszólag terv nélküli rombolás és beépítés változatos megjelenési formáival. A kiállításon láthatunk tájba illeszkedő, hagyományos ember alakította vidéket, csak madártávlatból markánsan megjelenő geológiai rajzolatokat, diverz vegetációt és monokultúrát, de nyomon követhetjük fővárosunk arculatváltását is.
A kiállítás megtekinthető 2012. január 30. és február 17. között H-P 10-18h
