Sokszor elgondolkodom azon, mennyit tesz hozzá egy műalkotáshoz a környezet, ahol megjelenik. (Vagy mennyit vesz el belőle.) (…) Nem véletlen, hogy a hely szelleme ennyire megérintett Gárdi Balázs A völgy című kiállítása kapcsán. Hiszen a tárlat a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban látható, egy hajdani kis zsinagóga egykor szakrális terében, amelynek egyes elemeit a múzeumi átalakítás során is felismerhetőnek hagyták az építők. Ettől (és persze a hozzá kapcsolódó történeti tapasztalatokból) lesz még megrendítőbb az elénk táruló látvány. Pedig elég megrendítő az magában is. Gárdi Balázs 2007 októberében az afganisztáni Korengal-völgyben járt, és ottani élményeit foglalta össze most negyvennyolc fekete-fehér fotóban. A háború minden szenvedése, értelmetlensége, kilátástalansága ott van ezeken a vérben-füstben született, mégis gondosan komponált, mesteri képeken, amelyeken fények és árnyékok a főszereplők. Meg a rettegő kisemberek.
(2009.09.24. – Jolsvai András, 168 óra)
