Dr. Juhász Árpád geológus hatodik éve a Bayer Klímavédelmi Fotópályázat Klímanagykövete, s örömmel buzdítja arra az embereket, amit ő maga is csinál: járja a természetet, s ha valami szépet, érdekeset vagy épp lesújtót lát, megörökíti. Ehhez ma már nem is kell állandóan fényképezőgépet magunkkal hordani: elég egy mobiltelefon is.
- hatalmas fáktól a mikroszkopikus élőlényekig számtalan fotótémát nyújtanak a magyarországi erdők
- 3D-s és mobiltelefonnal rögzített képekkel is lehet pályázni, várhatóan a szépséget ábrázoló alkotások lesznek túlsúlyban idén is
- Az ember egyénileg is sokat tehet a környezetvédelemért, a klímaváltozás káros hatásainak mérsékléséért
Milyen pályaművekre számítanak idén?
- A Bayer az ENSZ környezetvédelmi programjával működik együtt; a témák mindig kapcsolatosak a klímavédelemmel, de más-más terület van a súlypontban. Idén az „Élet az erdőben” témakörben várjuk az alkotásokat. A magyar táj Európában egyedülálló, az erdők különösen gazdagok növény- és állatfajokban. A nagy fáktól a hangyákig vagy a mikroszkopikus létformákig számtalan látnivalót lehet megörökíteni.
Miben hoz újat az idei pályázat?
- 3D-ben is lehet pályázni, és idén először a mobiltelefonnal rögzített képeket ugyanúgy versenybe állítjuk – a mobiltelefon mindig ott van a gazdájánál, így sokkal nagyobb az esély, hogy olyan dolgokat is megörökítsünk, amelyeket korábban nem. Például egy tornádót. Persze bizonyos felvételek elkészítése csak profi kamerákkal lehetséges.
A korábbi években miről születtek a legjobb képek?
- Meglepő, hogy a tapasztalatok alapján a legjobb képek mindig arról készülnek, ami szép. Ami nem szép, szomorú, attól úgy látszik, a fotósok is irtóznak. Egy kicsit mindig szegényesebb a figyelemfelhívó képek gyűjteménye.
Ez a pályázat is megpróbálja felhívni a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire. Mit tehet a mai ember a káros következmények megelőzésére?
- Nyilván ott kezdődik az egész, hogy az ember nem szemetel, a hulladékot pedig szelektíven gyűjti – utóbbira engem az unokáim szoktattak rá. Minden építkezés elején kiirtják a fákat, évtizedek munkáját. Nálam a kertben minden fa harminc-negyven-ötven éves, s életem nagy eseményeit jelentik. Az egyik, a kertemet meghatározó fenyőt például akkor ültettem, amikor a nagyobbik lányom született, tehát negyvenöt éve, vagyis most körülbelül ötvenéves lehet.
