2 C
Budapest
Friday, December 2, 2022
KezdőlapVisszatekintés: A természet csodái a legjobb képeken - Az Év Természetfotósa 2009...
Array

Visszatekintés: A természet csodái a legjobb képeken – Az Év Természetfotósa 2009 pályázatról

2009. 11. 3-án ünnepélyes keretek között, nagy létszámú, közel 400 fős vendégsereg előtt zajlott Az Év Természetfotósa 2009 pályázat díjátadó ünnepsége.

Fődíjak:

Az Év Természetfotója:
Etetés
Haarberg Orsolya
Nyereménye: a Canon Hungária Kft. jóvoltából egy Canon Pixma 4700 nyomtató.

Az Év Természetfotósa:
Haarberg Orsolya
Nyereménye: a makói szobrászművész, Kiss Jenő szobra, valamint a Canon Hungária Kft. jóvoltából egy Canon D450 tükörreflexes fényképezőgép.
Az Év Ifjú Természetfotósa, amit a Tömegverebedés című képért érdemelt ki:
Rakó Alex
Nyereménye: három napos teljes ellátású magyarországi természetfotózás a Hidephotography leshelyein.

Néhány mondat a nyertesekről:

Haarberg Orsolya, leánykori nevén Bozsér Orsolya, Norvégiába ment férjhez, a férje Erlend Haarberg szintén természetfotós, Norvégiában ötszörös Év Természetfotósa cím birtokosa. A gyönyörű alkotásokért igen keményen megküzdenek. Nincs az a zord idő, fagy, hóesés, jég, ami visszatarthatná őket a sarkvidéki fotó túráikon, melyek során akár három hetet is sátorban töltenek, hátukon cipelve a 60-80 kg-os felszerelésüket.

Az Év Ifjú Természetfotósa Rakó Alex, az érdekesség azon kívül, hogy már kissrác kora óta a szenvedélye a természetfotózás, az hogy ő is a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákja, mint a tavalyi Év Ifjú
Ttermészetfotósa díj nyertese.

Az év természetfotói Magyarország 2009 KÖNYV:

A pályázatról az Alexandra kiadó gondozásában megjelent Az év természetfotói Magyarország 2009 című könyv. Idén egy újdonsággal is szolgált a kiadó, két különböző borítóval adták ki a könyvet, hogy a vásárló kedve szerint választhasson.

***

Az idén is rekord született hazánk, s egyben a közép-európai régió legrangosabb természetfotós megmérettetésén, a naturArt – Az Év Természetfotósa 2009pályázaton: a szakmai zsűri 200 nevező több mint négyezer fotója közül választotta ki a díjazott műveket. A Magyar Természettudományi Múzeumban november 3-án megrendezett ünnepélyes eredményhirdetésen adták át az idei pályázat fődíját, Az Év Természetfotósa kitüntetést Haarberg Orsolyának – s ezzel együtt a tükörreflexes Canon 450D fényképezőgép-szettet -, és ugyanő vihette haza Az Év Természetfotója díjért járó Canon Pixma 4700 fotónyomtatót is. Az Év Ifjú Természetfotósa Rakó Alex lett. Rajtuk kívül 12 kategória győztesét, valamint a támogatók által felajánlott különdíjak nyerteseit is a pályázati anyag legjobb 115 képéből rendezett kiállítás megnyitó ünnepségén hirdették ki.

A sikersorozat folytatódik

Immár tizenhetedik alkalommal rendezte meg a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége hazánk, s egyben a közép-európai régió legjelentősebb természetfotós pályázatát. Az elmúlt több mint másfél évtized során a pályázat évről évre újabb és újabb rekordokat produkált, és ez ebben az esztendőben sem volt másként. Az idén is a tavalyinál több, mintegy 200 amatőr és profi természetfotós mérte össze technikai tudását, kreativitását a többiekkel, így a zsűrinek végül több mint 4000 fotográfia közül kellett kiválasztania a legjobbnak ítélt pályaműveket. A hazai fotósélet s a természetfotózás rangos szakembereiből álló zsűri ( Eifert János fotóművész, a zsűri elnöke; Dombovári Tibor fotóművész; Kármán Balázs fotóművész; Lóránt Attila fotográfus, író; Markovics Ferenc fotóművész; Radisics Milán természetfotós, riporter, a naturArt elnöke; ifj. Vitray Tamás,a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője) tizenkét kategóriában hirdetett győzteseket és helyezetteket, s emellett tíz különdíjat is odaítélt, köztük a legnagyobb, legfontosabb elismerésekkel: Az év természetfotója, Az év természetfotósa és Az év ifjú természetfotósa díjjal. A pályázat rangját jelzi, hogy évről évre gyarapodik a támogatók száma is. A főtámogatók (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Dunapack Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Természettudományi Múzeum), valamint a támogatók egész sora mellett számos médiatámogató is a kezdeményezés mellé állt, a két legfontosabb díjat – Az Év Természetfotósa és Az Év Természetfotója – pedig a Canon Hungária Kft. ajánlotta fel.

A tavalyi első, kísérleti elektronikus zsűrizés sikerére építve a pályázat második fordulóját az idén is online figyelemmel kísérhették az interneten az érdeklődők. A döntő azonban ezúttal is zárt ajtók mellett zajlott, és a végeredmények is titkosak, egészen a 2009. november 3-án megrendezendő ünnepélyes díjátadóig.

A naturArt – Az Év Természetfotósa pályázat méltán vívta ki nemcsak a magyarországi, de a nemzetközi fotós világ elismerését is. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az elmúlt években alig akadt olyan nemzetközi természetfotós seregszemle, amely kiállításán ne bukkanhattunk volna magyar fotográfusok képeire. A világ alighanem legjelentősebb nemzetközi természetfotós pályázatán, a brit BBC Wildlife Magazine által kiírt Veolia Environment Wildlife Photographer of the Year megmérettetésen három magyar fotós is elismerésben részesült. Az „Egyéb állatok viselkedése” kategóriában Mészáros András Frissítő esőcsepp című képe győzött (a fotó a naturArt pályázatának kiállításán is a „falra került”), míg Szabó Dániel és Selmeczi Dániel (a naturArt tagjelöltje) pályaművei Highly commended elismerésben részesült, s így a díjnyertes képekkel együtt látható a londoni Természettudományi Múzeumban megrendezett kiállításon.

„A gyarapodó számú résztvevő, a növekvő érdeklődés nemcsak számokat jelent, hanem újabb és újabb neveket is. Évről évre egyre többen mennek a természetbe azért, hogy megörökítsék a csodáit, és az újsütetű természetfotósok egyre értékesebb alkotásokkal rukkolnak elő. Hisszük, hogy ebben része van a naturArt munkájának is. Különösen nagy öröm pedig számunkra, hogy egyre több kiváló fiatal fotós hívja fel magára a figyelmet – ez a tény pedig azt jelzi: van utánpótlás, így a jövőben is éppoly megkerülhetetlen lesz a világon a magyar természetfotográfia, mint ma”– foglalta össze az idei pályázat biztató tanulságait Radisics Milán, a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége elnöke.

A pályázat hagyományaihoz híven a zsűri által legjobbnak ítélt pályaművekből – a díjnyertes fotográfiákkal együtt ezúttal összesen 115 képből – kiállítást rendeztek a Magyar Természettudományi Múzeumban. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjátadóra a tárlat megnyitóján, november 3-án került sor. Ám a lebilincselő természetfotókat a nagyközönség nemcsak a múzeumban csodálhatja meg, a kiállítás ugyanis jövőre útnak indul az országban, s több hazai városban is megtekinthető lesz. Ugyancsak a megnyitón mutatták be az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent fotóalbumot, amely a naturArt – Az Év Természetfotósa 2009 pályázat legjobb képeit gyűjti egybe. A kötet különlegessége, hogy az Alexandra az idén először két különböző borítóval dobta piacra a kötetet.

***

Radisics Milán megnyitója:

Az Év Természetfotói Magyarország – 2009

Az idén immár tizenhetedik alkalommal rendeztük meg hazánk, s egyben a régió legjelentősebb természetfotós pályázatát. A mögöttünk álló, több mint másfél évtized során hozzászokhattunk, hogy jószerint évről évre újabb és újabb rekordokat jelenthetünk be – és ez ebben az évben sem volt másként. Az idén is a tavalyinál több, 220 pályázó döntött úgy, hogy összeméri technikai tudását, kreativitását a többiekkel, s a zsűrinek összesen mintegy 4000 kép közül kellett kiválasztania a legjobbnak ítélt fotográfiákat. Tizenkét kategóriában hirdettünk győzteseket és helyezetteket, s emellett több különdíjat is odaítéltünk, nem szólva a legnagyobb, legfontosabb elismerésekről: Az Év Természetfotója és Az Év Természetfotósa díjról.
A naturArt – Az Év Természetfotósa pályázat méltán vívta ki nemcsak a magyarországi, de a nemzetközi fotós világ elismerését. Ez érthető, ha számításba vesszük, hogy most már nem telik el év anélkül, hogy a magyar természetfotósok – és közöttük is elsősorban a naturArt tagjai –, sorra hoznák haza a legrangosabb külföldi elismeréseket, és aligha akad olyan nemzetközi természetfotós seregszemle, amely kiállításán ne bukkannánk rendre a jól ismert magyar fotográfusok nevére. Ám ezen túlmenően ma már azt is elmondhatjuk, hogy az elismerés mellett sikerült e világ kíváncsiságát is felébresztenünk – a nemzetközi szakmai találkozókon egyre gyakrabban teszik fel a kérdést elismert szaktekintélyek, világhírű fotósok, szerkesztők: Mi a titka a magyar természetfotósok sikerének?
Az egyik titok alighanem az, hogy – vagyunk. Hogy létezik a magyarországi természetfotósoknak olyan fóruma, amelyen kicserélhetik a tapasztalataikat, vitatkozhatnak, beszélgethetnek, s büszkélkedhetnek az eredményeikkel, valamint összemérhetik tudásukat és képességeiket a pályázaton. A másik titok pedig az, ami talán a legnagyobb örömöt okozta az idén mindazoknak, akik a pályázati anyag elbírálásában részt vettek. Arról van szó, hogy – és éppen ezért nem kívántam különösebben büszkélkedni az újabb rekordokkal – a gyarapodó számú résztvevő, a növekvő érdeklődés nemcsak számokat jelent, hanem új és újabb neveket is! Évről évre egyre többen mennek a természetbe azért, hogy megörökítsék a csodáit, és az újsütetű természetfotósok egyre értékesebb alkotásokkal rukkolnak elő. Hisszük, hogy ebben része van a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége munkájának is. Különösen nagy öröm pedig számunkra, hogy egyre több kiváló fiatal fotós hívja fel magára a figyelmet – ez a tény pedig azt jelzi: van utánpótlás, így a jövőben is éppoly megkerülhetetlen lesz a világon a magyar természetfotográfia, mint ma.

Radisics Milán
elnök
naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége

***

Eifert János megnyitó beszéde

A fotográfia története a természetfotózás története is. Amikor Henry Fox Talbot 1839. január 31-én bemutatta a londoni Royal Society-nek negatív-pozitív eljárását, majd ugyanezen év augusztus 19-én ismertették a Francia Tudományos és Művészeti Akadémia együttes ülésén Joseph Nicéphore Niépce és Louis-Jacques-Mandé Daguerre fényképrögzítési eljárását, már lehetett sejteni, hogy a fotográfia világhódító útja elején áll. Gyors elterjedése és szédületes fejlődése később igazolta ezt a várakozást. A kezdetben precíz leképező eszköz a XX. század elején már a hatodik művészeti ágként említtetik. Történetek, legendák, események kapcsolódnak fejlődéséhez; nagy nevek fémjelzik diadalútját; stílusok, műfajok, mozgalmak jelzik törekvéseit – a természetfotó is fogalommá vált. És ebből a jelenből, ami jövőképet is sejtet, már könnyű visszapillantani…

Modern kameráinkkal, berázkódásmentes objektívjeinkkel, digitális „kütyüinkkel” lessátrunkban üldögélve gondoljunk bele, mennyire nem lehetett könnyű vállalkozás, amikor az egykori természetfotós – rendszerint egy geológiai feltérképezésre induló tudományos expedícióhoz csatlakozva – szokatlanul nagyméretű gépével és 50×60 cm-es üveglemezeivel, a fényérzékeny anyag előállításához, „élesítéséhez” és kidolgozásához szükséges szekérnyi eszközzel vágott útnak. Ennek a korszaknak voltak „fotográfus hősei”, köztük az amerikai Ansel Adams (1902-1984), akit szinte misztikus vonzalom fűzött a komor tájhoz, megbabonázta őt a természetből sugárzó varázserő. Ember és táj különös viszonya tükröződik képein, fényképezte azt akár hajnali fényben, akár a felhők mögül kibukkanó hold sugarainál. De említhetném a magyar Rosti Pál (1830-1864) nevét is, aki a magyar szabadságharc elbukása után, száműzetése idején járta be Amerika tájait, és 41 darab 30×40 cm-es felvételt készített Kubában, Venezuelában és Mexikóban. 1859-ben tér vissza Európába, és kalandos utazásának művészi dokumentumait négy sorozatban egybegyűjtve, díszkötésű „Fényképi Gyűjtemény”-ében mutatta be a hazai közönségnek. 1861-ben az első példányt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Azóta újabb hősök születtek, természetfotósok, akik nemzedékről nemzedékre örökítve a képességet, tudást, sokat tettek azért, hogy a növény- és állatfajok élőhelyei, érintetlen szépségei mellett az „ipartól nyomorgatott” területei is „emlékezetünkbe vésődjenek”. Szinte mozgalommá nőtt az értékmentés, és az egykori „természetjárók” szép természeti jelenséget megörökítő fényképezési vágya eljutott a nagy szakmai felkészültséget igénylő, időigényes, etikai alapokon nyugvó művészi képformálásig. Napjainkban a természetfotózás aranykorát éli, mondhatni mozgalommá növekedett. Tudomány és művészet, elkötelezett magatartás, amelynek során a veszélyeztetett természeti értékek, tájak, források, víznyelők, szikes tavak, lápok, kunhalmok, földvárak, barlangok, növény- és állatfajok stb. megörökítése nálunk is nagy szolgálatot tett megőrzésükért, fennmaradásukért, védelmükért. Egy-egy jó fénykép, művészi erővel megjelenített természetfotó számos esetben bírta rá a gazdálkodókat, a terület tulajdonosait, a törvényalkotókat, hogy az egyes növény- vagy állatfajok, tájak, természeti és kulturális értékek védetté nyilvánításával megőrzésükről gondoskodjanak.

A naturArt – az Év Természetfotósa 2009 pályázata, amelyre most is négyezer kép érkezett, ezt az értékmentést folytatja. Vajon ennyi képet hogyan lehet elbírálni? Hogyan lehet a pályázat kiírójának elvárásait számon kérni, miszerint „hazánk és tágabb környezetünk természeti értékeinek, csodálatos tájainak, egyedülálló élővilágának és a természet megragadott ritka pillanatainak bemutatásán keresztül, a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, a társadalom szemléletformálása és esztétikai értékítéletének fejlesztése érdekében” várják a képeket. Mint a zsűri elnöke tanúsíthatom, hogy Dombovári Tibor, Kármán Balázs – akik az Év Természetfotósa cím birtokosai -, az ezer zsűriben edződött Markovics Ferenc fotóművész, a kitűnő könyveiről, kiállításairól ismert Lóránt Attila, a nemzetközi megmérettetésben is élen járó Radisics Milán, a sok szép anyagot látott ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője jól állták a sarat a háromfordulós zsűrizés során. Az első fordulóban a bírálók az internetes kapcsolat során tekintették át a beérkezett képeket, válogattak, és maradt ezer kép. A második forduló – melynek során 383 darabra szűkítették le a pályaművek számát – nyilvános volt, annak teljes menetét a www.fotoklikk.eu online közvetítette az interneten. A harmadik fordulóban, immár zárt ülésen a kiállításra kerülő kb. 100-120 kép kategória helyezési sorrendjét és a díjakat „hozta össze” a zsűri. A tíz-tizenkét órás „zsűri-együttlét” vitákkal tarkított együttgondolkodást jelentett, hiszen a zsűri felelőssége, hogy a kiállítás, illetve a könyv anyaga a néző, illetve az olvasó számára a felfedezés, a tudás élményét, és ne csak egy „verseny” helyzetjelentését adja. Ezért gyakran kértünk vissza képeket, hogy újra átgondoljuk továbbjutásukat, vagy más kategóriába javasoljuk. A korábbi évek pályázati anyagaival, díjazott képeivel is „egybevetettük” a most beküldötteket, hogy az ismétlődéseket és az utánzatokat kiszűrjük. Az „aránytartás” végett az egyes kategóriák képeit nemcsak önmaguk, hanem egymás viszonylatában is összemértük, így előfordult, hogy a népszerűbb kategóriák majdnem hasonló képeit „ritkítottuk”, az ún. „népszerűtlenebb” kategóriákat pedig „erősítettük”. A végeredmény, az összhatás a fontos, melyek alapján úgy tűnik, a hazai természetfényképezés, a magyar fotográfusok tudása, tehetsége a nemzetközi összehasonlítást is jól bírja. Remélhetően a kiállítás látogatói és a könyv olvasói ezt visszaigazolják.

Eifert János

Budapest, 2009. július 29.

Darányi Zsolt
Darányi Zsolt
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>
Budapest
clear sky
2 ° C
2.3 °
1.6 °
86 %
3.1kmh
0 %
Fri
5 °
Sat
6 °
Sun
7 °
Mon
6 °
Tue
6 °

További friss hírek