szerda, október 20, 2021
KezdőlapblogZsila Sándor: Hogyan készült? 4. rész

Zsila Sándor: Hogyan készült? 4. rész

Szép, csodálatos, de hogyan készült? – kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel.

Az előző számban megkérdeztem, ez a kép Önök szerint: Hogyan készült?
A most következő verziót tanítványom, Holczer Péter írta. Személyes hangvételű sorait humorral és egy csipetnyi iróniával színesítette.

“Egy szép őszi napon Királyháza környékén járva az erdőt megpillantottad a patakban szépen festő fényeket. Több se kellett, magadra kaptad horgászruhádat, és már benn is voltál nyakig (vagy bokáig) a vízben. Kerestél egy mázsás követ, és hanyag mozdulattal belehajítottad a víznek a legszebben tükröződő részébe. Ezt követően az enyhe szellőben himbálózva alászállt a környék legszebb levele, és éppen – minő véletlen – ráköltözött az addig lakatlan kőre. (Vagyis megkerested az erdő legdekoratívabb levelét és hosszas forgatás után azt, a képen látható pózba helyezted el.) Ezt követően elégedetten kimásztál a vízből, felállítottad az állványodat, rá a gépet és kedvenc lencsédet, megmérted a fényt középre súlyozva, beállítottad a mélységélességet úgy, hogy az egész levél éles legyen, és nagyjából egy-két másodperc hosszan exponáltál a kioldózsinórral. A kép alatt szélcsend volt, de ha időközben fel is támadt a szél, Te nagy nyugalommal eredtél a levél után és helyezted vissza akár tizedszer is a kőre.”
Szerdahelyi Péter kevésbé humorosan, de annál inkább szakszerűen fogalmazott:
“A kép témája nagyon szépen és helyesen a bal felső aranymetszésbe van komponálva. Szerintem kb.: 30-35cm magas állványról, hosszú expozíciós idővel (4-5sec), középsúlyos fénymérést alkalmazva, nyitott (2.8-as blendével, esetleg egyel szűkebbel), polárszűrőt a vízfelszínre állítva készítetted a képet. Az objektív gyújtótávolságában nem vagyok biztos, de szerintem valami kis zoom lehet (pl. 35-70/2,8).
A kép oldalfényben készült, a fényt az árnyékban lévő levélrészletre mérted, így a levél erezete szépen kirajzolódik és a fény által megvilágított rész sem exponálódott túl. Az oldalfény és az alacsony nézőpont hatására az erdő színei gyönyörűen tükröződnek a vízfelszínen. A hosszú expozíció, a nyitott blende, a polárszűrő alkalmazása miatt az előtérben és a háttérben szép selymes lágy vízfelszín látható, amely egy állóvízzé esetleg egy nagyon lassú vízfolyású pataké.”
A Velviát ezúttal Holczer Péternek küldöm, és köszönöm az egyre szaporodó leveleket.

Most lássuk az én verziómat:
Mivel a kurzuson időnként megemlítem egy-két kedvenc helyszínemet, Péter barátunk könnyen eltalálhatta, hogy a felvételt valóban Királyházán, a Kemence patak vizében állva készítettem. A követ nem, de a levelet saját kezűleg tettem egy másik, már korhadtabb helyére, tényleg gondosan ügyelve a kompozícióra. Itt jegyzem meg, hogy a természet hű fényképezésénél minél kevesebb beavatkozást szabad végezni. A kép esetében azt gondoltam, hogy a korhadt levél valamikor, szép sárga lehetett, ezért kicserélését nem éreztem durva beavatkozásnak. Az expozíció viszonylag rövid volt, mert ha sokkal hosszabbat exponálok, akkor nagyon elkenődik a víz finom fodrozódása. 2.8/80-200 mm-es objektívet, 5,6-os blendével, kb. 100-120-as állásnál használtam, magasabban, mint 30-35 cm. Viszont a háttér megválasztása nehézségekbe ütközött, mert ott, ahol a kő volt nem aranylott eléggé a víz, a túl parton álló sárguló fa leveleitől. Megkértem hát Árpi fiamat, hogy menjen át a túl oldalra és a kezében tartott két aranyszínű derítőlappal elértük a kellő hatást.

Még javában tart az ősz, és az ilyenkor szokásos őszi esőzések miatt kicsit megduzzadnak a hegyi patakocskák, és vizük vidámabban rohan a patak medrébe gurult kövek között.

A fáradt fák hullatják sárguló leveleiket, melyek a patakba hullva, mint kis csónakok bukdácsolnak a néhol sebesen rohanó vízben. Néhol egy-két gally is a vízbe esik, és ezek összegyűjtik a leveleket és ideiglenes gátakat alkotva.

Kedvenc témám a víz. Ilyenkor érdemes felkeresni a hegyi patakokat és vízeséseket. Mivel mozgó vizet szeretnénk fotózni, el kell dönteni, hogy mennyire mozduljon be a felvételen. A felső képen egy közepesen bemozduló bőhozamú patakot látunk, előterében egy fa lelógó ágának néhány sárguló falevele színesíti homályosan a képet. A felvétel 1/60-1/125 idővel 4/300-as telével, 4-es rekesszel készült. A jobbra látható képen a témához illő hosszú expozíció helyett egy egészen rövid 1/15 -1/30-ot választottam, így keletkezett ez furcsa “vattaszerű” fodrozódás. A másik oldalon alul látható képen, pedig egy nagyon hosszú 5-10 mp-es expozíció hatására igen jól elkenődött a patak rohanó vízének részletei. Felszínén játszó fények, a patak vízén megolvadva, egy lágyan omló selymet utánoznak.

Ezzel a képpel kapcsolatban felteszek egy kérdést: – Önök szerint: Hogyan készült?- Írják meg mit gondolnak! Az igazsághoz legközelebb álló változatot közzé tesszük.

Zsila Sándorhttp://www.zsila.hu
Ma már a természetben eltöltött idő ünnep számomra, egy pontosan meghatározható érzés. Ilyenkor felveszem a legszebb “foltos” ruhámat és úgy készülök, mintha templomba mennék. Úgy gondolom, ott is vagyok, amint olyan helyen járok, ahol ember által készített műtárgyak már alig akadnak. Mindegy, hogy csikorgó hideg vagy tikkasztó hőség van és húzza a vállam a 30 kg-nyi felszerelés. Itt elmúlik minden bánatom, lelassul az idő, a könnyű levegő szabadon tódul tüdőmbe és szárnyára kap az alkotókedv. Ez egy csodálatos érzés, a szabadság és egészség megfoghatatlan varázsa. Belső késztetésre ezt próbálom visszaadni fényképeimen. Szeretem a természetet, és úgy érzem, benne otthon vagyok.

További friss hírek