Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel?

0
70

A könyv kísérletet tesz arra, hogy egy érvényes fotótipológiai rendszert állítson fel, s összefoglalja a fotókonzerválás alapvető ismereteit is. Ezen kívül három fő részben tárgyalja a direktpozitív eljárásokat, a negatívokat és a pozitívokat.

Magyarországon tízmilliós nagyságrendben találhatók közgyűjteményekben fotók, a kezdetekből máig, ám egyetlen olyan gyűjto, muzeológus, fényképész sincs, aki valamennyi általa őrzött fotó készítésmódjával, a vele való – elsősorban az egyes képeket létrehozó technikák eltéréseiből fakadóan speciális – bánásmód követelményeivel tisztában lenne, holott a képek léte függ a megfelelo tárolástól, kiállítástól, használattól. Ugyanakkor mindeddig egyetlen magyar nyelven hozzáférhető, az eligazodást segítő kézikönyvvel sem rendelkeztünk. A könyv kísérletet tesz arra, hogy egy érvényes fotótipológiai rendszert állítson fel, s összefoglalja a fotókonzerválás alapvető ismereteit is. Ezen kívül három fő részben tárgyalja a direktpozitív eljárásokat, a negatívokat és a pozitívokat. A könyv e csoportosításon belül az egyes fotótechnikai eljárásokat összefüggésükben, egymásra következésükben mutatja be. Részletezi az eljárások feltalálásának történetét, behatárolja magyarországi használatuk idejét, leírja az eljárást magát, tanácsokat nyújt a tapasztalati ill. kémiai agnoszkáláshoz, felsorolja az egyes technikák legjelesebb magyarországi képviselőit, útmutatást nyújt az ezen eljárásokkal készült képek közgyűjteményekben előforduló gyakoriságát, értékét, vázolja a különböző technikájú fotográfiák megkövetelte bánásmód legfontosabb elemeit, a konzerválás feladatait.

Előző cikkKolta Magdolna: Képmutogatók
Következő cikkFoto Mozaik 90., 2005. október
Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.