Zsila Sándor: Fotózzunk a természetben 7. rész

0
94

Az augusztus, talán még melegebb a júliusnál, de lehet, hogy csak úgy tűnik. Ilyenkor az igazat megvallva nem is szeretek fotózni, legalább is kerülöm a tűző napot, inkább elutaznék a Tátrába, vagy az erdélyi hűs hegyekbe. De a Puszta mégis vonz. Jó itt. Jó meleg van, de se baj. Sanyi bácsi tanyája kedvenc helyem volt, mert amióta nem Ő gazdája a területnek teljesen megváltozott a kisház és környéke. Ami nem változott, az a környék élővilága. Egyik kedvenc rágcsálóm, az ürge is megtalálja itt számítását a tanya körül, melyet óriási legelő ölel át körben, amerre a szem ellát. A birkanyáj nap, mint nap elindul legelészni Sanyi bácsi kíséretében, aki szorgalmasan “szúrja ki” a botja végén levő kis szurkával a fiatal bogáncsokat. Ez egy kis lemez, ami a bot végéből lóg ki és arra pont alkalmas, hogy a kis bogáncsot séta közben egy mozdulattal tőben elvágja. Az ilyenkor még puha növény hamar elszárad, és nem okoz kárt a gazdának, mert a birka lábán a bogáncs sebet ejthet, amely rossz esetben elfertőződik, és az állat pusztulását is okozhatja. Sanyi bácsi hagyományos pásztorbotjának másik vége kampós, hogy azzal nyúljon a bicegő birka lába után, melyet megvizsgál, és kisbicskájával kipiszkálja a baj okát, a körmök közé szorult bogáncsot. Ezt a kis kitérőt azért tettem, mert ha Ő nem tartja rendben a legelőt, akkor azt felveti a gaz és méteres bogáncsok rondítják a perspektívát. A pásztorkodás után lássuk kis barátunkat, az ürgét, aki kolóniákban él és a földbe függőleges lefelé vezető járatokat ás, melyből elég sok van, hogy megnehezítse a természetfotós dolgát. A kis jószágok a felszín alatti szerteágazó járatokban szaladgálnak, és hol itt, hol ott bukkannak fel, de sohasem mennek túl messze a legközelebbi ürgelyuktól. Mit tehetünk? Mivel az ürge kicsi, kb. 15 cm magas, ha két lábra áll és figyel, ezért nekünk is ilyen alacsonynak kellene lennünk, ha igazán közel akarnánk menni hozzájuk. A képeken kétféle perspektíva is megfigyelhető. A kis virág mellett álló eszegető ürgét kb. 25-30 cm magasról fotóztam, egy igazán különleges “lessátorból”, melynek csak eleje volt, hogy ne lásson közvetlenül az ürge. (két földbe szúrt botra akasztottam egy zöld inget) Itt nagyon közel kellett mennem, mert a 2,8/80-200-as zoom-ot használtam egy kétszerező konverterrel. Így kb. 4-5 méterről már élvezhető képet tudtam készíteni. Az állványon, melyet maximálisan szétterpesztett lábakkal használtam, volt egy gömbcsukló, amely rögzítette az objektívet, és a gépvázat. A másik két képet 4/300 mm + kétszerező konverterrel fotóztam, egy nagyon alacsony, különleges állvány segítségével, kb. 15 cm magasról. Ez így annyira alacsony volt, hogy megkockázattam a rejtőzködés elhagyását, mondván, ha nem mocorgok, nem fogom elijeszteni kis barátomat. Viszont sapka és zárt felépítésű, lehetőleg terepszínű ruha mindenképpen szükséges a kalandhoz. A ruha nem elsősorban a rejtőzködéshez kell, hanem a mostoha körülmények elviselését segíti. Óva intek mindenkit attól, hogy órákat töltsön el fedetlen fejjel az augusztusi hőségben és rövidgatyában a füves puszta tikkadt talaján csiszolódjon! Tapasztalataim szerint korán reggel nem igen mozognak az ürgék, de később ki-ki jönnek eszegetni. Igen ám, de a magasan járó napon órákat hasalni sem hétköznapi feladat. Ráadásul ürge kaja mindenfelé van, és ha egy rossz mozdulattal elijesztettem, akkor zutty be az első lyukba. Szerencsés esetben, úgy tíz perc múlva kikandikál egy kicsit, hogy tiszta-e a levegő? Vagy egy távoli lyukból vigyorog az emberre, ami ráadásul kevésbé fotogénebb környezetben van. Számomra az alacsony felépítésű állvány és a 600 mm-es gyújtótávolság vált be. A gépváz mögött mozdulatlanul meghúzódva az ürge számára barátságos távolságból lehet fényképezni. Ezt a felszerelést viszonylag könnyedén lehet mozgatni és hason csúszva magunk előtt tologatva óvatos mozdulatokkal közelebb, és közelebb lehet kúszni az ürge telephez. Vannak kíváncsibb, barátságosabb fotómodellek is, de ez függhet a helyszín adta lehetőségektől is, mert az ember jelenlétéhez szokott ürge bizalmasabb, mint tapasztalatlanabb társaik. Az ürgegyerekek viszont valóban kíváncsiak és roppant kedvesek. Ám a biztos eredmény érdekében javíthatunk az esélyeinken, ha egy kis ürge csemegével kedveskedünk a kis rágcsálónak: vigyünk magunkkal egy pár nagyobb kalászt, mert ennek nem tudnak ellenállni, és mindenféleképpen bátorságot gyűjtenek, hogy tele rakhassák a hasukat. Az ürgéket előzőleg jó messziről kell megfigyelni, hogy feltérképezzük mozgásukat. Ki kell nézni egy megfelelő helyszínt, ami jól fotózható és beleesik a modellek mozgásterébe. Le kell tenni a csali kalászokat, majd újból jön a kukkerezés. Ha felfedezték, akkor lehet gondolni a fotózásra. 3-4 óra hasalásra kell felkészülni. Ez idő alatt csak akkor érdemes megmozdulni, ha egy ürge sincs a láthatáron, vagy nagyon lassan, óvatosan lehet mozogni. Azt javaslom, hogy frissen betöltött filmmel kezdjük neki a fotózásnak, mert egy motoros film visszacsévélés nagy riadalmat okozna barátaink körében.. Érdemes a naplementét kivárni, mert laposabb fényben még szebb a bundájuk, viszont ilyenkor egyre kevesebbet mozognak. Tehát, ha ekkor ijesszük el, lehet, hogy aznap már elő sem jön, akár össze is csomagolhatunk.. A nem könnyű feladathoz kívánok:

Jó fényeket, homogén hátteret!