WORLD PRESS FOTÓ meg az árnyéka

0
70

Elégedetlen vagyok. Na, csak úgy, a blogjog kínálta határok között!
Elégedetlenné tett, hogy foghíjasnak és aránytalannak tűnik az összkép. Legalábbis ez a százhatvanhetes merítés a közel 102 ezerből.
Első reflexből nem hibáztatnám a fotográfusokat, hiszen ők ott vannak mindenütt, rajta minden témán (záró jelbe teszem: amit eladhatónak remélnek, vagyis kézenfekvő átterelni róluk a felelősség terhét a sajtóra, a képügynökségekre vagy akár a WPP grémiumára.)
Persze, mindenek előtt az attraktív pillanat és a fröccsenő vér színe vonzza őket, mert legnyilvánvalóbban ott jeleskedhetnek igazán szembeötlően szakmai erényeikkel (reflex, kompozíciós felxibilitás, gyomor, tilalmi korlátok merész áttörése).
A civil érdeklődés is leginkább e két sajátosságot, a testi csúcsteljesítményt és az ölést tünteti ki figyelmével. Ezeknek zsigeri értelme egyértelmű. Az egyéb kulturális felvetéseket már könnyen kikezdi a szociológiailag rutintalan, vagy másképp hangsúlyozó, más-más értékrendet követő nézői értelmezés.