“Látom magam előtt Pista barátomat Rómában: szandálban, rövid nadrágban, Zorkij fényképezőgéppel a vállán -mindenhová magunkkal vittük a főiskolától kölcsönkapott gépet- s ha betéved egy szűk utcába, amit elönt a fény, az imádott ellenfény kontrasztot, távlatot teremtve,máris kattan a fényképezőgépe. És kattan akkor is, ha kiakasztott ruhák, lengő, táncoló formák libbennek égen és földön, -ha vaskos tömbök szaggatják vagy építik a teret, -ha geometria és líra harmonizál, vagy feszül egymásnak a képen belül, -ha árnyékok ritmusa vibrál a falakon, felületeken, -ha a mágikus alkonyban tompa ragyogás és sűrűsödő homály ölelkezik, – ha fekete foltok és fehér síkok feszülnek egymásnak… Jár Pista barátom Rómában: képeket gyűjt -történeteket mesél. A barátom film- és képrendező.” (Sára Sándor)