Szombathy Bálint: Mozgásképek kiállításmegnyitója felvételről

0
72

A kiállítást 2011. május 12-én 19 órakor Szakolczay Lajos író, művészetkritikus nyitotta meg, az I. emeleti kiállítótermekben.

Megtekinthető: 2011.06.26-ig.

telefotográfiai gyűjteményének kialakítása 1980-ban vette kezdetét. A nyolcvanas évek folyamán – az újvidéki Magyar Szó napilap grafikai szerkesztőjeként – többszáz olyan hírügynökségi fotót mentett ki a napi selejtből, amelyek eredeti rendeltetésüket tekintve használhatatlanok voltak, ám meg volt bennük az esztétikummal bíró nyelvnek az a minősége, amelynek révén be lehetett őket emelni a művészetbe. Szombathy a saját érzékenységén és értékrendszerén átértelmezett hibás hírügynökségi fotókat rendszerbe foglalta és már 1982-től kezdődően saját alkotásaiként állította ki, úgy fogva fel őket, mint Marcel Duchamp az objet trouvé-kat, avagy a talált tárgyakat.

Csatlakozva a budapesti Árnyékkötők elektrográfiai csoport megmozdulásaihoz, majd a Magyar Elektrográfiai Társaság alapító tagjaként Szombathy az utóbbi két évtizedben számos hazai kiállításon szerepeltette mozgásképeknek nevezett telefotográfiáit, melyeknek alapvető nyelvi tulajdonsága a felismerhető világ motívumainak szétesése, destrukciója, az ábrázoló nyelv állapotából történő kilépés a képi jel irányába.

Szombathy Bálint a képtávíró1 médiumát nemzetközi viszonylatban is egyedülállóan vonta be a művészeti kifejezőeszközök közé. A teljességre törekvő visszatekintő kiállítás anyagának túlnyomó része először kerül bemutatásra, átfogó képet adva az alkotó sokoldalú munkásságának ebbe, a még kevésbé ismert produkciójába.

Miško Šuvaković művészettörténész megfogalmazása szerint:
„Szombathy igazi és egyedülálló festészet utáni művész. Éppen ezért, az olasz arte povera művészeihez hasonlóan, nomád művész, akit nem determinált egyetlen médium sem, hanem aki érdekei és konceptuális igényei szerint különféle médiumokkal él. Szombathy politikus művész, aki sohasem volt politizáló művész vagy a politika művésze, hanem olyan alkotó, aki a magasabb vagy alacsonyabb szintű helyi, nemzetközi vagy globális politikát eszközként használta saját művészi és életbeni konfliktusaihoz, nyomkereséseihez és reagálásaihoz. […]
Szombathy művészi gyakorlata még közel negyven évnyi tevékenykedés után is kihívásokkal teli és provokatív mind a művészet, mind a politika előttünk és velünk változó világára nézvést. Művészetének központi célkitűzése a változásokkal, a világ-gépezet ingadozásaival való szembesítés.”

1 Képtávíró: Berendezés kézzel írott vagy nyomtatott szövegek, ábrák, rajzok, állóképek továbbítására távirati úton úgy, hogy az átviendő információt képpontokra bontják. Színes képet nem továbbít. Kétféle alaprendszer használatos: a facsimile csak kétféle képpontot, feketét és fehéret tud megkülönböztetni; a fototávíró árnyalatokat is megkülönböztet. A legtöbb képtávíró adó- és vevőkészülék forgódobon elhelyezett képet tapogat le, ill. reprodukál.