A kortárs magyar irodalmi szemlélet számára a kép/képiség rendkívül problematikus téma, hiszen egy olyan szöveg-centrikus hagyomány tekinthető uralkodónak, mely kép és szöveg kapcsolatát még mindig csupán illusztratív viszonyban képes elgondolni. Elenyésző azoknak a szerzőknek a száma (Bartis Attila, Szijj Ferenc, Závada Pál), akik ezt az instrumentális modellt meghaladhatónak vélik. Az előadás során ezeknek a töredékes kísérleteknek eredünk a nyomába, azzal a céllal, hogy szembesülhessünk szépirodalmi szöveg és (fény)kép „jelentésprovokáló” kölcsönhatásának. Ebben a vizsgálódásban W. G. Sebald esszéregényei szolgálnak majd útmutatóul, melyek a kép/szöveg fúzió egyik legfontosabb kortárs eredményei közé számítanak, s talán – mint „értelmiségi sikerkönyvek” – a magyar irodalmi gondolkodás számára is inspiratív hatással lehetnek a közeljövőben.
2011.09.21
