Molnár Zoltán: Brazil Napló 2008 kiállítás megnyitója felvételről

0
57

A kiállítás megtekinthető:
2011. május 26-ig, minden hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén 11 és 19 óra között.

„2008-ban lehetőségem adódott Brazília különböző területein élő népcsoportok életének hétköznapjait, hagyományait, ünnepeit megismerni. Rendkívül nagy hatással volt rám az ott élő emberek sokféle nemzetisége. Együtt maradt a különböző ősi kultúrák sokszínűsége, a gyarmatosítók pompája és a bevándorlók hagyományai. Fotósorozatom célja közelebb hozni dél-amerika egyik élő kultúráját, olyan faluközösségek tagjainak életét, akik közvetlen kapcsolatban vannak a vízzel, mindennapi megélhetésük a hatásaitól függ. Rio meredek hegyoldalaiba épült nyomornegyedeiben úgynevezett favelláiban, Belém cölöpökön álló sufnijaiban, Salvadorban pedig a peremterületeken barkácsolt bádog kunyhók favelláiban gyerekekről és környezetükről készítettem jegyzetelést. Brazil naplóm írása, a képek gondozása újabb tartalmakat adott az emlékezés határain túl. Saját magam vizsgálata is szükséges volt ahhoz, hogy tovább tudjak haladni, el tudjak jutni az általam kijelölt következő úti célhoz. Az idő emlék, élmény, ami nyomot hagyott a papíron, a filmen a cselekedeteim által. „

Brazil Napló részlet

Az igazi utazó sosem csak a látható különösség megmutatásával adja át tapasztalatait, élményeit, hanem mindig belülről, az átéltet osztja meg. Aki jó fotográfus, az képeibe komponálja mindezt. Az igazi utazó sosem csak földrajzi koordináták metszéspontjával leírható helyre érkezik, hanem mindeközben belső útján is halad. A jó fotográfus úgy készíti képeit, hogy nemcsak a megmutatott világot, embereket ismerhetjük meg, hanem önmagáról is beszél. Az igazi utazónak és a jó fotográfusnak is van titka. Ez pedig elsődlegesen személyiségükben rejlik. Molnár Zoltán esetében, aki jó fotográfus és igazi utazó, ez a másik felé való teljes odafordulás képessége, a mások iránti tisztelet, a benne lévő tapintat, a megismerni vágyás, a tiszta, érdek nélküli kíváncsiság.
Ezért is olyanok képei mintha természeti törvények hozták volna őket létre Molnár Zoltán jelenlétében. Nemes egyszerűségükkel, eszköztelenségük erejével tőmondatokban fogalmazzák meg állításaikat mind az ábrázolt személyekről, mind azok világáról.
A Brazil Napló képei, szövegrészletei a fekete és a fehér között mondják el történeteiket, egy színes kellőképpen zaklatott világban. Biztos nyugalmukkal csendesítik le a nézőt és adják meg számára a belső utazás nem kilométerekben mérhető lehetőségét.

Csizek Gabriella