Radisics Milán: Canon EOS Safari – (2.) második nap

0
64

Hatkor, fél órával a napkelte előtt már a terepjárókban döcögtünk, hogy hajnali fényben megcsodálhassuk a Laikipia Nemzeti Park csodálatos dombjait, a Mount Kenya havas csúcsait, és hogy találkozhassunk újabb állatcsordákkal.

Ma a kis „4cee team”-hez csatlakozott Ziv is, hogy készíthessen rólunk werk-fotókat. Szerencsének vagy Zivnek köszönhetjük, az ismert zsiráf csordára futottunk, de ezúttal nem csak pózoltak, hanem násztáncot adtak elő az izgatott közönségnek. Felemelő élmény volt látni, hogy a lombokig erő nyakukat hogyan tekerik össze, majd lehajolva egymáshoz bújnak. Ezt a látványt hamarosan egy másik követte: a közeli dombtetőn a 45 éves elefántbika mutatta meg magát! Azonnal telefonáltunk Nick-nek, mert ez az a hím, amelyet ő is fotózott, majd később a nemzeti park illetékesei GPS-rendszert szereltek a nyakába, hogy kövessék a mozgását. A sofőr figyelmeztetett, hogy agresszív az öreg, ezért nem állította le a motort. Pár pillanat múlva bejött a tipp, mert ki kellett térni a ránk rohanó elefánt elől.

A „game-drive”-ot követően a közeli települések sulijában kötöttünk ki, ahol az EOS Safarit tánccal, énekkel és óriási kíváncsisággal fogadták. A fiatalok életükben először láttak fényképezőgépet, így a vakuk villanása külön meglepetést okozott az alsósoknak.

A fotósok a helyben felállított Selphy szublimációs nyomtatókon kiprintelték a diákok portréit, és ezzel újabb kacagást csalogattak az arcokra. Az óriási vihogás közepette a gépek csak kattogtak és kattogtak…

A földre derékszögben érkező napsugarak késztettek bennünket arra, hogy mielőbb visszatérjünk a boranai bázisra. Ebéd, printelések a Selphy nyomtatókon, az EOS rendszert bemutató prezi, akkuk cseréje a CPS centerben, madárfotózás a környéken, majd délután négykor újból „game-drive”.

Pár zebra, pózoló túzok, és természetesen az ismert zsiráfok. Hab a tortán: gyönyörű naplemente.

Ma este a Michael Nick Nichols előadását láttuk. 50 percbe sűrített életmű. Gyönyörű képek, hihetetlen elszántság és folyamatosan újító szándékú kísérletezés. A végén jött a csattanó: bemutatta a 2008 októberében megjelenő – az elefántokról szóló – cikk anyagát! Tátott szájjal pislogott mindenki, majd a végén a 110 szafarizó és a 30-40 fős Canon-stáb állva tapsolt.

Szerencsémre, hoztam a kis állványomat, így lefekvés előtt újból számoltam a csillagokat. Ma az 1Ds-t választottam, 16-35 mm-es optikával. Nagyon élveztem, hogy a kép a hosszú exponálás után azonnal megjelenik, és nem kell várni perceket, míg a pufferből betölti a kész eredményt, így egy adott időn belül, kétszer annyi képet lehet készíteni, vagy fele annyi időt vesz igénybe egy kép elkészítése. A záridőnél létezik „bulb” üzemmód, így az expozíciós időt szabadon lehet választani, ami akár több óra is lehet. Én 20 percig jutottam, mivel az eredmény meggyőző, legközelebb kipróbálom a hosszabb záridőket is.

Találkozunk holnap!