Hogy tíz nő tízféle, az talán természetes. Hogy tíz kortárs magyar fotográfusnő tízféle, az már talán korántsem ennyire természetes.
Hogy tíz nő tízféle, az talán természetes. Hogy tíz kortárs magyar fotográfusnő tízféle, az már talán korántsem ennyire természetes. A művészet és ipar művelőit egyaránt érdekcsoportokba és stílusegyengető klikkekbe szervező évszázad utóján és fordulóján, bízvást hihetjük, inkább meglepő ez, semmint magától értetődő. Kell hozzá valami, hogy így legyen. Az kell hozzá, hogy ők tizen olyan gazdag háttérből emelkedjenek ki, amilyen a magyar fotográfia. Miért éppen ők tizen? Erre a tárgyszerű kérdésre egyetlen, szubjektív és frivol válasz van: csak. Bizonyos, hogy lehetnének helyükön, vagy ha helyükön nem is, hát mellettük, még mások, tizen, huszan akár. Itt most ők beszélnek magukról, persze, nem maguktól. Ahogy nem is a maguk kedvéből vagy elhatározásából mérik össze kedélyeiket, jellemeiket és sorsaikat ebben a könyvben. Az életük és munkásságuk iránt érdeklődő kérdező-beszélgetőtársnak bár a magyar fotográfiai élet és társadalom objektív ismeretén alapuló, ám mégis óhatatlanul szubjektív szándéka sorakoztatta itt őket egymás mellé. Külön-külön is érdekes emberek. Együtt, bízunk benne, még inkább.
